11.rész

2.3K 98 2
                                    

    Shiba fogaskerekei kattogtak, Zed engem vizsgált a tekintetével. Bennem forrt a düh és az indulat.
- Zeeed - nyávogta - Jól vagyok, mehetek veled? - vetett rám  egy utálkozó pillantást a picsa.
- Háát- húzta a szájat a srác.
- Léccí- csüngött a lány a karján - és akkor nem kéne őt vidd magaddal. Tapasztalatlan, tanulatlan, még suliba se járt szerintem. - és csak mondta, és mondta.  Igyekeztem kizárni a fejemből, nem akartam veszekedést....még nem.
- Lexa? - szólt  hirtelen Zed - Mi a véleményed? - kerdezte.
- Miért kell kikérned az ő véleményét? - puffogott Shiba.
- Nem érdekel,hogy jön -e  vagy sem. De én nem fogom pesztrálni.....Uram - maró gúny áradt minden szavamból és a dühömet egyenesen Zedre irányítottam, a szemem szikrát szórt es feszültek az izmaim.
- Kössz az edzést Isaac- lövelltem felé egy aprócska mosolyt, majd elindultam az ajtó felé. Útközben vállal nekimentem Zednek,persze ő meg  se moccant.
       Az ajtó hangos csattanással csukódott be mögöttem. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, és ellazítottam az izmaim. Elindultam a kinti edző pályához mikor kinyílt az ajtó.
- Mit akarsz? - a hangom jeges volt és érzelem mentes.
- Mi bajod? - tette fel a kérdést, ami feltette a pontot az i- re.
- Te teljesen hülyének nézel? Ha nincs itt a kis picsa akkor jo vagyok,de ha már itt van akkor neked tisztelegjek és  nekem uram vagy? - közelebb léptem hozzá és mellkason böktem. - Utálom az ilyen embereket. Rohadtul nem érdekel,hogy mi van köztetek de döntsd el, hogy Zed vagy e nekem vagy Uram. - tettem csípőre a kezem.
    Zed közelebb lépett hozzám, pár centi választott el minket, a szívem hevesebben kezdett  el verni, leengedtem a kezeimet.
- Neked Zed vagyok,Hercegnő- suttogta a fülembe ,amitől kirázott a hideg,a hasam pedig liftezni kezdett. Izmos karjai a fejem mellet támasztottak a falat,még mindig a nagyon közel volt. Mikor összeszedtem magam indulatosan löktem rajta egyet,de meg se moccant.
- Engem ezzel nem veszel le a lábamról! - mosolyogtam gúnyosan, majd kacsintottam egyet, mire elnevette magát. Annyira édes volt ahogy nevetett,hogy legszívesebben hozzá bújtam volna.
     Mikor hátralépett,ürességét éreztem,hiányzott már most.
-Holnap talalkozunk - biccentett majd zsebredugott kézzel elment. Figyeltem a távolodó alakját,eszméletlenül nézett ki.....széles váll, arányosán kidolgozott testalkat....Aww. Ekkor esett le mit csinálok hangosan felröhögtem.  Majd elindultam edzeni.

Született HarcosOù les histoires vivent. Découvrez maintenant