Maddie White......de ki is ez a lány?
Maddie nem teljesen egy átlagos lány. Családi okok miatt ell kell költöznie, de nem bánja mert utálta ezt a helyet és az életét is. Viszont az új helyen nagyon jól érzi magát mivel olyan személyek csöppenek az...
Én: Nincs de.-és itt lezártam a témát. Martinus elhallgatott. Elmentem a mosdóba. Nem akartam, hogy Martinusék így lássanak mivel sírtam. Már mindenre gondoltam, hogy mi történhetett vele. Bekapcsoltam a telefonom és a háttérképem néztem ami ő volt. Mikor jelzett a telóm, hogy van egy olvasatlan üzenetem. Mikor megnéztem ki írt a szívem majd kiugrott a helyéről. Maddie volt. Azonnal válaszoltam is neki. Nagyon megnyugodtam, hogy végre írt. Bár én hülye hallgathattam volna Tinusra. Megtöröltem a szemem és kifutottam szólni Emmáéknak. Én: Tinus, Emma! Emma: Mi az? Én: Maddie írt. Martinus: Ahhhhh.....hála isten. Emma: Mit írt? Megmutattam mit beszéltünk eddig és utána még beszélgettünk majd Maddie nem válaszolt semmire. Martinus: Mi van már? Én: Nem tudom......... Maddie szemszöge: Nem hiszem el, hogy anyu eltiltott Marcuséktól. Mi lesz ha megharagudnak rám és soha többé nem állnak velem szóba. Ahhhhhh.......
*******
Másnap reggel olyan 7 fele kelhettem mert anyu keltett. Anyu: Maddie gyorsan menjél zuhanyoz le aztán öltöz fel. Sietnünk kell. Én: Miért hova megyünk? Anyu: Ma iratkozzol be az új iskolába. Én: "Hurrá„-mondtam flegmán. Anyu: Na kapkod magad mert a reggelid már kész van.-közben kiment a szobámból. Megforgattam a szememet majd kikeltem az ágyból. Elindultam a fürdőbe. Gyors megfürödtem majd vissza mentem a szobámba, hogy elővegyek valami ruhát. Végül e mellett döntöttem:
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Lementem majd nekiálltam reggelizni. Anyu rántottát csinált amit utálok így csak tologadtam a tányéron meg a kávém ittam. Anyu: Végeztél? Én: Igen. Anyu: Akkor menjünk. Én: Ahhhhhh........ Anyu: Gyerünk a kocsihoz. Elindultunk. Egész úton zenét hallgattam, hogy ne kelljen anyut hallgatnom, hogy milyen jó lesz az új suli meg, hogy mennyi barátom lesz. Amikor már voltak barátaim, de valaki nem enged találkozni velük. Anyu kihúzta a fülest a fülemből mert megjöttünk. Elég unottan mentem be a suliba mikor az egyik folyosón az iroda felé megláttam őket. Én: Na ne..... Anyu: Mi van kicsim? Én: Ja semmi.- próbáltam unottan mondani pedig legszívesebben ugráltam volna örömbe. Bementünk az irodába. Az igazgató mindent elmondott, oda adta a könyveim és mehettünk is. Anyu: Legyen jó napod.- majd egy puszit nyomott az arcomra. Én: Anyu ne már. Anyu: Jól van na. Akkor majd haza jössz gördeszkával? Én: Igen. Anyu: Oké. Na szia. Én: Szia. Fú basszus mit is mondott az igazgató melyik terembe kell mennem? Elkezdtem gondolkodni közben pedig jártam az emeleteket. Aztán beugrott, hogy biológiám van. Utálom a biológiát.😒😒 Elindultam lefelé mikor belementem valakibe. Én: Héj nem tudsz figyelni. Fiú: Ne haragudj. Nem figyeltem. Én: Tökmindegy. Mond merre van a biológia terem. Fiú: Áááá....te vagy az új lány a suliban? Én: Nem mindegy. (Egy kis csönd) Szóval merre van? Fiú: A második emeleten az utolsó ajtó. Én: Kössz.- majd neki mentem a vállának és elhúztam. Amint beértem a biológiába minden szem rám szegeződött. Biológia tanár: Elnézést, de maga ki?-mondta a nő aki kb 28 éves lehetett. Én: Az új tanuló vagyok. Biológia tanár: Jól van. Akkor mutatkozz be mondj magadról pár dolgot és foglalj helyett ahol jónak látod. Én: Jó. Szóval Maddie White vagyok 15 éves. Nemrég költöztem ide, de az már nem rátok tartozik, hogy miért. Aztán leültem a legutolsó padba. A biológia elég unalmasan telt. A szünetet kinn töltöttem az udvaron egy fa alatt. Sokan megnéztek engem és volt aki oda jött hozzám. Aztán megláttam őket és ők is engem........
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy nem volt rész csak nem volt semmi ötletem. De most már biztos, hogy lesznek rendszeresen részek. Ígérem. Ha tetszett Vote-oljatok és kommenteljetek. Puszi sziasztok.😘
