Macskadémon |Taekook| ✓

4 rész

Taehyung szemszögéből:

-Uh remélem tudod, hogy most rohadt pipa vagyok rád - fogad Jin az iskola előtt én pedig csak kómás fejjel nézek rá. Semmit nem aludtam miután találkoztam azzal a fura lénnyel.
-Neked is jó reggelt Jin - kerülöm ki majd az osztályterem felé veszem az irányt és leülök leghátra, mint ahogy szoktam, s fejemet a pulcsim tetejére fektettem. Egész éjjel azaz idegen járt a fejembe és nem tudom, hogy miért. Basszus Taehyung, ez lehet akár az a sorozatgyilkos is és ha betarja azt miszerint még találkozunk akkor kezdhetek félni.
-Jó reggelt osztály szeretném bemutatni az új osztálytársatok Jeon Jungkookot - a név hallatán felemelem a fejem és azt hiszem rosszul látok. Ez nem lehet igaz. Ő a sorozatgyilkos, aki tegnap ott volt a lakásomon és megfenyegetett.
-Jungkook fiam ülj le Taehyung mellé oda hátulra. – mutat a mellettem üresen tátongó székre.
Hogy mégis mi? A tanár meg akar ölni vagy mi?!
Jungkook amint észre vett engem gúnyosan elvigyorodott és helyet foglalt mellettem.
-Jó újra látni Taehyung - könyököl úgy, hogy ne lássa a tanár, hogy beszél.
-Ezt én nem mondhatom, mégis mit keresel itt? Hova lett a füled és a farkad amik ott voltak tegnap? – akadok ki szinte rögtön és teszem fel a nekem fontosnak tűnő kérdéseket.
-A fülem az itt - mutat az előbb említett testrészére - A farkamat pedig szerintem tudod hol van - mondja picit hangosabban direkt a végét, mire mindenki ránk kapja a tekintetét.
-Hallgass! - suttogok idegesen és érzem ahogy elpirulok - Tudod te, hogy melyik farkadról beszélek.
-És remélem te is tudod én miről beszéltem neked tegnap este. Semmi közöd hozzá, úgyhogy azzal ami tegnap történt, te azzal inkább ne foglalkozz vagy arra a sorsra kerülsz, mint az a szerencsétlen.
Az az ijesztő vigyor amit villant, hát azok nem olyanok, mint amik az álmaimban elő jöttek. Ott úgy láttam mint egy kedves, törődő embert, aki igaz a szerelem téren kicsit durva, de egyben szenvedélyes is. Hát ebből látszik, hogy az csak egy vacak álom volt és ez az igazi Jungkook, aki mellettem ül.
Kicsöngő után a szekrényem felé veszem az irányt és mikor kinyitom egy kis cetli esik ki.

Óra után, gyere a tetőre. Ne szólj senkinek vagy különben te bánod.

Nem is kell aláírás, hogy tudjam ki ez; Jungkook. De mégis mit akar tőlem? Eddig nem úgy volt, hogy ne törődjek a dolgaival?
-Tae - hallom Jin hangját és felé fordulok - Figyelj ne haragudj, hogy gonosz voltam, de basszus olyan vagy mint az öcsém és nagyon megijedtem mikor hallottam mi történt. Pedig szóltam neked és figyelmeztettelek.
-Igen tudom és inkább én sajnálom Jin. Elvicceltem pedig egyáltalán nem az. Csak nem akartam elhinni, hogy tényleg van valami de most már tudom. És most már jobban fogok vigyázni - eresztek meg egy apró mosolyt ami Jin-t is mosolygásra készteti.
-Gyere menjünk tesire - fogok kezére és az öltöző felé vesszük az irányt.
Jinnek nem szóltam Jungkookal kapcsolatban. Nem tudom, hogy most képzelődők vagy tényleg megtörtént, de annyira furcsa ez az egész helyzet. Nekem amúgy is nehéz, mivel nem hiszek a természetfeletti lényekbe. De Jungkook olyan volt mint egy macska, cica fül és farok. Hosszú éles karmokkal és világító szempárral. Nem hiszem, hogy egy sorozatgyilkos ilyen cuccokat húz magára azért, hogy gyilkoljon. Maximum egy maszk de semmi több.
-Tae, megyünk együt haza? Hamár korábban elengedtek?
-Hát én egy kicsit később megyek haza ha nem baj, de most nem várom meg a sötétedést, tanultam belőle.
-Rendben, de mindenképpen írj ha otthon vagy
-Írok - köszönök el tőle majd elindulok a tetőhöz kissé remegő lábakkal. Hazudnék, ha azt mondanám nem félek Jungkooktól. De mégis valami nyugtatót és egyben feszültséget is érzek a közelébe, s ez nem tudom mitől van. Talán kezdek megbolondulni?
-Jungkook - kiabálom a nevét de sehol sincs. Elhívott aztán nem is jött el? Hát ez nagyon jó.
Elindulok hátha valahova elbújt és arra vár mikor tud megijeszteni. De semmi.
Már éppen mennék el mikor egy alakot veszek észre, aki a földön fekszik és fájdalmasan nyög. Na ne... még egy ilyen helyzet? De nem gondolkodok sokáig hanem gyorsan oda futok hátha tudok még segíteni neki.
Először nem látom tisztán az arcát csak amikor felém fordítom véres testét. Ez nem lehet igaz.

-Jungkook!?