Született Harcos

46.rész

Korán keltem,hogy kiválasszam az aznapi ruhámat.

Kivasaltam a hajam,megmosakodtam, majd lementem a konyhába reggelizni. A fiúk már ott voltak,beszélgettek és ettek.
- Jó reggelt! Jó étvágyat - mosolyogtam rájuk.
- Csá - köszönt Aron szárazon.
- Szia - mosolyodott el rosszfiúsan Zed. - Külön járgányokkal megyünk.- kezdte bevezetés nélkül- Gyertek - intett a fejével  Zed mire mind a ketten felkaptuk a fejünket, Aron felállt az asztaltól én a bejárati ajtó felé indultam. Zed a ház mögé vezetett minket. Ott állt három jármű; egy motor,egy terepjáró és egy sport kocsi.
- Lexa,ez a tied - dobta a kezembe a motor slusszkulcsát. A lélegzetem is elállt,az éjfekete hatalmas motortól ,elöntött az izgalom,hogy vezethetem.
- Aron - adta neki a hatalmas terepjáró kulcsát, övé volt a Chevrolett Camaro.
- Induljunk -ként Zed előre,hogy  bezárja a bejárati ajtót. Mikor visszajött mi denki szinte egyszerre indította a járműveket és egymás után indultunk el.

Tökölődtem egy keveset, ugyanis nemigazán ültem még motoron. Talán kétszer életemben. Ahogy megadtam rá a gyújtást az éjfekete motor egyes helyeken pirosan kezdett világítani.

A  sapkámat a nadrágom szíj tartójához rögzítettem , majd felvettem a bukó sisakot.  Elindultam,ellenőriztem a féket és a sebesség váltót. Majd elkezdtem bátrabban nyomni a gázt.  Hatalmas élmény volt,a szabadság, az adrenalin. Hangosan nevettem a bukósisak alatt.
Nem mentem be első órára,élveztem a motorozást. Második szünet közepe felé begurultam a parkolóba. Mielőtt leállítottam volna a motort még egy kicsit meg túráztattam. A parkolóban lebzselő diákok figyelme középpontjába kerültem,és élveztem. Egyből kiszúrtam a sport kocsit és a terepjárót.

A bukót ott hagytam a motoron és visszavettem a sapkámat. Ráérősen sétáltam fel a titkárságra.
- Miben segíthetek? - kérdezte a hölgy nyájasan.
- Az órarendemért jöttem - néztem rá közömbösen.
- Alice Loren? - kérdezte a hölgy.
- Igen - mosolyodtam el halványan,tetszett a nevem.
- Lekésted az első órádat- változott meg a titkár nő hangja és stílusa. Fenyegető,szigorú és számonkérő lett. Egy pillanat alatt ökölbe szorult a kezem. Sose szerettem ,ha parancsolnak nekem,mindig felbosszantott. De úgy döntöttem, jó kislany leszek. Egyenlőre.
- Sajnálom - néztem a cipőm orrát. - Idefele eltévedtem- remegett meg a hangom. Nagyon nehezemre esett,hogy igy reagáljak,de csak kicsikartam magamból.
- Legközelebb légy figyelmesebb. - szegte fel az állat.  Majd mint valami varázs szóra,újra stílust váltott. - Van egy órád, amíg elkezdődik a következő tanóra. Menj egyél, aztán ismerd meg a sulit. Itt nem tűrjük a hanyagságot, a felelőtlenséget, és a szemtelenségét. - sorolta ,mintha bevásárló listát olvasna. - Kellemes napot - mosolygott rám hamis kedveséggel.
- Viszont - válaszoltam közömbösen. Már most elegem volt a napból. Ráérősen  sétáltam a suli folyosóin, nem igazán voltam éhes,kimentem az udvarra. Hatalmas volt,tele zöld övezettel,automatákkal, padokkal mintha egy parkban lennék.

