Amikor elmarad a Happy End(SZÜNETEL)

24. Rész

Végre szombat!!
Ma találkozom Marcussal mivel anyunak üzleti útra kell mennie és nem lesz itthon hétvégén. 10-re beszéltük a talit. Most van 9:50. El fogok késni. Gyorsan elvégeztem a reggeli rutinom majd rohantam le a lépcsőn felkaptam a pénzt amit anyu itthon hagyott nekem és futottam a parkig. Marcus már ott volt mikor taliztunk.
Én: Szia bocsi a késésért csak el aludtam.
Marcus: Hali, semmi baj.
Én: Akkor jó.
Marcus: Na és mit szeretnél csinàlni?
Én: Elösször enni.-mondtam majd a hasam elkezdett korogni.
Marcus: Oké.-mondta röhögve.
Tudok egy jó kávézót. Beüljünk oda?
Én: Aha.
Pár perc után már a kávézó ajtaján léptünk be. A kis csengő megszólalt az ajtó felett így mindenki felénk kapta a fejét, de csak egy pár pillanatig. Marcussal beültünk az egyik sarokba. Rendeltünk majd elkezdtünk beszélgetni. Főleg Martinusról volt szó meg arról a napról mikor eltűntem. Nagyon jó volt ezt megbeszélni Marcussal. Közben meghozták a rendelésünk.
Én egy cappuccinot kértem és csokis fánkot. (Tudom jól kezdem a reggelt, de annyira megkívántam😍🍩) Marcus pedig csak egy pohár vízet kért mert nemsokára megy foci edzésre ahova elkísérem. Hamar végeztem a kajálással, fizettünk majd indultunk a sportpályához.
Marcus: Na és, hogy vagytok Nattel?
Én: Ohhh.....hát köszi megvagyunk.
Marcus: Ugye tudod, hogy ezt Martinusnak nagyon rossz látni-mondta kicsit csalódottan.
Én: Nézd én ezt tudom, de Nattel most nagyon jól megvagyunk és most nem lenne semmi baj köztünk vele ha nem csókol meg és akkor nem titokba kéne taliznunk.
Marcus: Igazad van.
Közben megérkeztünk.
Marcus: Na megyek át öltözők.
Én: Oksi, én meg fel megyek a lelátóra.
Marcus: Ugye nekem szurkolsz majd ha meccsezünk.
Én: Persze csak is neked.
Marcus: Azért ám.-mondta egy cuki vigyorral a képén.
Kevin: Gunnarsen jössz!
Marcus: Megyek már.-mèg oda fordult hozzám adott egy puszit a homlokomra majd ment is öltözni.
(Mi a faszom volt ez)
Álltam ott teljesen lefagyva. Majd Martinust láttam meg kijönni az öltözőből. Egyszerre meg is indultam, a lelátó felé. Nemsokára a többi fiú is kivonszolta a seggét az öltözőből (baszki ezek tovább készülődnek mint a lányok, és akkor még minket szidnak, hogy mennyi idő kell nekünk.😒) aztán kezdődött az edzés. A végén a meccseztek és persze Marcusék csapata nyert 3-1-re. A fiúk bementek öltözni, én pedig az edző felé vettem az utam. Meg akarom tőle kérdezni, hogy van e lány focicsapata Troforsnak.
Én: Jó napot.
Edző: Szia. Miben segíthetek?
Én: Csak azt szeretném megkérdezni, hogy van e lány focicsapta maguknak?
Edző: Sajnálom......
Én: Maddie
Edző: Maddie, de nincs. Az itteni lányok inkább nézzik mint játszàk a focit.
Én: És valahogy nem tudok edzeni a fiúkkal?
Edző: Nézd Maddie a fiúk nagyon durván játszanak és.......-nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.
Én: Kérem szépen. Csak egy esélyt kérek.
Edző: Nem tudom......
Én: Kérem-néztem rá kiskutya szemekkel.
Edző: Na jó. A következő edzésen részt veszel és ha jól teljesítesz beveszlek a csapatba.
Én: Köszönöm szépen.
Edző: Nincs mit. Na de menj mert úgy látom Marcus már vár.
Én: Rendben. Viszlát.-😁
Marcussal elindultunk haza felé.
Marcus: Mit beszéltél az edzővel?
Én: Áhhhhh....semmi különöset.
Marcus: Na de mégis.
Én: Csak annyit, hogy mikor kezdődnek a foci meccseitek.
Marcus: De ezt tőlem is megkérdezheted volna.
Én: Most már mindegy.
Nem akarom elmondani Marcusnak, hogy lehet csapattársak leszünk. Látni akarom a meglepett fejét majd.
Én: Egyébként mikor lesz majd megint edzésetek?
Marcus: Szerdàn. Miért megint kijössz?
Én: Nem....Doryval talizok.
Marcus: Ja oké.
Közben haza értünk.
Marcus: Szia Maddie.-majd megölelt.
Én csak lefagyva álltam ott.
Én: Öhhhhmmmmm....szia Marcus.
Majd be rohantam a házba. (Ez megint mi volt!! Elösször a puszi most meg megölelt. Igaz jó érzés volt, de nekem barátom van!!!)
Este már semmi különöset nem csináltam. Elvégeztem az esti rutinom meg elmeséltem Dorynak mi történt ma, majd lefeküdtem aludni. Hát nem nagyon jött össze. Éjjel Marcuson járt az agyam. Aztàn egy idő után már elnyomott az álom.