Egy énekes lány élete

Pihenés és első nap

Amikor haza értem, mindent elmeséltem anyukámnak. Mondtam neki, hogy, buktam a versenyt is meg, hogy, mennyire bepiáltak. Annak örült, hogy, én nem ittam. Vacsoráztam, fürödtem és felmentem a szobámba. Anya mondta, hogy holnap ha nem vagyok nagyon fáradt, elmegyünk sulis cuccokat venni. Hamar elaludtam, annyira fáradt voltam. Másnap elmentünk vásárolni. A Zita többször is hívott, de nem vettem fel. A hétvégén mást nem nagyon csináltam, csak pihentem. Nagyon izgultam, hogy mi lesz az islolában. Elérkezett a Hétfő.

Szeptember.1. Hétfő

Mivel kicsit hideg volt reggel, ezért fehér csőnadrágot,fekete mintás pólót és Adidas cipőt vettem fel. Elraktam a kajámat és elindultam. Szerencsére nincs messze a suli, így gyalog indultam el. A 26-os terembe kellett menni, csak én nem tudtam, hogy, hol van. Egy papírt kaptunk órarenddel, mert sok csoport bontás van ezért nem ugyanaz az órarendünk. 2 lány ült egy padon és beszélgettek. Amikor látták, hogy, nem tudom, hova menjek megkérdezték, hogy, melyik termet keresem.
-A 26-ost.-mondtam
-Figyelj felmész ezen a lépcsőn és a folyosó végén lévő terem a tiéd.-mondta
-Köszönöm.
-Nincs mit, sok sikert.
Rájuk mosolyogtam és elindultam fel. Megtaláltam a termet, már a folyosó elején láttam, hogy a terem előtt áll a Márk, a Zita és az Olivér. Amikor odaértem köszöntem nekik és bementem. A Zita jött utánam. Voltak már páran bent, de nem mindenki. Kinéztem magamnak az utolsó előtti sort és leültem. Körbe néztem az osztályban. Semmi különös. Sor padok voltak, több volt összetolva. Egy sorban 4-en fértek el.  Közben a fiúk is beértek egy időben a Zitával,gondolom kíváncsiak voltak.
Beültek a leghátsó sorba, a Zita meg mellém.
-Ide ülhetek?-kérdezte
-Nem én mondom meg, hogy hova ülsz, vagy hova ne.-mondtam
-Muszáj ezt csinálni?
-Igen
Sóhajtott egyet és leült. Mire becsöngettek, addigra mindenki a teremben volt.
-Tehát akkor mindenki át vette a tankönyveket a titkárságon, ugye?-kérdezte az ofő.
Elkezdődött a susorgás. Ilyen kérdések hangoztak el: Milyen könyvek? ,Lesznek könyveink? Hol a titkárság?
És még ehhez hasonlók.
-De gyerekek, tegnap írtam a csoportba is.
-Tanár úr. Biztos nem írt, arról tudnék.-szólalt meg Anna.
-Nos rendben, akkor elfelejtettem. Szünetben mindenki menjen és intézze el. Továbbá itt vannak az ellenőrzők, Réka kiosztanád? Amíg osztja addig olvasok egy részt a házirendből. Ezen többen is elkezdtek röhögni, főleg a fiúk.
-A házirend azért van, hogy betartsátok, nem azért, hogy megszegjétek.
Ezen még jobban elkezdtek röhögni. Amikor  Rita odaért hozzám kérdezte,hogy szünetben beszélhetünk-e. Mondtam neki,hogy persze. A Zita nagyon mérgesen nézett rá, de nem érdekelt. Már kezdtem kicsit unni az órát amikor csöngettek. Bent lehetett maradni a teremben. A Zita kiment,de a többiek maradtak. Kíváncsi voltam voltam, hogy mit szeretne a Rita.
-Na szóval, az, hogy, óra előtt rám írt egy gyerek, és kérdezte,hogy ismerlek-e.
-Hogy hívják?-kérdeztem.
Ekkor a szemem sarkából láttam, hogy a Márk figyeli a beszélgetésünket.
-Valami Keresztes Zsolt, ismered?
-Mi?????-kiáltottam fel.
Mindenki felém fordult.
-Ezt nem hiszem el, nem igaz, hogy nem hagy békén.-folytattam
-Mit írtál neki?-kérdeztem félve
-Azt,hogy ismerlek, bocsi nem tudtam, úgy sajnálom.
-Nyugi nem a te hibád. És mit írt rá?
-Azt,hogy megvár téged az iskola előtt. -Nee, és mit akar,én félek.
-Haza kísérjelek?-kérdezte
-Nem kell köszi,megoldom
Becsöngettek és sajnos nagyon gyorsan teltek el az órák. Utolsó óra végén még gyorsan mondta az ofő, hogy holnap már rendes tanítás lesz. Féltem kimenni, ezért nagyon lassan pakoltam. Megállt a pad mellett a Márk.
-Gyere nyugodtan, ne félj.
-Könnyű azt mondani.
-Vigyázok rád.-nyújtotta a kezét
Kimentünk az iskola elé és ott volt. Mivel látta,hogy nem egyedül vagyok így nem jött oda. Amikor elmentünk mellette még erősebben szorítottam a Márk kezét.
-Haza kísérlek.-mondta
-Köszi
Nagyon hálás voltam neki. Odaértünk a házunkhoz.
-Holnap találkozunk.-mondta és búcsúzásképp adott egy puszit az arcomra.
-Szia.-köszöntem el.
Mosolygott és elindult. Délután zenét hallgattam, bepakoltam holnapra, ettem, fürödtem és elmentem aludni. Lefekvés előtt írtam a Márknak egy üzenetet:
-Köszi a mait.
Ennyit írtam neki. Rögtön jött a válasz.
-Nincs mit,de tényleg.
Boldogan aludtam el.