Született Harcos

55.rész

Megszegtem apám egyik alapszabályát, "mindig te üss elősször ". Most  nem tettem. Megvártam amíg az első férfi támadott amit könnyedén ki kivédtem   majd , megragadtam és közelebb húztam magamhoz hogy ,a 8 gyengepontok egyikére mérjek csapást.

A tenyerem élével a nyaki ütőerét vettem célba. Az ütés nem volt olyan erős,hogy belehaljon ,de ahoz elég volt,hogy elájuljon.
- Rokko - kiáltottak fel a társai ilyedten.
- Nem halt bele - grimaszoltam.
- Hülye kis szuka- ordították.
Egyszerre indultak meg. Három velem szembe,frontális támadást indítottak, a másik kettő pedig oldalról Beka felé  vették az irányt. A tüdőmet megszívtam levegővel és akcióba lendültem,de óvatlan voltam. Megbontotta a koncentrációmat, a két másik férfi akik Bekát próbáltak elhurcolni onnan.

Az egyik, aki velem szemben állt,judo alap állást vett fel. Ütés közbe elkapta a kezemet,nem voltam elég gyors és pontos.  Gáncsolt, határozottan és erősen. A levegő kiszorult a tüdőmből, forgott velem a világ,köhögtem.
- Mégis csak ember vagy te is - röhögött. Átnéztem köztük,  láttam ahogy Rebekát a vállukra veszi a két faszi.
- Engedd el - ordítottam. És egy pillanat alatt felpattantam, felkaptam az asztalt amit korábban  hozzájuk rúgtam,majd feléjük hajítottam. Elvesztettem a kontrollt az adrenalinon felett, elárasztotta a testemet, remegni kezdett a kezem.

Nem voltam formában, szétestem. A két férfi lettette Rebet,és félem vették az irányt. A judos faszi újra támadásba lendült, sorozatosan támadott, én hárítottam.
Elcsesztem,de ezt nagyon. Az egyik megkerült míg a másik elvonta a figyelmemet és  lefogott hátúról,kibújtam a fogásból de abban a pillanatban ahogy megtettem, a judos ütése elkapta az orromat,elég erősen ütött ahoz ,hogy eleredjen  az orrom vére,de ahoz gyengén ,hogy eltörje. A szemem bekönnyezett, és rohadtul fájt, de a férfi  levegőhöz se hagyott jutni. Újra gáncsolt,de  most folytatta a mozdulatot ,és a teljes tessulyaval rámesett.  A tüdőm sípolt,a levegő nem áramlott benne, hiába próbáltam nem jutottam levegőhöz.

A földön voltam,próbáltam összeszedni magam. Mikor egyikük odalépett hozzám  megmarkolta a hajam és úgy kényszerített , hogy ránézzek.
- Nem vagy olyan képzett mint mondják- röhögött,mire szembeköptem.
- Lotyó - ordította.
Lassan felálltam, és felvettem a krav maga alap állást, gyors, halálos,és kiszámíthatatlan.

Egyszerre  indultak meg félem, mikor egy éles csattanást hallottunk. Olyan volt mintha vas ütne vasat. Megfordultam. Ott állt, teljes valójába maszk és kapucni nélkül,két vasboxerrel a kezében.
- Zed - leheltem.   Egy kicsit máshogy nézett ki, mit amikor különváltak az útjaink, de  lényegébe nem sokat változott.

Nem mondott semmit,csak besétált a terembe és védelmezően elémállt. Sugárzott belőle az elegancia, az erő, az agresszió és a bosszuszomj.
- Ki tette ezt veled? - kérdezte. És hosszú idő után újra hallotam a hangját.  Egész testemben megremegtem, legszivesebben a nyakába ugrottam volna, de nem tettem.
- Én voltam - röhögött fel a judos. Majd támadólag lépett előre. A többiek meghátráltak.
- Ne csináld, Dan. - szólt neki az egyik.
- Mit izélsz Jude? Nem látod , hogy ez a pöcs csak pakolja magát? - röhögött Dan.

Zed olyan erővel  és sebességgel csapott le ,hogy Dan-nak  esélye sem volt kivédeni.  Zed maga volt a fegyver; pontos, gyors és halálos. Nagyon jól  tudta hova üssön ahoz ,hogy hatalmas károkat okozzon,és habozás nélkül megtette.

Eltörte Dan állkapcsát,vagy két bordáját,  az egyik térdet és a vállat, ezzel arra kényszerítve őt, hogy hadja abba a judot,örökre. Dan-nak peche volt,hogy találkozott vele. A földön feküdt,vonaglott a fájdalomtól, az egyik haverja kaparta össze, majd vitte fel.

Zed megfordult,előttem állt csupán néhány lépésnyire és én nem tudtam mit mondani,annyi kérdés,epés megjegyzés és nyálas mondat jutott az eszembe mégse tudtam kinyögni semmit.
- Késtem- ért hozzá az orromhoz - sajnalom- mondta és megcsókolt.