5.rész

2.9K 119 1
                                    

    Ahogy a földön vonagló lányt néztem a bűntudat lassan kúszott fel a torkomba. Talán nem kellet volna ilyen csúnyán elbánnom vele. Segíteni akartam neki,de a testem nem mozdult. A tisztre néztem, mire intett valakinek. Orvosok és hordágy érkezett, elvitték a lányt.
- Holnap reggel hirdetjük ki az eredményeket - harsogta - Az összes küzdőt várjuk vissza. - fejezte be a mondatát.
        Visszatettem a kapucnit a fejemre és  elindultam a városba.  Az oldalam meg mindig fájt, de nem igazán foglalkoztam vele. Gondolataimba merülve sétáltam , mikor egy izmos mellkasban ütköztem.
- Elnézést- szabadkoztam.
- Semmi baj - nevetett a hang tulajdonosa.
            Ekkor felnéztem rá. A srác akibe beleütköztem kb egy évvel volt nagyobb nálam. Magas volt, legalább 188 cm, napbarnított bőr, szelés váll. Nem agyatlanul szétgyurt , hanem sportosan kidolgozott fizikum. Deltás alkat. A szeme aranyszinű volt a haja barna, kiugró arccsontja es hangsúlyos álla rettentő vonzóvá tette. A félmosolya csibészes volt és  aranyos.
        Akaratlanul is mosolyra görbült a szám.
- Még egyszer bocsi - mosolyogtam rá szelíden, majd kikerülve őt tovább indultam.
- Várj- szólt utánnam, majd hamar utol is ért.  - Hogy hívnak? - kerdezte
- Lexa - válaszoltam - Téged? - kérdeztem, majd levettem a kapucnit a fejemről.
- Zed- válaszolt egy szívdöglesztő mosoly kíséretében, amikor  kivillantak hófehér fogai. - Te vagy az a lány aki részt vett a próbán, ugye? - kérdezte, a hangja titokzatos volt.
- Igen - mondtam egy szomorú mosoly kíséretében. A lányra gondoltam és, hogy túl reagáltam.
- Mi a baj? - zökkentett ki a gondolkodásomból.
- Tudod, talán nem kellet volna eltörnöm a lány lábát az utolsó  meccsen.- az ajkaimon szomorú felmosoly játszott. Zed nem szólt és a tekintetéből sem tudtam kiolvasni semmit.
- Te is résztvevő vagy? - kerdeztem kíváncsian.
- Úgy is mondhatjuk - vont vállat. - Hova mész? - a kérdése váratlanul ért.
- Öööö.....egy kávézóba, ami itt van a közelbe. - válaszoltam .
- Veled tarthatok? - kerdezte kisfiús mosollyal.
-Persze - mosolyogtam rá kedvesen.

Született HarcosOù les histoires vivent. Découvrez maintenant