Tábortűzi mesék

Marika

Sziasztok! Nem szoktam üzeneteket írni a történeteim elé, vagy után, de azt muszáj leírom, hogy ez egy igaz történet alapján íródott. Ez nem vicc! A mamám mesélte, pár nappal ezelőtt. Egyébként nem ijesztő, nincsenek benne szellemek, de szerintem eléggé elképesztő, és azért kicsit para is, szóval gondoltam megosztom veletek a történetet. (A neveket megváltoztatta.) 

Tehát azzal kezdeném, hogy mama szomszédja egy néni volt, aki már kiskoromtól kezdve átjárt mamához és együtt kávéztak, beszélgettek, vagy kertészkedtek. Amikor átjött, mama mindig úgy fogadta, hogy "Szervusz, Marika!". Azt hiszem ki lehet jelenteni, hogy ő volt mama legjobb barátja. Fél éve körülbelül, a szomszéd néni kórházba került, mama szinte minden nap meglátogatta. Aztán az egyik éjjel, mamának különös álma volt. Nekem azt mondta, hogy már nagyon rég álmodott a nagymamájával, de akkor este ő jelent meg álmában. 

"Belépett a hálószobába, miközben én az ágyon ültem és néztem a tévét. Kezét hátratette. Odafordult a tévéhez, majd visszafordult felém és azt mondta, hogy 'Marika'. Majd kiment a szobából." 

Mama valahogy így mesélte az álmát. Azt hiszem ez már magában elég ijesztő, de aztán másnap reggel jött a hír: a szomszéd néni elhunyt. Persze, mama nagyon magaalatt volt, de azt mondta, hogy megérezte, hogy ez fog történni. Aztán elmondta, hogy az ezt követő este is álmodott. 

"Ugyanúgy kezdődött, mint az előző. Ültem az ágyon, tévét néztem, és bejött a nagymamám. A tévé felé fordult, de amikor visszafordult felém, nem nagymama volt, hanem Marika. Azt mondta: 'Viszlát!'. Talán még mosolygott is, erre már nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy nem mondott semmi többet, hanem kisétált az ajtón. És azóta nem álmodtam egyikőjükkel sem. "

Persze előfordulhat, hogy ez a véletlen műve, de én ezt azért nem hiszem, mert máskor is előfordult már, hogy megérezte valakinek a halálát. Azt, hogy elhiszitek, vagy sem, már rátok bízom.