Taehyung szemszögéből:
A lágy szellő végig söpör az egész testemen, sokkal nyugodtabb vagyok, talán többször ki kéne jönnöm a parkba, hogy fessek egy kicsit. Nem is figyeltem mit festek, csak engedtem, hogy az ecset vigye az ujjamat arra amerre akarja. Csak most ez a rohadt ecset is ellenem van, mert hát természetesen ki jelent meg a vásznon? Hát persze, hogy Jungkook, mert miért ne! Legszívesebben szét tépném az egészet, de valahogy nem visz rá a lélek. Ez a te bajod Kim Taehyung, túl könnyen felejted el azokat a dolgokat amiket ellened követek el. Utána mindig te húzod a rövidebbet.
Miután végeztem a festéssel elindultam haza és csak reméltem, hogy Jungkook már nincs ott. Csak hát miért lenne egyszer az életben igazam? Ott fekszik az ágyamban és alszik, vagyis innen úgy látszik. Kitudja alszanak-e ezek a természetfeletti lények. Lassan, hogy ne keltsem fel oda lopózok hozzá és végig vezetem a tekintetemet az egész lényén. Ahh... hogy lehet egyszerre ilyen férfias és mégis aranyos? Végig simítok fekete tincsei közt és apró macska füleit is megcirógatom mire valami furára figyelek fel. Jungkook, most komolyan dorombolt? Na jó nem vagyok valami fan, de ez valami irtó aranyos volt. Tovább piszkálom a füleit mire egyszer csak felmorog és a karomnál fogva ránt le az ágyra, konkrétan maga alá. Szerintem életembe nem voltam olyan piros, mint most. Hiába most kelt, egyszerűen olyan gyönyörűen csillognak a szemei, hogy az valami elképesztő.
-Te aztán tudod, hogy ébreszd fel az embert!
-Egyáltalán mit keresel még mindig itt? Nem vagyok olyan fontos, tehát simán elmehettél volna. Miért vagy itt Jungkook?
Erre nem válaszolt rögtön, de még én se tudtam megszólalni, mert hirtelen ajkait éreztem meg az enyémeken és szó szerint lefagytam alatta. Lassan mozgatta ajkait, de nem akartam viszonozni.
-Engedj Jungkook, gyűlölek, utállak tiszta szívemből! - vágom bele a képébe, de ő csak vigyorog ugyanúgy és egy puszit ad az orromra.
-Imádom
-Mégis mit? - nézek rá értetlenül
-Azt ahogy hazudsz, de a szemeid elárulják, hogy mit érzel valójában.
Válaszára újra lefagyok, de most, hogy megcsókol nem tudok neki ellenállni így én is elkezdem mozgatni ajkaimat mire belevigyorog a csókba. De most ez érdekel a legkevésbé. Csak az számít, hogy Jungkook most itt van, engem ölel... és engem csókol.
YOU ARE READING
Macskadémon |Taekook| ✓
Fanfiction❝Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek. ❞ Kim Taehyung egy olyan tizenéves, aki nem hisz a természetfeletti lényekbe, egészen addig míg személyesen nem találkozik eggyel, aki még a...
