Macskadémon |Taekook| ✓

2 Rész

Taehyung szemszögéből

Erős fejfájásra keltem, szinte olyan fájdalomra mint amikor másnaposan haza keveredek valahogyan. Körül néztem és azt vettem észre, hogy kórházba vagyok. A fehér falak és jellegzetes kórházi szag.
Nyílik az ajtó és egy mosolygós ápoló jön be
-Jó napot Kim Taehyung, hogy érzi magát?
-Hát a fejem nagyon fáj de más nincsen
-Hozok egy fájdalom csillapítót addig pihenjen, értesítettük a szüleit nemsokára itt lesznek - igazítja meg a párnámat, majd elhagyja a szobámat.
Semmire se emlékszem, hogy mégis mi történhetet.
-Jajj kicsikém – nyílik ismét az ajtó és a kétségbeesett anyám jön be rajta, a bunkó nevelő apámmal együtt. - Hogy vagy? Az orvos még nem mondott semmit. Mégis mi történt?
-Én se tudom, nem emlékszem semmire. Minden kieset, csak az van meg, hogy haza felé mentem de, hogy utána mi volt azt nem tudom - mondom el őszintén de tudom, hogy úgyse fognak hinni nekem és azt hiszik, hogy hazudok. Hiába mutatnak mást, tudom már egy kis jelből is hogy mire gondolnak.
-Reméljük nem lett maradandó dolgod és így hamar haza tudsz jönni - mosolyog anya én viszont egy cseppet se örülök. Megint oda vissza menni felér nekem egy halállal. Azért volt, hogy egy csomószór késő este mentem haza, pont mert keveset akartam otthon lenni. De aztán most meglett az eredménye.
Belépet az orvos az előző nővérrel aki oda nyújtotta a gyógyszert és egy pohár vizet. Halványan elmosolyodtam miközben elvettem és már vettem is be, ugyanis a fejem mindjárt szét szakad.
-Megnéztem az eredményeket amit elvégeztem a fiún. Megnyugtatom önöket, hogy nincsen semmilyen komoly baj, így már ma délután elhagyhatja a kórházat. Persze ha fáj a feje akkor pihenjen és vegyen be gyógyszert.
-Jajj nagyon szépen köszönjük doktor úr, reméljük Taehyung tanult belőle bármi is történt. - Itt rám néz anya a szigorú tekintettel de engem egy cseppet se érdekel. Megrántom vállamat és inkább a falat kezdem bámulni.
Az orvos elment a szülőkkel elintézni a papírokat addig én felöltözve ültem az ágyon és néztem ki az ablakon. Az ég még mindig szürke volt és a felhőkből ítélve nemsokára esni fog. Még jó, hogy van kocsi.
-Gyere Taehyung megyünk - szól anya így fogva sulis táskámat megfogva hagyom el a szobát.

~~~~

Most az ágyon fekszek és írok Jinnek, hogy elmondjam nincs semmi és holnap már megyek suliba. Azt mondja, hogy nagyon mérges rám és várjam csak ki holnap nagyon lefog cseszni. Na igen ő legalább foglalkozik velem. Felrakom töltőre a telefont majd ruhámat megfogva megyek a fürdőbe, hogy megmosakodjak és végre letudjak feküdni aludni. Épp haboznám be magam mikor egy csörömpölés hangja üti meg a fülem. Hát ez meg mi?
Gyorsan lemosom magam és kilépve a törölközőért kezdem el mégjobban hallani a hangot. És mintha valami nyögés társulna hozzá. Nem, nem azaz élvezettel telt nyögés inkább az a fájdalmas. Magamra rángatom a kikészített ruhákat és gyorsan kinyitom az ajtót, de bár ne tettem volna.
Az ágyamon egy fiatal srác fekszik és tele van karmolás nyomokkal melynek eredményéül vérzik a teste mindenhol.
-Segíts - nyújtja felém a kezét, de ez volt az utolsó tette, mert eszméletét vesztette.