Tábortűzi mesék

Játékszabályok

Egy esős nap Emma a barátjával, Sarahval beszélt Facebookon, miközben a laptopján megvolt még nyitva a YouTube és a Gmail fiókja. Egyszer csak megpillantotta, hogy új üzenete jött.

Feladó: ismeretlen

Tárgy: játékszabályok

Mikor ezt Emma meglátta rögtön megnyitotta. "Biztos valamilyen kör e-mail"

Gratulálok! Ennek az e-mailnek az elolvasásával részt veszel a játékban.

Figyelem! Ha elküldöd valakinek ezt az e-mailt bármilyen formában, ő is részt vesz a játékban!

Szabályok: 1. Ne fordulj meg!

2. Ne sikíts!

3. Ne hívj segítséget!

Büntetést von maga után, ha az első két szabályt megszeged. A játéknak csak akkor van vége, ha kapsz egy e-mailt: "Vége a játéknak", vagy ha megszeged a harmadik szabályt.

Jó szórakozás!

347

Emma furcsállta a dolgot, és megkérdezte Saraht, hogy ő is kapott -e ilyen üzenetet. A barátnője nem értette miről beszél, ezért lefényképezte a képernyőt és elküldte neki üzenetben.

-Hát eddig nem küldték, de már én is benne vagyok a játékban- írta vissza Emmának, néhány röhögős smileyval társítva.

Erre válaszolta volna, hogy "Sajnálom", de hirtelen kikapcsolt a laptop és a Facebook helyett csak a sötét képernyőt látta.

Felkelt az ágyából, és az iróasztalára tette a nyitott laptopot. Le akarta zárni, azonban meglátott valamit a nagy fekete képernyőn. Mögötte, egy magas, emberi alak rajzolódott ki, de az arca nem volt kivehető.

"Biztos apa jött be" -gondolta, majd hallotta, hogy apja felordít- Gyerünk! Menj! Gyorsan!

"Ha ő nem lehet, mert még mindig meccset néz, akkor biztos anya az. De ő sem lehet, az ebédet csinálja."

Meg se mert mozdulni, aztán egy kis álldogálás után összeszedte bátorságát.

"Egy, kettő, három" -sóhajtott és hirtelen megfordult. Nem látott semmit. "Biztos csak képzelődtem" -majd bement apjához a szobába, de ott olyat látott amire nem számított volna. A tévé nem a helyén volt, hanem a földön, szülei ágya mellett. Képernyője be volt törve és látszólag az apja feje törte be. A falra pedig vérrel fel volt írva: 348.

Amikor ezt Emma meglátta, szeme rögtön megtelt könnyekkel, sikított egyet és beszaladt anyjához a konyhába. Azonban ott sem tudott szólni senkinek, mivel anyukája, szívében egy késsel feküdt a földön, amin egyre jobban elterült a vér. A lány hirtelen a földre rogyott és sírt miközben arcát, tenyerébe temette.

Pár perc sírás után elővette hátsó zsebéből a telefont. Mikor feloldotta ezt látta:

1 új üzenet:

Feladó: ismeretlen

A levélben pedig, csak ennyi állt: 349

Emma, nem törődve az üzenettel rányomott a kis telefon ikonra és már tárcsázta is barátnője telefonszámát.

Sarah éppen a fürdőkádban ült, mikor meghallotta, hogy csörög a telefonja. Azonnal felpattant, egy kicsit megtörölközött és mobiljához sietett, ami a mosógépen pihent. Mikor látta, hogy Emma hívja gondolkodás nélkül felvette. A vonal túloldalán, legjobb barátja sírástól elfojtott hangját hallotta.

-Sarah segítened kell!- könyörgött neki Emma.

Érezte, hogy nagy baj van és ki akarta kérdezni síró barátnőjét. -Mi történt? Mi a baj?

-Majd elmondom, csak gyere át!- azzal letette a telefont.

Sarah gyorsan felkapott egy nadrágot, pólót, esőkabátot, zsebre vágta telefonját, előszedte saját, és barátnője lakásának a kulcsát és már sietett is hozzá. Ritkán szokott biciklizni, de most úgy gondolta épp itt az ideje újra használni a régi kerékpárját,még akkor is ha esik az eső, mert gyorsan oda kellett érnie Emmához. Amikor megérkezett, bicikliét csak nekitámasztotta egy oszlopnak. Kinyitotta az ajtót egy kulccsal, amit Emmától kapott szülinapjára.

Benyitott és rögtön a barátnője szobájába szaladt, de ott nem látott senkit, ezért bemenet a nappaliba, ami a konyha mellett van. Ott Emmát pillantotta meg, aki arccal a föld felé feküdt. Sarah odarohant hozzá, leguggolt, és megfordította. De amikor megpillantotta arcát, hirtelen felugrott, és elkezdett hátrálni. Ám, a szoba sarkából is látta barátnője vérben úszó arcát. Majd odapillantott a konyhába, ahol Emma anyukáját fedezte fel, szintén vérbe fagyva.

Sarah remegő kézzel a telefonjához nyúlt, hogy felhívja a rendőrséget. Úgy kapkodott, hogy még az új üzenetét sem vette észre, amiben azt írta egy ismeretlen feladó: 350

Fel is hívta a rendőrséget, hogy segítsenek neki. Megadta a házszámot és le is tette a telefont, ami abban a pillanatban zúgni kezdett. Mégegy üzenet az ismeretlen feladótól: A játéknak ezzel vége.

Sarah sírva eldobta a telefonját.

A rendőrség a telefonhívásra rögtön Emma házához mentek. Betörtek az ajtón, amire egy cetli volt tűzve. Mire sikerült bemenniük a házba mindenkit holtan találtak. Az egyik rendőr felvette a papírfecnit, ami leesett az ajtóról és látta, hogy csak egy háromjegyű szám szerepel rajta: 351.