Macska

384 26 3
                                    


Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú aki nem szerette az állatokat. Minden csigát és kisebb bogarat összetaposott. Ezt a fiút Adamnek hívták.

Eltelt néhány év és Adam megszerezte a jogosítványát. Ekkor már egy állatot sem kímélt. Elütötte a kutyákat és a macskákat. Egyedül a szarvasokat kerülte ki, mert azok összetörték volna az autóját.

Egy nap meglátott egy macskát átszaladni az úton. Rögtön rá is lépett a gázpedálra, hogy elüsse. Sikerült neki.

"Ez az! A tizedik" -számolta magában, hogy hanyadik szerencsétlenül járt négylábú került az útjába. Aznap későn ért haza és bement a szobájába. Miközben Messengeren beszélgetett barátjával macskanyávogást hallott a hátsó kertből. Felkapott egy kavicsot, ami az asztalán feküdt, éppen arra a célra, hogy megdobhassa az odatévedt állatokat. Ki is ment a teraszra végig pásztázta a kertet, de nem látott semmit ezért vissza is ment a szobájába. Telt, múlt az idő, gyorsabban mint ahogy ő észrevette volna. Elment gyorsan zuhanyozni és egy szál alsónadrágban aludni tért.

Korom sötét volt a szobájában mint minden este. Csak két szempár fénylett a koszos szőnyege közepén. Már ágyba bújt mikor észrevette. Adam felült és hunyorított.

"Az olyan mint egy macska" -gondolta, és megörült neki, hogy kirúghatja az ablakon, de amikor felkapcsolta a villanyt nem látott a szőnyegén kívül semmit.

Lekapcsolta a villanyt. Újra látta a szempárt.

"Ez mi?" - kérdezte magától.

De nem sokáig törődött vele. Befordult a fal felé és elaludt.

Álmában találkozott egy cirmos macskával, ami összekarmolta az arcát.

Reggel nyolckor felkelt, bement a fürdőszobába és furcsállva látta, hogy tele van karmolással az arca és a karja.

"Akkor mégiscsak ott volt az a macska, hogy rohadjon meg" -jegyezte meg magában. Dühöngve letörölte az arcát, kirontott szülei házából és elment az egyik haverjához. Útközben lecsapott néhány darazsat és felrúgott egy kóbor kutyát.

Akkor este is látta azokat a szempárokat, de azokhoz kutyaugatás is társult. Másnap reggel a karmolások mellett harapást is látott a bőrén. Aznap úgy döntött, hogy nem megy sehova, hanem otthon marad. Egész nap az ágyában punnyadt és a tévét nézte. Este már nem látott semmit, azonban mikor reggel ki akarta nyitni szemeit, csak az egyiket tudta. Hirtelen odakapott a bal szeméhez és égető fájdalmat érzett. Rápillantott a kezére melyről vér csöpögött. Felordított miután rájött, hogy elvesztette szeme világát. A kiabálására szülei válasza csak ennyi volt: -Maradjál már csendben! -nem törődve fiával.

Adam rögtön beült az autójába és az orvosa felé vette az irányt -nem is gondolt arra, hogy nem lát pontosan és veszélyezteti a többi embert-.

Az orvosi rendelőbe érve mindenki elborzadt a látványától. Orvosa rögtön rájött, hogy mi az oka annak, hogy nem lát: egy macska kikarmolta a szemét. Szépen kitisztította neki és közölte vele, hogy nem lehet a szemét helyrehozni és megtiltotta neki, hogy autóba üljön. A tiltás ellenére természetesen haza vezetett. Útközben egy macska átszaladt előtte. Mikor meglátta rágyorsított és idegességében azt is elütötte.

Késő este ért haza. Az ágyában már két szempárt látott.

Reggel, Adam anyja bement fia szobájába, hogy összeszedje a szennyesét, de az ő sajnálatára nem csak szennyeseket talált. Adam az ágyában feküdt vérben úszva. Tele volt karmolásokkal, harapásokkal és csípésekkel.

Ez után az eset után bárki elütött bármilyen állatott, vagy csak lecsapott egy legyet, meglátta a két szempárt az ágya mellett és vagy túlélte az éjszakát vagy nem.

Tábortűzi mesékTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon