Nem bírtam aludni. Felültem,kerestem a telefonomat,de nem találtam. Eszembe jutott,hogy a Márk maga mellé rakta. Áthajultam rajta és a sötétben tapogatóztam. Felébredt és álmosan rám nézett.
-Mi a baj?
-Semmi,csak a telefonomat kerestem,hogy megnézzem hány óra.-suttogtam
-És megvan?-kérdezte
-Ahha 4 óra.
-Minden normális ember alszik 4-kor, te miért nem tudsz?
-Nagyon ideges vagyok.-mondtam szomorúan
-Na gyere,menjünk ki sétálni.
-Nem kell, aludj nyugodtan.-tiltakoztam
-Nem alszok.-állt fel
Halkan kinyitottuk az ajtót és leosontunk a lépcsőn,hátul kimentünk.Szerencsére a hátsó bejárat pont a tónál volt. Leültünk egymással szemben a homokba.
-Na és most mi legyen?-törtem meg a csendet
-Mesélj magadról,alig tudok rólad valamit.-mondtam a sötétben
-Mit akarsz tudni?
-Veled kapcsolatban mindent.-vigyorgott
-Hát 14 éves vagyok. Van egy tesóm,meg 2 unokatesóm,de ők is olyanok mintha a bátyáim lennének. Általánosban nem sok barátnőm volt,remélem itt több lesz. Szeretek énekelni,de táncolni viszont utálok és nem is tudok. 8.-ban majdnem megbuktam rajzból,a tanár azt mondta,hogy semmi fantáziám sincs. Anyámmal élek csak,mert elváltak apámmal. Ja és van egy macskám.-fejeztem be.
-Hogy hívják a tesód?-kérdezte
-Nagy Krisztián. Ismered?
-Ahha jó spanok vagyunk.-bólintott
-Most te jössz.
-Miben?-húzta fel a szemöldökét
-Mesélj magadról
-Öhm. Van egy húgom aki 13 éves ls elviselhetetlen,meg egy bátyám ő 16 éves. Szeretek gitározni,deszkázni meg focizni. Deszkában a legjobb eredményem országos 2.-fejezte be
Kicsit még beszélgettünk,de aztán kezdtem, fázni ezért bementünk. Lefeküdtünk és hamar elaludtam. Kb 2 óra múlva megszólalt az ébresztőm.
-Ne máár.-nyöszörögtem
Azon csodálkoztam,hogy a többiek már mind fent vannak csak mi a Márkkal alszunk.
-Így jár aki éjszaka csavarog.-mondta Zita vigyorogva
-Hol van az Alex?-érdeklődtem
-Mivel ők keltek a leghamarabb az Olivérrel,így nekik kell reggelit csinálniuk.-röhögött
-Az komoly-nevettem én is
A Márk nyöszörögve a fejére húzta az én párnámat is.
-Na menjünk, hagyjuk aludni a kicsi Márkót.-mondtam
Erre elkapott a Márk magához húzott és nem engedett el.
-Ne hívj így-nyafogta
-Jajj, de mérges valaki.-cukkoltam
-Megőrjítesz te lány
-Na Márkó engedj el,mert öltöznöm kell.
-Segítsek?-húzta fel a szemöldökét
-Na jó magatokra hagylak titeket.-indult ki Zita
Végre elengedett a Márk és ő is elindult kifelé úgy ahogy volt boxerben és póló nélkül. Az ajtóból visszanézett
-Biztos ne segítsek?
Hozzá vágtam egy párnát,mire röhögve kiment. Felöltöztem
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elmentem az ebédlőbe, már szinte mindenki ott volt. Rögtön az Anna megszólított.
-Sziaa. Ma van a verseny?-kérdezte
-Ahha.- válaszoltam
-Izgulsz?-csevegett
-Ahha nagyon.
-És ez,hogy lesz vagy hány fordulós,vagy mondj már valamit semmit nem tudunk.-faggatott
-Hát ma 8-kor kezdődik kb 50-en vagyunk, és ez csak egy fordulós,ma lesz az eredményhirdetés is. Ha gondoljátok,akkor gyertek nyugodtan.-fejeztem be.
-Oksii,és lesznek helyes fiúk?-kapcsolódott be a beszélgetésbe Réka
-Öhm.. nem tudom.-válaszoltam zavartan
-Nálam nincs helyesebb csak mondom-szólalt meg Márk
-Egy az,hogy nem tudsz felöltözni? A másik meg,hogy egoistább se nagyon van.-vágtam rá
-Tudom,hogy tetszik,amit látsz.
-Álmodban.
-Minden nap babám-kacsintott rám.
A többiek röhögve figyeltek minket. Nekem mondjuk nem volt olyan vicces de mindegy.
-Nekem lassan indulnom kell. Jön valaki?-néztem körbe
Sokan jöttek,de a Márk azt mondta,hogy más dolga van. Kicsit csalódott voltam,de próbáltam nem mutatni. Elindultunk tök közel volt, már láttam a színpadot és elkezdtem pánikolni. Visszaakartam fordulni,de nem engedte a Zita. Rögtön oda jött a szervező és kezet fogott velem.
-Gyere gyere. Mindjárt kezdődik a verseny. Ott tudsz sorszámot húzni.-mutatott egy lányra
-Rendben.-bólintottam
A többiek a színpad elé álltak,hogy jó helyük legyen,mert székeket nem pakoltak ki. A 2.-at meg az 50.,vagyis az utolsó sorszámot húztam. Kicsit féltem,hogy már másodjára már én jövök. Nagyon sok versenyző volt,mindenki tolongott a színpad előtt. Rosszul esett,hogy pont ő nem jön el.Ezt láthatta rajtam a Zita,mert odajött hozzám.
-Látom,hogy rosszul esik,hogy nem jön el.-kezdte rögtön
-Nem esik rosszul.-tagadtam
-Nekem nem tudsz hazudni. És ez jó nagy bunkóság tőle.
-Nem baj,tényleg.-mondtam
Megölelt és el kellett mennie,mert a szervező rászólt,hogy nincs kar szalaga,mert az csak a versenyzőknek van. Először a zsűri köszöntött mindenkit és rögtön hívta az első versenyzőt. Tiszta ideg voltam. Lement,nem volt rossz,sőt tök jó volt. Én következtem,mondták a nevem és mennem kellett. Felmentem,mondta a zsűri elnök,hogy kezdhetem. És akkor megláttam a Márkot. Karba tett kézzel állt és vigyorgott.Elmosolyodtam és elénekeltem a Friends-et. Nagyon nagy tapsot kaptam én meg megkönnyebbültem,vagyis nem annyira mert volt még egy amit el kellett énekelnem. Lementem a színpadról és oda mentem hozzá,közbe a nyakamba ugrott a Zita.
-Nem azt mondtad,hogy dolgod van?-kérdeztem
-De,csak te fontosabb vagy.-mondta tök lazán.
Folytatódott közben a verseny, volt ott minden Majka, HIRO, Kpop, Alan Walker, Luis Fonsi.. tehát minden. Este 6-kor újra én következtem. Közben hozott a Márk nekem kaját meg mindent,mert én nem mehettem el. Felálltam a színpadra és minden általános iskolai fájdalmamat beleadtam a Perfect-be. Még a zsűri is állva tapsolt. 1 óra múlva kezdődött az eredményhirdetés. Minden versenyző felállt a színpadra és vártuk a zsűri döntését. Ennyire sohase izgultam az életemben.
