Victoria Magyarországon él teljesen átlagosan. Érettségizni készül, de egy furcsa idegen teljesen megváltoztatja életét. Majd egy még furcsább világ szülöttje az érzéseit is felkavarja. Szerelem, harag, gyilkosság, igazi királydráma.
!!A sztori csa...
Egy fehér szobában ébredtem. Mindenem fájt; a fejemtől elkezdve a hátamon át lábaimig. A szobát egy narancssárga fénnyel égő lézer-szerüség zárta le. Nagy nehezen felültem. A szobában 1 ágy volt 2 szék és egy kanapészerűség. A kanapén Loki feküdt és egy könyvet lapozgatott. Amikor rápillantottam ő felnézett, majd egy félmosoly kíséretében visszamerült az olvasásba. Nemsokára 2 katona jött értem és megfogtak a még mindig véres ruhámnál. Egy végtelennek tűnő folyosón vezettek végig, fényt csak a cellákból kiáradó világosság és a fáklyák adtak. A fehér szobácskákban furcsábbnál furcsább élőlények csoportosultak. Valószínüleg közönséges bűnözők, vagy valami ilyesmi. Végre kiértünk; az aranyban fürdő palota fényétől kis híján megvakultam, kellett pár perc, mire a szemem megszokta ezt a szintű világosságot. A trónterem hatalmas aranyajtaja elött álltunk meg, majd az kinyílt én pedig beléptem a mindennél nagyobb és pompásabb helységbe. Odin a terem végében a (természetesen) aranyozott magas trónján terpeszkedett, kezében a jogarral. Ez a pompa és csillogás se felejtette el velem anyám halálát. Ott álltam a főisten elött véres, szakadt ruhában, megbilincselten és végtelen dühvel a szememben. Ő kettőt koppantott jogarával, melyre a föld is megremegett. -Midgárdi vendégünk! Mi befogadtunk, hogy biztonságot nyújtsunk és te úgy háláltad meg, hogy kis híján megölted a trónörököst. Ezzel engem, Odint, mindenek atyját, a 9 birodalom védelmezőjét és egész Asgardot sértetted és aláztad meg. -Megölte anyámat-mondtam mély haragos hangon és villogó szemekkel -Pont ezért nem öltelek meg. Sínylődj a börtönben az idők végezetéig. Megoldom, hogy addig élj, mint mi, csak hogy szenvedésed egy mértékben legyen fiaméval. Élvezheted kisebbik fiam társaságát, úgyis jól összemelegedtetek katonáim legyilkolászása közben. Semmiképpen nem térhetsz vissza Midgárdra, arról gondoskodom. Ez az ítéletem! Most pedig őrség vigyétek vissza, nem kívánok vele többet foglalkozni. A visszafelé úton összetalálkoztam Lokival. Őt kettő helyet 6 őr fogta közre és a lábán is nehéz vas csörgött. Ő megállt egy pillanatra és rámmosolygott, de a katonák továbblökdösték.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Visszavittek a cellámba, melyből valószínüleg nem szabadulok egy hamar, Odin szavait hallván. Lefeküdtem az ágyra és valami fémdarabot dobáltam a lézercsíkoknak, melyre azok világosabban égtek mikor hozzájuk ért a kis játékszerem. 1 óra múlva Lokit is visszahozták. Arcán az elégedettség mosolya tükröződött. Levették róla a bilincseit és belökték hozzám -Odinnal beszéltél?-kérdeztem még mindig az ágyon fekve -Kivel mással?-sóhajtott -Elégedettnek tűnsz. Elengedett? Elnevette magát. Ördögi nevetés volt, de érezni lehetett a keserűséget is benne. Leült az egyik székre és csak bámult maga elé -Megölhettem volna. Ott volt a lehetőség a kezemben. A lehetőség a kés-dünnyögte maga elé a bölcsességeit (Ezt itten hallgassátok miközben továbbolvastok a hatás kedvéért )
