Született Harcos

40. rész

- Én csak segíteni akartam - villantott rám  egy egész idegesítő mosolyt Shiba.
- Hibáztam Lexa - nézett a szemembe Zed.
- Persze - mosolyodtam el gúnyosan.
- Nem nagy dolog, csak egyedül intézett el mindent. Nem beszéltem meg Zeddel,és véletlenül  a két drogbanda egy időpontban egy helyen akart leszámolni velünk.- büszkélkedett vele Shiba.
-  A te hibád? - kérdezte Zoe. Észre se vettem mennyire remeg az egész teste az indulattól.
- Igen te selejt, nem hallodat? Történt egy kis malőr - reagált Shiba, szánalommal és gúnnyal a hangjában.
- Nem vagyok selejt,te ringyó - fröcsögte Zoe.

Meglepetten ráncoltam a szemöldököm, eddig egyszer sem hallotam Zoét csúnyán beszélni. Mindig vidám volt ,és aranyos, de tetszett amit az indulat váltott ki belőle.
- Én ringyó? - hápogta Shiba - Te utolsó génhibás fattyú ,kis senki - ordibálta Shiba, szinte habzó szájjal.
Zed szólásra nyitotta a szájat de meg előztem.
- Shiba - mennydörögtem, és elindultam felé. Az indulat vezérelt,a pillanatnyi meglepettség amit Zoe okozott elmúlt,és átvette a helyet a harag és a düh. Úgy voltam vele,ha most nem ölöm meg soha.

Veszélybe sodorja Zedet,provokál emellet  mindent és mindenkit ócsárol, mióta  itt vagyok csak tűrök neki , de elegem volt belőle,betelt a pohár. Zoe gyorsabb volt,behúzott neki egyet,de nem elég erősen és nem elég pontosan. Shiba meg se rezzent,hát persze,attól ,hogy egy picsa még alfa tag. Megaragdta Zoe karját és az első ütést a fülére mérté,majd a gyomorszájat sorozta. Amikor kezet emelt Zoera, eldőlt,meg fogom ölni.

Zed mozdult,a testbeszeédéből nem tudtam kiolvasni mit akar. De az már nem számított,  gyorsabb voltam . Lendületből megragadtam Shiba arcát és teljes erőből az ajtóhoz vágtam a fejét. Ahogy reccsent a fa úgy kacagtam fel. A földre rogyott,  valószínűnek tartottam ,hogy  szédült. A felsőjénél fogva felrántottam, majd taszítottam rajta egyet.
- Ébredj Csipkerózsika - gúnyolódtam.
- Lexa - morogta Isaac.
- Nem Isaac,ezt most nem ússza meg - vicsorogtam.
- Állj le - hallotam távolról Zed parancsoló hangját. Akkora az indulat teljesen eluralkodott rajtam, hogy csak én voltam és a vörös köd.
- Te kórházba küldted Aront,én miért ne tehetném ezt vele? - tettem fel a kérdést.

Teljesen belevesztem a dühömbe,a haragtól teljesen elveszítettem a józan ítélő képességemet. Tudtam,hogy  ilyen állapotba bármit teszek, az nem lessz megfontolt és következetes. Nagy levegőt vettem,ökölbe szorítottam a kezem.
- Még egyszer kezet emelsz Zoera - néztem Shiba szemébe - Megöllek. - Nem emeltem fel a hangom,nem kiabáltam, nem mutattam jelét az előbbi mérhetetlen haragomnak,csak kijelentettem.
- Szörnyeteg vagy - csuklott el Shiba hangja.

Rejtéjes félmosolyra húztam az ajkaimat , de nem válaszoltam. Megfordultam és  Zoe felé vettem az irányt. A lány ott gugult a földön, és óvatosan vette a levegőt.
- Hol fáj? - guggoltam le mellé.
- Jól vagyok - préselt ki magából egy kis mosolyt. Újra kezet akartam emelni Shibára,de nem mozdultam.
- Lexa? - szólított meg Isaac.
- Tessék?- álltam fel,ügyelve a légzésemre és a test tartásomra.
- Minden rendben? - kérdezte fürkésző tekintettel.
- Igen - feleltem kurtán.
- Én is jól vagyok - szólalt meg Shiba - már nem szédülök- tette csípőre a kezét kihívóan.

Zed feszülten figyelt,kész volt megakadályozni egy újabb kirohanásomat.
- Ne félj- mosolyodtam el gúnyosan.- Ma nem fogom bántani.
- Nah jah,mert tudnál is - röhögött fel Shiba. - Ti senkik ,fel sem értek hozzám, nem is értem mit képzeltek magatokról - fröcsögte.
Össze szorítottam az állkapcsomat, úgy hogy szinte fájt.
- Beszédem van veled - szólalt meg rekedtes hangon Zed. A kijelentését nekem intézte, egy bólintással lereagáltam.
- Zed sajnálom - állt fel lassan Zoe. - Nem akartam bajt okozni - ködösödött el a tekintete.
- Ez azz! - tapsolt Shiba - bőgjél te fattyú,te kis selejt - nevetett.

Zednek elég volt ránéznie Shibara és azonnal befogta.
Ekkor Zoe össze esett, a végtagjai görcsbe rándultak,a teste rángatózni kezdett....rohamot kapott.