Macskadémon |Taekook| ✓

3 rész

Taehyung szemszögéből:

Most mégis mit csináljak? Muszáj, hogy segítsek.
-Ne aggódj segítek - rohannék oda hozzá, de nem bírok megmozdulni - Mi az isten?
-Ott maradsz! - hallok meg egy mély rekedt hangot.
-Ez meg mi? Ki vagy te!? - nézek rá mérgesen, de közbe magamba vagy hatvan imát elmondtam csak ne legyen az a sorozat gyilkos.
-Semmi közöd hozzá! - lép a szenvedő testhez és egy egyszerű érintéssel leválasztja a fejet a nyakról.
-Te jó isten - takarom el a kezemet, mert képtelen vagyok végig nézni. Undorodom a vértől.
-Na mi van Taehyung, csak nehogy azt mond nekem, hogy nem bírod a vért?
-Hát képzeld el, hogy nem. Lehet, hogy te hozzá vagy szokva de én rohadtul nem - nézek ki a kezeim közül és hálás vagyok, hogy a test eltűnt. A hold fény bevilágítja a szobámat és végre meglátom az idegen arcát. Korom fekete haj és éjsötétben világító szempár. A bőre simának és puhának tűnik és hófehér. A haja dús és két cica fül helyezkedik el rajta. Hogy mégis mik?
-Te meg mi vagy? – kérdezem reszketeg hanggal.
-Mondtam, hogy semmi közöd hozzá, amit itt láttál nem mondod el senkinek különben te is így jársz. - néz rám és én csak most látom, hogy sárgán világítanak szembogarai, mint éjszaka egy cicának.
-Te vagy az a sorozat gyilkos aki itt gyilkol már mióta? - kérdezem tőle remegve és félek előre a választól. Nem szól egy szót se, csak vigyorogva néz rám ezt a tettét pedig nem tudom mire vélni.
-Csak nem félsz? Jobban is teszed Taehyung, ennek nem most lett vége. Találkozunk mi még - fut az erkélyemhez és egy ugrással már lent is van.
Én hitetlenkedve állok még mindig egy helyben és nem tudok megmozdulni. Ezt most én igazából láttam, vagy csak olyan fáradt vagyok, hogy mindent beképzelek? Elég érdekes fantáziám van akkor.
-Taehyung mi volt ez a lárma az előbb? Azonnal feküdj le! Holnap iskola és nem hiányozhatsz - üvölt anyám én pedig csak a szememet forgatva fekszek le az ágyba, de aludni nem tudok. Az ismeretlen lény körül forog az agyam és képtelen vagyok kiverni a fejemből ahogy kinézet. Tudom ilyet nem mondunk férfira, de ő gyönyörű. Ahogy ott állt a holdfénybe egyszerűen elvarázsolt. Nem is érdekelt, hogy megölt valakit csak az, hogy újra szeretnék vele találkozni.

Akkor még nem is sejtettem, hogy hamarabb mint gondolnám.