Macskadémon |Taekook| ✓

10 rész

Taehyung szemszögéből:


Erős fejfájásra kellek, plusz még úgy érzem mindjárt megfulladok annyira szorít valami. Nehezen nyitom ki a szemeimet és akkor veszem észre, hogy Jungkook mellettem fekszik a karjaival pedig szorosan ölel magához. Elkezdek mocorogni hátha felkel, vagy legalábbis enged a szorításból.
-Taehyungh... - sóhajt egyet álmában és a másik irányba fordul, így legalább elenged, s kitudok kelni az ágyból. Nagyon remélem, hogy nem rólam álmodik, még mindig haragszom rá. Lemegyek a konyhába, hogy bevegyek valami gyógyszert és egyek is valamit. Csináltam szendvicseket magamnak és Jungkooknak is, hogy legyen mit ennie mikor felébred. Egyáltalán mi a jó istent keres itt? És mit csinál az ágyamba? Nagyon remélem, hogy aludtunk és nem volt semmi, még egy csók se. Hallom ahogy lépked lefelé és beletúr a már így is kuszán álló hajába. Ahh... de szívesen túrnék bele inkább én. Te jó ég Taehyung, jól van semmi baj még nem hatott a gyógyszer, azért gondolsz ilyen hülyeségekre.
-Jó reggelt - mosolyog rám és leül velem szembe én pedig sóhajtva nyújtom neki oda a szendvicset, hogy egyen - Köszönöm - veszi el majd már neki is áll enni én addig öntök valami üdítőt is és azt is leteszem elé.
-Szívesen – sóhajtok egyet
Csendes eszik, én pedig csak figyelem az arcát. Most furcsa mivel a cica fülek nincsenek a fején és a szemei is átlagosan csillognak, semmi durva vörös árnyalat.
-Miért jöttél ide Jungkook? - törőm meg végül én a csendet, hiszen ez nekem nagyon fontos. Talán bűntudata volt, azért mert nem mondta el az igazat és veszélybe sodort engem.
-Úgy éreztem, hogy van valami baj veled, hogy veszélybe vagy. Pedig csak részeg voltál. Nem is kellet volna ide jönnöm.
Ez igazán kedves, magától nem jött volna ide és kért volna bocsánatot, mert hazudott. Nem vagyok neki se fontos, bár mit is vártam, én sose leszek fontos senkinek. Nemhogy egy ilyen jó pasinak, mint Jungkook.
-Értem - mondom kicsit szomorúan és ezt Jungkook is észre veszi, mert látszik rajta, hogy már bánja, hogy ezt mondta. De mindegy jobb, hogy igazat mondott, nem akarok több hazugságot, főleg nem tőle.
-Én nem úgy értettem Taehyung...
-Nem számít már megszoktam, hogy nem vagyok fontos senkinek, úgyhogy ne érezd magad rosszul ez miatt. Elfogadtam, úgyhogy ha most megbocsátasz, készülnöm kell - kellek fel az asztaltól és ott hagyva őt megyek fel a szobámba, hogy felöltözek és kimenjek a parkba egy kicsit festeni. Jungkooknak nem kell tudnia, nem akarom, hogy többet velem foglalkozzon, de még azt se, hogy esetleg a közelembe jöjjön. Ezzel megölte bennem az összes reményt.