A világ megváltozott. A gyermekek 17 éves koruktól vizsgáznak. A vizsga eredménye dönt a gyermek további sorsáról,hogy koldus lesz és nyomorogni fog élete végéig,marad egy egyszerü ember, vagy a hadsereg álltál létrehozott csoportban fog e élni.
Tr...
Reggel elég korán keltem,már 2:30 kor fent is voltam. Úgy döntöttem átnézem megegyszer,hogy mit veszek fel. A gatya tetszett, a felső nem, túl egyszerű volt. Ezért felsőt cseréltem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ez sokkal jobban tetszett. Letusoltam és felöltöztem. Volt nálam egy hátitáska. Abba beleraktam: kötszert, fertőtlenítőt. Úgy döntöttem,hogy mégsem a sport cipőt veszem fel,hanem egy csizmát,aminek a szárába befér a két tőr. A főkapu előtt voltam, 3:45 -kor és vártam, hogy jöjjenek. Nagyon izgultam,imádom az adrenalint, le se lehetett törölni a vigyort a képemről. - Minek örülsz ennyire?- kerdezte Zed rekedt,álmos hangon. - A küldetésnek- válaszoltam vidáman. - Csinos vagy - mért végig Zed és megcsillant a szemében valami,talán vágy volt, de nem mertem volna rá megesküdni. Éreztem ahogy elöntött a pír,reméltem,hogy nem nagyon. - Köszi- motyogtam. - Jó reggelt- köszönt Shiba idegesítő magas hangon. Ahogy megláttam elakadt a szavam. Egy földig erő páva zöld ruhában,nagyon erős sminkel és magassarkúval vonult végig a folyosón. Zed arcán átsuhanó arckifejezés nem sejtetett sok jót. - Emlékszel mit mondtam neked tegnap? - kerdezte Zed nyugodtan. - Hogy ne legyünk feltünőek. - mondta büszkén Shiba,mire nekem felszaladt a szemöldököm. - Ez szerinted nem feltűnő? - Zed hangja olyan jeges lett,hogy megfagyott a vér az ereimben,de ahogy láttam Shibának is. - De West azt mondta,hogy nyugodtan kiöltözhetek. - szabadkozott a lány. - És neked ki a parancsnokod? West vagy én? - a fiú hangja vészjóslóan csengett. - T....Te- dadogta a lány. - Elszámolók majd Westel is,de az engedetlenséged nem marad büntetetlenül. - A közöny amit Zed mutatott a lány felé nekem fájt. A fiú hátat fordítva elindult ki a főbejáraton. - Majd meglassuk - suttogta a lány. Úgy tettem mint aki nem halotta és egyenesen mentem előre. Az út nagy része lassan és kínos csendben telt. A korábbi lelkesedésem kicsit aláb hagyott, és egyre csak Shiba kijelentésére tudtam gondolni,egyszerűen nem hagyott nyugodni. A vonatra szállásúnk után Shiba már nyalizott Zednek. Aki nem vette zokon. Sőt. A lány Zed karját ciróggata és egyre közelebb fészkelte hozzá magát. Én a melletük levő kettes helyet foglaltam el,onnan néztem őket.Zavart,nagyon, de nem akartam hiszit csapni mindenki szeme láttára. Nem kabinos vonatok voltak,amit sajnáltam , ugyanis én azokat jobban szeretem. Egy üres vizes palack repült Shiba feje felé,ami el is kapta. Pont a szeme között. Hangosan fel nevettem. Egy kis fiú dobta a palackot,nem lehetett több tíz évesnél. - Undorító- harsogta. Újra elkuncogtam magam. Shiba vörös fejjel állt fél és fenyegetően indult meg a kisfiú felé. - Hogy képzeled? - fröcsögte. - Te senkiházi utolsó taknyos! Tudod te ki vagyok én? - kiabálta. Gyors voltam,gyorsabb mint Zed vagy a gyerek anyja. Shiba elé kerültem,és megállítottam bármit is akart tenni. - Ülj vissza - a hangom nyugodt volt,de legszívesebben megütöttem volna. - Nem te mondod meg ,hogy mit csináljak ujjonc! - emelte fel a hangját. - Shiba- szólalt meg végre Zed is. - Ülj vissza. - Hagyod,hogy megalázzon engem egy kis pöcs? - akadt ki. Kezdett egyre jobban idegesíteniez a lány. Ezért inkább a kisfiú fél fordultam. - Lexa vagyok,és teged hogy hívnak? - mosolyogtam rá kedvesen. - Amugy nagyon ügyesen dobsz - kacsintottam rá. - Max vagyok, és köszi- mosolyodott el a fiú. Egy ideig beszélgettem még a kisfiúval, de aztán jött utánna az anyja, elköszöntünk egymástól és ők leszálltak a vonatról. - Végre,kezdett nagyon idegesíteni - nyávogta Shiba,majd elment megigazítani a sminkjét. - Ha ezt fogja folytatni biz Isten megütöm- sziszegtem Zednek,aki erre felnevetett. Ekkor jött vissza a lány. - Gyertek,itt vagyunk.- intett Zed és mi leszálltunk.
