Tábortűzi mesék

A mező közepén

Reggel felkaptam a kamerámat és ismét elmentem egyet túrázni. Szinte minden nap megyek. Erdő, mező vagy barlang, nekem nem számít, csak az, hogy tudjak egy jó videót csinálni YouTube-ra. Egyszer megkergetett egy vaddisznó, azt jó sokan megnézték. 
Reméltem, hogy ma is történik valami érdekes, de már untam a közeli erdőket, ezért elkocsikáztam a szomszédos város mellettibe. Megérkeztem, kiszálltam a kocsimból, és el is indultam. Nem viszek magammal sok mindent általában, csak egy táskát, amiben benne van egy üveg víz, szendvics, zseblámpa és természetesen a kamerám. 
Szóval ma sétalgattam egy kicsit az erdőben, szeles volt az idő, de ez sosem tartott vissza. Az erdő végén egy tisztásra jutottam, egy szép mezőre. Nem volt elkerítve, de a közepén volt egy kissé omladozó ház. Érdekesnek tűnt szóval gondoltam be is megyek. 
A ház ajtaja nyikorogva kinyílt és amint beléptek graffity-vel telefirkált fal fogadott. Tettem pár lépést és az ajtó hatalmas robajjal becsapódott mögöttem. "Azaz idióta szél" - gondoltam.
Ahogy körülnéztem a többi szobában is, nem láttam mást mint a hallban. Graffitys fal, sok-sok sörös doboz, tűzrakóhely,csak a szokásos. Az egyik szobában egy nagy rakás faág és deszka tornyosult, feltételezem a következő bulira rakták el. A gondolataimból egy furcsa zaj zavart fel. "Biztos egy egér"-nyugtattam magam. Általában gond nélkül bemegyek az ilyen elhagyatott házakba, de ez most más volt. Zsigerből éreztem a félelmet. De ettől függetlenül elindultam a zaj forrása felé. Ahogy közeledtem hozzá egyre gyorsabban dobogott a szívem. Beértem az egyik szobába de nem láttam semmit a piás üvegeken kívül. Aztán a másikban ugyanez, és a következőben is. A hang, a mozgolódás egyre hangosabb lett és nem állt le. Minél hangosabb lett, a lépteim annál jobban lelassultak. Az utolsó szobába értem és a hang hirtelen elhallgatott. Úgy éreztem mintha a szívem ütemes hangja vízhangozna a szobában. Aztán hirtelen megláttam…
Egy hatalmas fekete patkány nézett velem farkasszemet. "Csak egy patkány"- fújtam ki a levegőt. "De mivel csapott ekkora zajt?" - kérdeztem magamtól. Majd megpillantotta valamit, és hirtelen, mintha a szívem kihagyott volna egy ütemet. A patkány mellett nem messze mintha egy véres, levágott fej hevert volna, ami csíkot húzott egészen egy lyukig, amit a patkány áshatott, hogy könnyebben bejusson. De pislogtam kettőt és felismertem, hogy a nagy ijedtségben mekkora hülyeséget képzeltem. Nem fej volt, hanem egy ketchupos flakon, amire valami fűcsomó ragadt. 
Mégegyszer kifújtam a levegőt és kinéztem az ablakon. Már kezdett esteledni. "Jobb ha indulok". 
Szerencsére még sötétedés előtt visszaértem a kocsimhoz. Beszálltam és hazafelé vettem az irányt. Útközben a házon gondolkoztam. Furcsa, szorongó érzés lett rajtam úrrá, pusztán a gondolatától is. "Hogyan téveszthettem össze egy fejjel? Egy pillanatig annyira valóságosnak tűnt." A gondolatmenetből egy duda erős hangja rántott vissza a valóságba és észrevettem, hogy a szemközti sávban hajtok. Jobbra rántottam a kormányt és újra biztonságban tudtam magam. Legalábbis egy időre. 
Hazaérkezésem után megnéztem a felvételeket amiket készítettem. Nem volt rajta semmi érdekfeszítő,de azért feltöltöttem a videót, hátha frászt hoz másra is az a patkány. 
Aztán elmentem lefeküdni. Egy darabig még nem tudtam elaludni, mert csakis az a ház járt a fejemben, de végül sikerült álomba szenderülnöm.
Egy mező közepén álltam. Az a mező volt. De nem volt ott a ház, csak a nagy rakás fa és deszka az egyik szobából. Hiretel elkezdett mozogni és egy ember mászott ki belőle. Majd jött egy másik, egy harmadik, és még jó páran.  A nagy kupac fa a földdel lett egyenlő mire mindenki előjött belőle. Megpróbáltam elszaladni de nem ment,mintha földbe gyökerezett volna a lábam. - Innen nem menekülhetsz- mondta az összes, egy emberként. Az arcuk sötét volt. Nem. Nem is volt arcuk, csak egy fekete folt, de mégis éreztem, hogy mindenkinek a tekintete rám mered. Körbe álltak. 
Hirtelen villámlás világította meg a mezőt. Megláttam, hogy mindenki egy levágott fejet tart a kezében. Elkezdett zuhogni az eső.
A hajam és a ruhám teljesen elázott, sárban tapostam és ismét megpróbáltam elmenni, de újfent nem ment. - Innen nem menekülhetsz- hangzott az ismerős válasz a kísérletemre. És mindenki elkezdett közeledni felém. Csak bámultam jobbra-balra, de mozdulni nem tudtam. 
-ÁLLJ! - kiáltottam, de nem történt semmi. Mindenki ugyanúgy közeledett felém. 
-ÁLLJ! - ordítottam mégegyszer, de ekkor már felpattant a szemem és izzadtan ültem fel az ágyban. 
Egy pillanatra megnyugodtam, hogy csak egy rossz álom volt, és már vége, de ekkor villámcspásként ért a felismerés, hogy nem leizzadtam, hanem eláztam. Csuromvíz volt a hajam. Ahogy a földre tévedt a szemem, saras lábnyomokat pillantottam meg, és hallottam az esőcseppeket, ahogy a tetőmön kopognak. Kitakaróztam és láttam, hogy a saját lábam hagyta a nyomokat. Értetlenül ültem, meg se mozdultam, csak azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. 
Ekkor a sarokban neszt hallottam. Rögtön odapillantottam és a patkányt láttam meg a ketchupos flakonnal, "Hogy került ez ide?" gondoltam hunyorogva, de a következő másodpercben a flakon egy levágott fejjé változott. A patkány is és a fej is engem bámult az üres tekintetükkel. Mögöttük a sarokban egy sötét alak tornyosult. Kilépett a sötétségből, és az egyik alak állt előttem az álmomból. Az arctalan teste felém közeledett. Félelmemben meg sem bírtam moccanni. Amint elérte az ágyamat, csontos kezével megragadta a torkomat és addig szorította, amíg újra a mezőn találtam magam az összes emberrel, de ezúttal tudtam, hogy tényleg nincs menekvés.