Született Harcos

32.rész

Elléptem Minatol , a diákok körénk gyűltek, sugdolóztak, én csak Zedet figyeltem.
- Mekkora álszentség - hallotam Mina hangját mögülem. Megálltam és kicsit oldalra fordítottam a fejem, jelezve, hogy figyelek rá.
- Mekkora egy utolsó büdös ribanc vagy - kiabálta. - Az egész amit csinaltok egy kurva nagy vicc, igazából semmire nem vagytok jók, csak ölni. Biztos vagyok benne, hogy te azért kerültél be az Alfáknak hívott bohócokhoz mert apád valami nagy faszi, vagy anyád jól.....- nem fejezte be a mondatot megvárta míg teljesen megfordulok majd kihívoanan felhúzta az egyik szemöldökét. - Az alfák üdvöskéje, a csoda srác, a rendszer reménysége, nem más mint ez az agyon szteroidozott hülyegyerek. Akit a farka vezérel és fűvel fával baszik. Ti világ szégyenei - acsarkodta.
- Tudod Mina - néztem a szemébe - Most fogadtam meg, hogy nem leszek olyan mint az apám, nem akartalak megölni, még bántani se akartalak...nagyon.- vontam vállat. - Muszály volt megszólalj ugye? - folytattam hangosabban. - Nem bírtál volna kussban ülni igaz? - léptem felé indulatosan.
- Tudod milyen nehéz volt nekem az elejétől? - szegte fel az állat a lány. - Ahoz képest, hogy mekkora a szád naiv vagy - röhögött szembe - Én végig az eszemet csináltam , hogy közelebb kerüljek hozzátok, többet tudjak meg a rendszerről,rólatok . Tudod kicsi Lexa, legtöbben papirokat hamisítottunk, csaltunk, öltünk és hazudtunk azért, hogy mi fennt tudjunk maradni, a mi szabályaink szerint tudjunk élni. A híres nagy szervezet csak Dannyt látta. Ebből is látszik milyenek vagytok.- köpött a földre.

A kezem ökölbe szorult, a harag elemi erővel öntött el, megvakított.
- Megöltem a társaidat, és te is a sorsukra jutsz- mosolyodtam el majd a szemébe néztem. Mina arcán félelem suhant át. Nem tököltem sokat.

Pár pillanat alatt ott állatam előtte. Egy erőteljes boxal indítottam, egyenesen orrba vágtam. A lány hátra tántorodott és az orrához kapott. Ömlött belőle a vér. Kicsit oldalra billentettem a fejem és úgy néztem ahogy a pánik és a fájdalom egyszerre ülnek ki az arcára. Elmosolyodtam.
- Ez tetszik neked te pszichopata!!! - visította.

Egy szivdobánásnyi idő alatt Mina mögött voltam. Egyszerűen kitörtem a nyakát. A lány akit egykor barátnőmnek hittem, holtan esett össze, mert megöltem.

Ekkor hirtelen helikopter hangját hallotam. Abban a pillanatban, ahogy megláttam a helikoptert egy golyó átszakította Logen mellkasát. Aztán tüzet nyitottak,mindemkit lelőttek. Mikor felocsúdtak a diákok sikoltani és menekülni kezdtek. De esélyük sem volt. Ránéztem Zedre, kifejezéstelen arcal nézett rám.
A hajam kavargott a helikopter keltette szélben. Mereven álltam Mina holtteste mellet. Közben mindenkit agyonlőttek. Azt a két osztálynyi diákot, igazi mészárlás volt.
- Túl sokat tudtak- hallotam meg Zed hangját.
- Tudom - bólintottam egy aprót. Tisztában voltam vele. Civilek voltak, túl sokat tudtak, vállat vontam.
- Meg kell nézzük, hogy mindenkit likvidáltunk e.- kezdte Zed, mire szólásra nyitottam a szám, hogy nem akarom.
- Ez parancs - válaszolta, mintha tudta volna mit akarok.
- Igen is - húztam ki magam.

Különváltunk, Zed a ház körüli  erdőt és az állomást nézte meg. Enyém volt a ház, a szobák. Nem most láttam elősször mészárlást, de ez akkor is mellbe vágott. Benyitottam az első szobába, megnéztem mindent. Ágy alatt, szekrényben, de semmi.

Jártam a szobákat, sehol senki. Mikor beléptem az utolsóba, hallotam valami neszt az ágy alól. Elmosolyodtam és megcsóváltam a fejem. Lehajoltam, és a hajától fogva húztam ki a lányt, sikoltott.
- Ne kérlek ne tedd - zokogta, könyörgött az életéért. Nagyot nyeltem, a kezem remegni kezdett.

Aki megérdemli és rá szolgált, örömmel ölöm meg, és még csak bűntudatom sem lessz, de ez egy ártatlan lány, akinek csak annyi a bűne, hogy hallott ezt azt. Lehunytam a szemem és kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam.

A lány már rohant.
- A francba ! - káromkodtam el magam, és utanna szaladtam. A harmadikról menekült, mikor leértem a földszintre, ott volt a lány holtan. Zed állt az ajtóba, a kezébe egy boxer, csöpögött róla a vér.  Nem akartam ránézni a lányra.
- Talán még sem vagy olyan jó mint hittem - nézett a szemembe. Rideg volt és közönyös. - Nézz rá - parancsolta.

Felszegett állal néztem rá a lányra, úgy volt ahogy gondoltam. Egy ütéssel végzett vele, bezúzta a fejét. Lassan néztem vissza Zedre, nem mutattam semmilyen érzelmet. Halottnak éreztem magam belül.

- Tábornok úr mindennel végeztünk. - jött be egy tisz. 
Oldalra billentettem a fejem, Tábornok? Én azt hittem , hogy csak egy egyszerű kapitány. Úgy látszik tévedtem.
- Megyünk, égessétek fel a helyet.- adta ki a parancsot. Mint egy érzelem mentes robot, a testem mozgott magától de üressnek éreztem magam. Pont mint akkor.... 11 éve.

Felszálltunk a helikopterre, és miután a vasmadár a levegőbe emelkedett, felgyújtották, a házat, a rétet, és az erdőt. Csendben telet a hazafelé vezető utunk. Én az ablaknak támasztottam a fejem, Zed könyökölt.
Semmit nem éreztem.