Egy kisseb tömeg gyűlt össze nem messze a focipalyatól. Kíváncsi voltam mi az,úgyhogy odasétáltam. Amint közelebb értem, hallotam ahogy néha egy nevet skandálnak. Bran.
Előre nyomakodtam. Zed állt a kör középen , vele szembe egy srác, nem volt rajta tetoválás. Viszont annál nagyobb és agresszívabb volt mint Felix kutyái. Zed nyugodt volt és kiegyensúlyozott. Sem agresszió sem feszültség jelét nem lehetett észrevenni rajta. Ellenben a másik srác izmai pattanásig feszültek, vicsorgott és meredten bámulta Zedet.
- Új vagy itt kis szaros? - fröcsögte.
- Igen - válaszolt Zed higgadtan.
- Akkor jol figyelj, itt vannak beavatási rituálék. Es ha nem csinálód meg csúnya vége lessz. - rázta az ujjat Zed felé. Elfojtottam egy nevetést. Nagyon hülyén nézett ki. Ráadásul mi ez a szar? Felix elég elbaszott egy vezető.
- Ha be akarsz kerülni, a nagyok közé meg kelk tenned amit mondtam.- nagyon rossz előérzetem támadt.-  Megvan mindened hozzá, hogy bekerülj a nagyokhoz, jól nézel ki,a kocsidból ítélve gazdag is vagy. És ha bekerülsz a felső tízbe, utanna tetoválást is kapsz. - dicsekedett büszkén a srác.
- Nyilván te is bekerültél már - mondta gúnyosan Zed.
- Vigyázz a szádra- fröcsögte a nagydarab.

Mintha tudta volna hol vagyok,Zed rám nézett.  Felszegtem az állam,a kezem ökölbe szorult. Legszívesebben nagyon megverném őket, de nem lehet,még nem. Nagy levegőt vettem és hátat fordítottam,elindultam vissza a suliba. Elvégre azt csinál amit akar,ha egy "beavatas" hülyeséget akar csinálni akkor csak tessék. Aront egy padon láttam két lánnyal egy egy oldalán. Ideges és dühös lettem,tettem egy pár lépest és meghallottam , hogy valaki van mögöttem. Hallotam ahogy susog a kabátja. Mozdultam,ahogy ő is mozdult.
- Mit csinálsz?- kérdezte  meglepetten ahogy megragadtam a kezét,amivel hozzám akart érni.
- Ne érj hozzám. - sziszegtem, majd elengedtem a csuklóját.
- Jók a reflexeid - kacsintott rám. Vilagos színű haja belelógott a  zöld szemébe.
- Patrick - nyújtotta a kézét.
- Alice- bólintottam,de nem fogadtam el a kézét. Nem volt kedvem anyuci pici fiához.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.

Legszívesebben lekevertem volna naki egyet,idegesített, de csak vettem egy mély levegőt.
- Semmi, első nap,meg ilyenek - vontam vállat.
- Értem - mosolygott rám - Van kedved velem ebédelni? - kérdezte boldogan. Összevont szemöldökkel méregettem a srácot, mégis mi miatt lehetett ennyire boldog?
- Bocsi de nem - fordítottam neki hátat.
- Hát jó - lépett mellém. - Akkor beszélgessünk itt - lépett be elém ezzel elállva az utamat.
- Bocsi de nincs kedvem hozzá - léptem oldalra,hogy kikerüljem de ugyon úgy lépett ő is. Mély levegőt vettem. A felborzolt idegeim pattanásig feszültek,a kezem remegett. A szemem sarkából láttam ahogy Aron felállt és közelebb jött, majd megállt a fának dőlve. Nem tudom ,hogy a srácot féltette vagy engem.
- Figyelj, pihenni szeretnék, egyedül lenni, ne haragudj de nincs kedvem senki társaságához- próbáltam kedvesen megfogalmazni hátha megérti , de nem jártam sok sikerrel.

- Nem érdekel kihez vagy mihez van kedved. Ebben a városban minden lány azt teszi amit a fiúk mondanak. Kivéve ha tetoválásod van,de neked olyanod nincs. - nagyon közel lépett,egy pillanat alatt hátranyúlt és megmarkolta a fenekem, elborult az agyam. Hatalmas erővel és lendülettel a könyököm élével állkapcson kaptam. Aztán betörtem az orrát,majd az alkarommal a legközelebbi fához préseltem a torkánál fogva.
- Megmondtam,hogy ne érj hozzám. - üvöltöttem az arcába.  A szemem sarkából láttam ahogy közelebb jött egy másik kölyök.  Elengedtem Patrickot,épp időben ahhoz ,hogy hárítsam a másik srác ütését,amit a bordáimra mért volna, ha hagyom.
Lendületből,halántékon vágtam,majd gyomorszájon aztán pedig kirúgtam alóla a lábat,nyekkent.
A magas srác aki Zeddel volt ,addigra ért oda, az elso útét a fejemre akarta mérni,de kikerültem. Hátranyúltam, a bal kezemmel  megragadtam a haját, és amikor levegő után kapott gyomorszájon ütöttem. Begörnyedt, segítve, hogy könnyében orrba térdeljem,aztán a forgó rúgással földre küldtem.