Az új ház látogatója

208 12 0
                                    

Belépek a haverom, Chris új házába, és nemsokára meg is pillantom őt a konyhában. 
- Szevasz! -kezet rázunk. -Hát hallod, ez a ház tényleg hatalmas, nem túloztatok. 
- Szia! Ugye megmondtam? Figyelj, nézz körül nyugodtan, vagy ülj le, mindjárt jövök csak elszaladok valamiért. Larissa még nincs itthon, de lehet, hogy ő előbb jön mint én - mondja, majd a kocsija felé megy gyors léptekkel - Addig nem szétszedni a házat! -kiált ki a lehúzott ablakon. 
- Úgy lesz fater! 
Felnevet, visszahúzza az ablakot és elindul balra az autójával. 
Én szót fogadok neki. Becsukom az ajtót és kicsit körülnézek. A hátsó ajtón két hatalmas üveg van, amiken keresztül az egész kertet belátni. Az udvar közepén megpillantok egy homokozót és egy hintát. Említette Chris, hogy majd szeretnének egy gyereket a feleségével, de ilyen hamar? Teszem fel magamnak a kérdést, és pár másodperc múlva választ is kapok rá.
-Az az én hintám- szólal meg mögöttem egy gyerek, mintha olvasna a gondolataimban.
Ugrok egyet az ijedtségtől, majd megfordulok, hogy megnézzem ki is mondta ezt. 
Egy kisfiút pillantok meg, olyan 8-9 éves lehet. 
- Hát, te meg, hogy jöttél be? 
- Én… a… a… Szomszédban lakom, az ajtón jöttem be. 
- Aha… Biztos… És, hogy érted, hogy a te hintád?
- Itt laktunk az anyukámmal. 
- Mikor mentetek el? 
- A mamám mindig azt mondja, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik. 
- Értem- felnevetek. 
- Egyébként két éve. De vissza szoktam járni hintázni. 
- Aha, világos. 
- Az előző lakók nem szerették, hogy itt vagyok. 
- Nem szerették, hogy hintázol a kertjükben?
- Azt sem, de akkor is mérgesek voltak amikor az itt lakó kislánnyal játszottam. Annyi idős volt mint én. És Alice is szeretett velem játszani, úgy hívott, hogy a képzeletbeli barátja, hogy a szülei ne legyenek mérgesek. 
- De miért… - nem tudom befejezni a mondatot mert meghallom, hogy nyílik az ajtó. 
- Szia Ken! -köszön a haverom. 
- Hali. 
- Na milyen a ház? 
- Nagyon tetszik. Bár a szomszéd kisfiú kicsit idegesítő lehet -suttogom neki. 
- Szomszéd kisfiú? A szomszédban nem lakik senki -válaszolja csodálkozva. 
- De igen, és itt van - mutatok a hátsó ajtó felé, de nem áll ott senki. Ez furcsa… 
- Aha… Biztos… Egyébként képzeld el, az ingatlanos azt mondta, hogy az előző lakók szellemekre panaszkodtak -mondja és közben elkezd nevetni -mert 2 éve egy 9 éves kisfiú lakott itt az anyjával, de egy betörtés elfajult amikor a nő felébredt és meglátta a tolvajokat. Az anyával és a fiúval is végeztek… 
- Azta, ez durva…,de  figyelj csak! Ezt a hintát ti építettétek vagy az előző lakók? 
- Ez a hinta elvileg azé a kisfiúé volt akit megöltek a betörők. Az előző lakók panaszkodtak arra, hogy gyakran látták lengeni a hintát és egy kisfiú nevetését is hallották, de nem csak onnan, hanem a lányuk szobájából is. A lány azt mondta, hogy képzeletbeli barátja van, majd egy nap…- nem fejezi be a mondatot, látom rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát de tudnom kell. 
- Mi történt? 
- A lányt, talán Annt, vagy Ashleyt…
- Nem Alicet? 
- Ja igen, tényleg így hívták! Szóval egyik nap a szülei megtalálták Alicet a szobájában. Öngyilkos lett, de az apja és az anyja is váltig állították, hogy egy szellem végzett a kislánnyal… a fiú szelleme.

Tábortűzi mesékWhere stories live. Discover now