Taehyung szemszögéből:
-Jungkook veled mégis mi történt? - térdelek le elé hogy segítsek neki felkelni, de ő félre löki a kezemet - Enged, hogy segítsek - mondom határozottan viszont ahogy rám néz az ijesztő sárga szemeivel egy kicsit elkap a félelem.
-Nem tudsz segíteni! – morogja orra alatt
-Biztos lehet valahogy úgyhogy pofa be - fogom meg és a karjaimba veszem. Hát ahhoz képest, hogy sokkal nagyobbnak tűnik olyan könnyű, hogy meg se érzem, hogy cipelnék valakit.
Míg az utcán végig futok sok furcsa szem pár néz rám, de ez érdekel a legkevésbé. Muszáj, hogy segítsek Jungkookon bármennyire is egy makacs személyiség ezen a téren.
A haza érve, egy kicsit megnyugszom, hogy anyuék nincsenek itthon így nem fognak kérdezősködni. Lefektetem az ágyamra és elrohanok az elsősegély dobozért aztán egy tál vízért, hogy kimossam a sebeit, amik ha jól láttam elég durvák.
Elkezdtem kigombolni ingét miközben megpróbálok úgy hozzá érni, hogy ne nagyon érjek a mélyebb sebekhez. Mikor végre leszedem róla az anyagot majdnem rosszul lettem. Egy nagy mély vágás a hasán amiből csak úgy szivárog a vér nekem pedig muszáj vissza tartanom nehogy az ebédem tartalma a gyönyörű kidolgozott hasfalára kerüljön. Nem lenne szép látvány a véres sebe mellé az biztos.
Lassan kezdem kimosni a sebeket Jungkook pedig nem szól semmit csak nézi a plafont, mintha az annyira érdekes lenne jelen pillanatban.
-Mi történt? - kérdezem meg suttogva mire rám emeli tekintetét amikbe egy pár percig elveszek. Érzem a szív verését ahogy ugyan abban a ritmusban dobban, mint az enyém. Mi ez az egész?
-Tae - szól erőtlen hangján miközben felém nyújtja a karját amit kicsit hezitálva, de elfogadok - Ölelj meg - suttog fülembe engem pedig kiráz a hideg. De nem az a rossz hideg, hanem az a kellemes ami megmelengeti egész testemet.
-Először megcsinálom és utána - nyomom vissza az ágyra testét mire össze rezzen. - Jajj ne haragudj - ijedek meg rögtön.
-Nincs baj - mosolyog ezzel kivillantva aranyos gyermeki mosolyát amit már nagyon rég óta nem láttam senki arcán. Így valahogy Jungkook sokkal másabbnak tűnik. Olyan nyugodt, kedves de mégis ezek mellé titokzatos és nagyon jóképű. Na jól van Taehyung, feküdj le mert nem vagy normális. Bekötöm hasát, homlokára pedig hideg vizes borogatást teszek, mert idő közben felment a láza. El akarok pakolni magam után, de mielőtt elmennék megfogja a csuklómat és maga mellé ránt és szorosan fonja körém védelmező karjait. Nem tudom milyen érzés ez, de valahogy olyan nyugodtan érzem magam így vele, hogy azt kívánom...
Ez az érzés sose múljon el.
KAMU SEDANG MEMBACA
Macskadémon |Taekook| ✓
Fiksi Penggemar❝Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek. ❞ Kim Taehyung egy olyan tizenéves, aki nem hisz a természetfeletti lényekbe, egészen addig míg személyesen nem találkozik eggyel, aki még a...
