Taehyung szemszögéből
-De nem lesz túl veszélyes Taehyung? Egyre több lett az áldozatok száma, nem lenne jó ötlet arra mászkálni este - kezdi el aggódva mondani már az aggódó beszédet az egyik legjobb barátom Jin, de ő tudja a legjobban mennyire nem izgatnak az ilyen dolgok, ugyanis nem léteznek olyanok, hogy démon meg vámpír. Ez csak mind mese. Az összes természetfeletti lény.
-Jin arra lakok. Mégis akkor, hogy menjek haza? Ígérem az első fura hangnál elkezdek haza felé rohanni és ahogy haza értem már hívlak is.
-Megígéred? - nyújtja felém a kisujját
-Ígérem - akasztom én is bele az enyémet, majd vigyorogva megyek az utolsó órámra, ami irodalom. Itt Szöulba egyre több lett az áldozatok száma, mióta bejött ez a szörnyű tél. Korán sötétedik és ez a valami, vagy valaki ezt az időt szereti, hogy kénye kedve szerint gyilkolászon. Jó néha rám is, rám jön a félhetnék, de amikor valaki azzal jön, hogy biztos démon az, akkor egyszerűen képen röhögőm az illetőt. Biztos sokkal értelmesebb magyarázat is van. Kicsengő után rögtön a szekrényem felé veszem az irányt, hogy a kabátomat kivegyem és indulhassak haza. Tényleg nem szeretnék későn haza érni. Elindulok a buszmegálló felé mikor észre veszem, hogy nincs rajtam kívül senki itt csak egy fekete kapucnis ember. Ez furcsa. Jó igaz kevesen járnak ezzel a busszal, de azért nem szoktam egyedül lenni. Vállamat megvonva szállok fel az éppen most megálló buszra és a bérletemet felmutatva ülök le az első helyre, a kapucnis pedig két sorral mögém. Na jól van Taehyung, ne foglalkozz ezzel, már meghülyített a sok picsa ezekkel a mesékkel. Olyan fél órát utazva, majd a megállómnál megnyomom a jelzőt leszállok, s az úton gyalogolva megyek haza felé.
-Furcsa - nézek fel az égre és akkor veszem észre mennyire besötétedett. Na jó inkább induljunk haza, most már kezdek egy kicsit tényleg félni. Hallom ahogy jönnek mögöttem, de nem merek hátra nézni, így inkább felgyorsítom lépteimet. De aki eddig követett ő is gyorsabban kezd jönni utánam és érzem ahogy karjával a vállamra fog ezzel meggátolva, hogy tovább menjek. Nem tudom miért, de nem tudok megmozdulni. Mi az isten?
-Taehyung - suttog bele a fülembe mire elvesztem az egyensúlyomat, a fejemet beverem és elvesztem az eszméletemet.
YOU ARE READING
Macskadémon |Taekook| ✓
Fanfiction❝Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek. ❞ Kim Taehyung egy olyan tizenéves, aki nem hisz a természetfeletti lényekbe, egészen addig míg személyesen nem találkozik eggyel, aki még a...
