Tábortűzi mesék

Börtön

Chris tegnap olvasott egy cikket ami megfogta az érdeklődését. Az volt a címe, hogy Tudatos álmodás. Érdekesnek találta és el is határozta, hogy kipróbálja. Első este nem sikerült neki, de nem adta fel, mert olvasta, hogy ez normális, és tudta, hogy egyhamar nem is fog neki összejönni. De keresett néhány egyszerű megoldást amivel könnyebben fog tudni tudatosan álmodni. A legegyszerűbb módszernek azt látta, hogy naplót vezet az álmairól. Lányosnak vélte, de mindenképpen ki akarta próbálni a repülést, még ha csak az álmában is, ezért bele is kezdett. Minden reggel amikor felkelt az volt az első dolga, hogy lejegyzetelte mi is történt vele az álmában. Persze mindegyik este azzal a reménnyel ment aludni, hogy majd tudatosan álmodik, de nem sikerült neki, egészen eddig az éjszakáig. 
Most végre sikerült neki. Onnan tudta, hogy alkalmazott egy praktikák, amit szintén az interneten talált. Felvett egy papírlapot,de nem tudta elolvasni rajta a szöveget. Tudta, hogy végre sikerült. Az volt az első dolga, hogy felmászott a tetőre, leugrott és kipróbálta milyen repülni. Reggel boldogan ébredt fel. Kicsit félt az alvás paralízistől, de a kíváncsisága legyőzte a félelmét. Kíváncsi volt milyen lehet olyan dolgokat csinálni amiket a való életben nem tehet meg, vagy nincs elég pénze, hogy megtegye. Egy hónapon keresztül szinte minden második nap tudatosan álmodott. Az egyik álmában egy szupermodellel töltötte az éjszakát, a másikban Hawaiin élvezte a naplementét, de az időutazást is ki tudta próbálni. Már annyiszor álmodott tudatosan, hogy nem is volt szükséges, hogy ellenőrizze álmodik -e, minden alkalommal tudta. 

Ma a munkában kicsit elkalandozott, hogy mit fog álmodni legközelebb, ezért a főnöke, jól le is hordta. Miután kiment az irodájából tovább álmodozott, de már tudta, hogy mit fog tenni. Este le is feküdt aludni annak reményében, hogy álmában bosszút áll a seggfej főnökén. "Egy percre kalandoztam el, -gondolta- ez akkor baj? Idióta seggfej! " 

Álmában elővette puskáját, amit önvédelemből mindig a szekrényében tart, magához vett egy kanna benzint és elment a munkahelyére. Az első útja a főnökéhez vezetett, aki először meglepődve, majd ijedten nézte a férfit, puskával a kezében. Chris célba vette, és tüzet nyitott rá. A hasát találta el és nézte, ahogy szenved. Leöntötte benzinnel, rágyújtott egy cigarettára és a még égő gyufát az előtte ülő férfira dobta aki mindvégig könyörgött a kegyelemért. Aztán csak nézte, ahogy ég. 
-Jajj de jól esett. -sóhajtott- Megérdemelted, te seggfej. 
Csettintett egyet, hogy újrajátsza az egészet,de nem történt semmi. Csettintett mégegyszer. Semmi. Mégegyszer. Semmi. Kezdett pánikba esni, hogy elvesztette az irányítást, de ekkor felfigyelt a sikításokra és a pánikra ami azóta kerülte el a figyelmét, hogy meghúzta a ravaszt. Amint kilépett a főnöke irodájából mindenki ijedten meredt rá. 
"Az álom kezd rémálommá válni" - gondolta. Majd felfigyelt a szirénák hangjára. Fegyveres rendőrök kerítették körbe - KEZEKET A TARKÓRA! FEKÜDJÖN A FÖLDRE! -kiabálták, és miután lefeküdt, megbilincselték. A rendőr aki megbilincselte felrángatta a földről, és hátralépett a többi emberhez, akik úgy mosolyogtak rá mint egy őrült, aki kinyírta a családját. Az irodából, ahonnan Chris az imént jött ki kilépett a főnöke. Fekete volt mindene, talán csak a keze maradt ép. Még érezni lehetett rajta a benzin és a füst émelyítő szagát. Odament a megbilincselt Chrishez. 
-Nézzétek ezt a szerencsétlent! -mondta- Még arra sem képes, hogy egy ilyen egyszerű munkát elvégezzen. Nem vagy jó semmire, ezt az apád is megmondta. 
Chris fejében felvillant egy emlékkép. A nap amikor utoljára látta az apját. Veszekedtek. 

-Te nem vagy jó semmire, fiam! -kiabálta Chris apja, magából kikelve, alkoholtól eltorzított hangon- Nem fogsz egy normális állást sem találni, egyedül fogsz meghalni, magányosan, talán az utcán! -és lekevert egy hatalmas pofont az előtte álló 22 éves férfinak. 
Ekkor Chris ökölbe szorította a kezét, de legyűrte a haragját. Inkább sarkon fordult és elment. Soha többé nem hallott az apjáról, csak amikor megkapta a halálhírét. 

Az emlékkép eltűnt, amikor a főnöke megmarkolta a torkát és elkezdte szorítani. Érezte, hogy nemsokára elfogy a levegője és eszméletlenül fekszik majd a padlón. De ez nem történt meg. Fuldoklott, de nem esett össze. 
-Látjátok? -szólt Chris főnöke a tömeghez- Még ahhoz is béna, hogy meghaljon.
Mindenkiből kitört a nevetés, és Chris főnöke, akinek az arca egyre jobban hasonlított az apjáéhoz, egyre csak azt hajtogatta: Te szerencsétlen, te szerencsétlen, nem vagy jó semmire… 
Chris fuldokolva, azért imádkozott, hogy ébredjen fel, de ez nem történt meg. Soha többé nem ébredt fel.