Született Harcos

54.rész

Még egy pár pillanatig néztem a srácot,aztán elfordítottam a fejem. Háttal ültem a pultnak,rajta könyököltem és a szememmel pásztáztam az embereket.
- Hé L- jött mögém Zhavia.
- Hm? - kérdeztem kicsit feléje fordított fejjel.
- Nézd csak - mutatott a csaj egy asztal felé, ahol elég sokan ültek.
Kihúztam magam, hogy jobban lássam mi folyik ott. Rebeka volt a figyelem középpontjában, nem mentem oda egyből,nem vagyok a bébiszittere. Feszült figyelemmel néztem , hogy nevetgél , szórakozik és kortyolja az italát.

Egy kis idő múlva ,az egyik férfi elkezdte fogdosni, feltűnően méregette és ölelgette. Beka tudta hol ülök, rám nézett, a tekintete sikoltott, hogy segítsek neki. Egy pillanatra elgondolkodtam,mi lenne ha nem segítenék neki. Magának kereste a bajt. Miért nem figyel oda jobban mit csinál. Rácsaptam a pultra, majd felálltam és lassan odasétáltam a tömeghez.
- Elnézést uraim ,de el kell rabolnom a hölgyet egy pillanatra.- meg sem próbáltam mosolyogni, megfogtam Beka karját és egy határozott mozdulattal felrántottam az asztaltól.
- Már elnézést - kezdte volna a középkorú férfi,mire élesen beszívtam a levegőt.
- Tessék - kérdeztem szárazon.
- Lehet ,hogy a hölgy maradni akar.- villantott egy undorító mosolyt Bekára.
- Nem hiszem.- mosolyogtam rá csukott szájjal, de inkább egy grimasznak nézett ki.
- Elnézést de menni szeretnék - szólalt meg hallkan Rebeka.
- Ugyan drága - mondta a férfi mézédes hangon.
- Hallotta- emeltem fel az egyik szemöldököm. A férfi elnézett a vállam fölött mielőtt válaszolt volna.
- Rendben, további jó szorakozast hölgyeim, azt hiszem lessz benne részük. - mosolygott sunyin.

Visszamentünk a pulthoz.
- Sajnálom - szabadkozott Beka.
- Szóra sem érdemes- vontam vállat.
- Itt vannak az italok,hölgyeim.- szólt egy magasabb fiú hang a pult mögül.
- Hol van Zhavia? - kérdeztem összeszűkült szemmel.
- Dolga akadt,csak beugrottam egy kicsit. - kacsintott rám ,mire egy szemforgatással válaszoltam.

A srác nekem is kirakott egy koktélt, és Rebekának is. A naiv kislány egyből kortyolgatni kezdte. De nekem rossz előérzetem támadt. A férfi mit nézett a hátam mögött a válasza előtt ? Miért tűnt el Zhavia? És ki ez az új srác?
Levettem a koktélt a pultról, megszagoltam, nem éreztem rajta semmi furcsát. Vannak olyan parti drogok amik,színtelenek,szagtalanok és íztelenek. A pultos srác alig várta, hogy igyak belőle,el sem mozdult mellőlem. Gondoltam teszek egy próbát, lassan a számhoz emeltem a poharat,vártam hogy reagál a srác. Szinte majd kicsattant ,amikor látta , hogy a számhoz ér a pohár és mindjárt belekortyolok.

Meg mielőtt egy csepp is a számhoz ért volna ,nekem jöttek,elég nagy érővel ahoz ,hogy elejtsem a poharat, ami hatalmas csattanással ért földet. A kapucnis srác volt az,egy pillanatra megállt melletem majd tovább ment. Az a furcsa érzés újra a hatalmába kerített.
- Ki vagy te? - suttogtam magamnak.
- Te fasz,nem látsz a szemedtől? - ordította a pultos. A srác megállt. - Kell egy pofon? - provokálta.
A fiú vallai megfeszültek,dagadtak az izmai,de tovább ment,nem szólt semmit.
- Hé....
- Fogd már be - mennydörögtem - Úgyse ittam volna meg. Hülyegyerek - vontam vállat.
- Gyere táncolniii - rángatott le Beka a másik terembe. Kezdte megütni a pia.

Nem táncoltam, nem szokásom , meghúzom magam egy sötét sarokba és onnan figyelem a tömeget. Beka köré úgy gyűltek a srácok,mint éhes farkasok a hús köré. Valami nem stimmelt,oda mentem hozzá és megálltam mellete. Újra az az ismerős érzés kerített hatalmába, aztán megláttam. Nem messze tőlünk ott állt a srác,most is csak a köralakját láttam,legbelül éreztem , hogy ismerem,de nem tudtam rájönni , mégis ki az.

Vissza pillantottam Rebekára és pont láttam, ahogy összecsuklott a lába és fennakadt a szeme. Megfogtam a hátat és benyúltam a combja alá, felvettem az ölembe majd megfordultam,hogy a kijárat felé vigyem. De hat férfi az utamat állta.
- Takarodj - emeltem fel a hangomat , hogy biztos jól hallják. De ők csak röhögtek.
- Te se sokáig ugrálsz már - röhögött fel az egyik.

Ebbe a helyiségbe olyan asztalok voltak,hogy álltalában a magasságuk sípcsontig értek. Hátráltam két lépest, beakasztottam a cipőm orrát az egyik asztal lábába,és magam elé húztam.
- Azzal sokra nem mész- röhögtek.
- Ostoba - húztam félmosolyra a számat. Egy erőteljes mozdulattal megrúgtam az asztal szélét, ügyelve, hogy az ne boruljon fel. Az asztal egyenesen nekicsapódott a közép részt álló férfiak sípcsontjának. Felhördültek. Ki kellett juttatnom Rebekát,nem volt túl jól,és jelentősen korlátozott a mozgásban. Az ajtó felé pillantottam a srác nem volt ott,egyszerre lettem ideges és csalódott. Ideges saját magamra, mert legbelül mélyen arra számítottam , hogy talán segíteni fog pedig egyesül is boldugolnom kéne,csalódott pedig azért mert nem volt ott.

- Miért áll még a lábán?- kérdezte egyik a másikat. Ezek azt vártak mikor üt meg a drága drogjuk.
- Rohadékon - vicsorogtam. Hátráltam,egészen addig amíg a hátam a falnak nem ütközött. Aztán vettem csak észre ,hogy a hely kiürült,senki nem volt lent, csak mi nyolcan. Letettem Bekát a sarokba,nagyon rossz bőrben volt,ha túl sok party drogot tettek az italába meg is hallhat.
- Kitartás kislány, mindjárt jobban leszel.- suttogtam neki.

Elhátráltam tőle és  szembe fordultam a férfiakkal ,egy semleges alap állást vettem fel.
- Rendezzük ezt le - néztem farkas szemet a hat férfival.
-Tudjuk ,hogy jól harcolsz- röhögött az egyik. - Bocsi,de inkább megvárjuk míg hat a csodaszerünk . - pacsisztak össze.
- Arra várhattok - gúnyolódtam.