Tábortűzi mesék

A hang

~És akkor beleszúrod az ollót a hátába, amit ő adott neked jutalomból. Minden tiszta vér lesz és végignézhetjük ahogy kileheli az életét, segítségért könyörögve, amit természetesen nem kap meg mert mindenki félni fog tőled! Hát nem szuper?!

-De ez nekem nem fog menni, az se biztos, hogy odaadja nekem a felnőtt ollót, és ha nem tudom a hátába szúrni?

~Simon, már hogyne adná oda az ollót? Minden héten odaadja valakinek az éles ollót és ebben a hónapban te voltál a legjobb, ezért dolgoztunk, hát nem emlékszel?!

-Én emlékszek, de...de én szeretem Mrs. Morgent, ő mindig nagyon kedves volt velem.

~Igen? És ha olyan kedves volt veled mindig ahogy te azt állítod, akkor miért adott neked egyest a legutóbbi dolgozatodra?

-Azért mert nem tanultam rá és nem tudtam egyik kérdésre sem a választ.

~De neki akkor sem muszáj azt a jegyet beírnia!

-És…

-Kivel beszélsz kicsim?- kérdezte Simont az anyja miközben lassan benyitott fia szobájába, ahol őt látta egyedül és az asztalánál ült.

~Mondd azt, hogy a barátoddal!

-Csak a barátommal beszélek anya.

-Milyen barátoddal?

~Azzal aki itt áll mellettem.

-Azzal aki itt áll mellettem.

-Óh értem már, akkor üdvözlöm a barátodat!- majd kiment az ajtón, kissé meglepetten.

-Átadom- kiabált a csukott ajtó felé.

Az ebédlőbe érve Simon anyja -Jessie- ránézett a férjére.

-Szerinted nem furcsa egy kicsit ez a kölyök mostanában?

-Melyik kölyök, Simon?- kérdezett vissza élettársa a reggeliző asztalnál ülve, letéve az aznapi újságot.

-Nem, hanem a képzeletbeli barátja -válaszolt cinikusan.

-Már miért lenne furcsa?

-Hát azért mert csak képzeletbeli barátjai vannak.

-Abban semmi rossz nincsen, te is mesélted, hogy volt képzelt barátod.

-Igen, hat és nem tizenkettő évesen, és nekem voltak más barátaim is.

-Simonnak is vannak barátai.

-Hát persze az egyikkel most is beszélget- jelentette ki Jessie egyre aggodalmasabb hangon.

-Te is tudod, hogy értem…!

-Igen-igen, de nem, nincs más barátja.

-Ez egész biztos?

-Te láttad már a fiunk bármelyik barátját?

-Nem.

-Na ugye?! Mert, hogy én sem.

-És most mit szeretnél, mit tegyek, vigyem el pszichológushoz?

-Hát ez egy elég jó megoldás lenne!

-Ezt te most komolyan gondoltad?

-Igen, miért ne?

-Mondjuk azért mert…

-Jó reggelt apa!- lépett be halkan a szobába Simon akinek a lábán csak egy pár zokni volt.

-Neked is jó reggelt! -válaszolta az apja, majd újságával becammogott a szobába.