Macskadémon |Taekook| ✓

8 rész

Taehyung szemszögéből:


Ahogy szabadon eresztett Jungkook meg se álltam hazáig. Vissza vitt a mi világunkba és egy szót se szólva hagytam faképnél. És nagyon reménykedem benne, hogy soha többet nem jön a közelembe. Bár ha igaz és tényleg vadásznak rám, akkor biztos ő lesz a szőke herceg, hogy megmentsen engem a gonosz karjaiból és utána boldogan éljünk míg megnem halunk. Aha... csak ez nem mese hanem a kibaszott valóság, ahol mint mindig hát persze, hogy én vagyok az áldozat.
Belépve a lakásba veszem észre, hogy megint nincs itthon senki és legalább ez feltudja dobni a napomat, amit Jungkook ügyesen lerombolt azzal, hogy oda vitt el engem ahová nem kellet volna plusz utána még úgy jött le, hogy én vagyok a hibás. Hát az eszem megáll néha egy pár élő ember gondolatain de mit tudjak tenni, valahogy mindig is ilyenek vettek körbe. Vicces nem? Én nem akarok bajba kerülni, de valahogy én mégis vagy bele kerülök vagy én is ott vagyok mikor nem is csinálok semmit. Telefonom elkezd rezegni és azon imádkozok, hogy ne Jungkook legyen az.

Pár perc és ott vagyok, a szüleid szóltak az enyéimeknek, hogy valaki felügyeljen rád.
Jin😊

Hát ez most komoly? Hány évesnek néznek engem a szüleim? Hat évesnek? Mi az, hogy felügyelet? Nem akarok bunkó lenni, de még Jin elől is eltudnék szökni ha nagyon akarnék, de nem akarok bunkó lenni két okból is. Első, a legjobb barátom, a másik pedig, hogy nem érdemli meg hamár rám áldozza szinte az egész délutánját csak azért, hogy rám vigyázzon .
-Taehyung merre vagy? - ordít fel Jin én pedig vissza üvöltök, hogy szobába. Nagy tapsot amúgy nekem, hogy nyitva hagytam az ajtót annyira elöntötte az agyamat az ideg Jungkook miatt. Oh csak jöjjön el a holnap, suliba úgy elfogom kerülni, mint annak a rendje. Nem fog velem szórakozni.
-Az ajtó nyitva volt, nem félsz vagy valami?
-Minek féljek? Tudok vigyázni magamra, meg hát ha anyáék itthon lennének és úgy nyitna be valaki már menne is ha őket meglátná. Egy ilyen házba én se törnék be.
-Ne legyél már ilyen, miért vagy ideges? Csak nem dobot az a gyerek akivel együt voltál itt-ott?
Most Jungkookról beszél? Mi az, hogy dobot? Inkább én őt, de ezt neki nem kell tudnia.
-Max én őt, amúgy ember nem is vagyunk és sose voltunk együt. Az hiányozna még nekem. - fúrom bele a fejem a párnába ököllel pedig egy nagyot ütök a paplan huzatba.
-Oké, oké bocsánat. Akkor mesélj mi történt?
-Semmi különös, csak nem akarok itthon lenni, nem megyünk el valahova? - kellek fel hirtelen és ugrok Jin elé kiskutya szemekkel nézve rá.
-De azt ígértem, hogy...
-Amit nem tudnak az nem fáj nekik nem igaz? Na kapkod magad muszáj mennem valahova, mert megfogok bolondulni.
Bár amióta Jungkookal össze futottam azóta érzem magam bolondnak, de semmi probléma. Ezen már semmi se segít.