Született Harcos

7.rész

       Követtem a tisztet, szürke, egyhangú folyósokon vezetett végig. Hol jobbra, hol balra fordult, majd megállt egy óriási szürke vas ajtónál.
- Fáradjon be - szólalt meg, majd mikor bementem rámzárta az ajtót. A helyiség ahova be irányított egy szürke terem volt, két ajtóval és egy egy asztallal rendelkezett.
         Számoltam az idő múlását , 15 perc telt el mire a másik ajtón belépett egy srác.  A szemem felcsillant és  megkönnyebbültem.
- Zed- mondtam vidám hangon. A fiú rideg, közömbös, semmitmondó tekintettel mert végig.  Egy bézs színű dossziét tartott a kezében, aminek a tartalmát hangosan kezdte olvasni.
- Alexandra Kenward : magasság 170 , súly 58 kg, hajszín napszőke, szemszín aquamarin kék....... - és csak mondta és mondta, éreztem a csalódottságot viszont egyenlőre a düh és  a harag tombolt bennem. Ugy olvasta fel az adataimat mintha egy árú lennék.
- Tudod mit mondott nekem mindig az  apám? - kérdeztem, félbeszakítva őt. - "Ne hagyd, hogy elöntsön az indulat, légy higadt , megfontolt és körültekintő" - a hangom élesen csengett. Tettem fele egy lépest. - Többnyire igyekszem az is maradni- húztam fel a fél szemöldökömet. Erre letette a dossziét.
- Én vagyok az Alfák osztagának a kapitánya és a parancsnoka.  Ha elfogadhatónak ítéllek meg, csatlakozhatsz - nézett rám lekezelően. Élesen szívtam be a levegőt. - Kezdhetjük?- kérdezte , mire csak egy bólintással feleltem.
        Hihetetlen gyorsak és pontosak  voltak az ütései, jo a technikája. A legtöbbet nagy nehézségek árán ki tudtam védeni,egymás után váltottam a technikákat. Kick box, aikidó, krav maga, judo, box de még igy is alig értem hozzá.
Kattogtak a fogaskerekeim, gyorsan ki kellet tálalom valamit. Felmértem a terepet, és támadásba lendültem.
       Megpróbáltam megütni egy jobb horgossal de kitért előle, hátra ugrottam és ráborítottam az asztalt. Elterelmet a figyelmét így a követkőző ütésem teli találat volt. Megtántorodott. Majd egy szempillantás alatt ott volt melletem és a már sérült oldalamba kaptam az ütést.  Halottam hogy reccsen a csont.
       A fájdalom eszméletlen sebességgel terjed szét a testembe, a levegővétel fájt. A fiú hátralépett és aggodalom suhant át az arcán de hamar rendezte a vonásait. Az összes erőmet össze kellet szedjem, hogy megpróbálkozzak még egy utolsó támadással.
         Ökölbe szorítottam a kezem és közelebb leptem a fiúhoz, minden mozdulat fájt. Egy bal horgosnak tűnő mozdulatot imitáltam de az csak csali volt, ahogy mozdult bevetettem a forgó rúgásomat. Az állkapcsát céloztam , de az utolsó pillanatban megállította.