Victoria Magyarországon él teljesen átlagosan. Érettségizni készül, de egy furcsa idegen teljesen megváltoztatja életét. Majd egy még furcsább világ szülöttje az érzéseit is felkavarja. Szerelem, harag, gyilkosság, igazi királydráma.
!!A sztori csa...
A hetek teltek múltak. Én ezidő alatt a valkür kiképzeseken vettem részt, melynek negyede elméletből állt. Nagyon sok érdekes infót tudtam meg erről a nőkből álló csapatról. Például házasodni csak asgardival lehet, a király engedélyével, illetve egy egyedi megkülönböztető jelzést is viselnünk kell testünk valamely részén. Mindeközben Asgard teljesen újjáépült, újra csillogott-villogott minden, az emberek boldogok voltak, jólét uralkodott földünkön. És mindez Lokinak köszönhető, bár meg is fizetett ezért. Voltak napok, amikor csak beesett a szobába, se puszi se köszönés, majd egyből az ágyba huppant és úgy ahogy volt elaludt. Hát igen. Nehéz a király élete. Persze ezekben az időkben engem is elhanyagolt, de nem hibáztatom érte, megértem, és támogatom ahol tudom. Ismerem annyira, hogy tudjam, ha köztem és az uralkodás között kéne választania gondolkodás nélkül a második opciót választaná. Ezzel tisztában vagyok, de így is szeretem, akármi történjék.
Egyik este a szokásosnál is idegesebben lépett be a küszöbön, majd az első tárgyat ami keze ügyébe került a földhöz vágta, majd a másodikat, majd a harmadikat ( új tányérokat kell rendelnem azthiszem). -Hej! Halo! Halo! Állj már le-állítottam meg a negyedik tányért összetörni készülő istent.-Mi történt szívem? Ő csak leült az ágy szélére, majd arcàt tenyerébe temette. Én melléültem, majd bíztatóan megsimogattam a hátát. -Mondd csak, mi hergeli fel ennyire a csínyek istenét? -Már megint az idióta bátyjám!-állt fel indulatosan, majd az ablakhoz lépett, és elmélyedt gondolataiban. Majd szétszedte az ideg, látszott az arcán. -Dehát ő a Földön van azzal a nővel nem? -Már nem. Kémeim jelentették, hogy elhagyta Midgárdot. -És idejön? -Azt nem tudom, de egyszer be fog pattanni, azzal a buta arckifejezéssel a képén és mindent tönkre fog tenni. Érzem. -Nyugi kitalálunk valamit. Kicsit lazulj el! Hetek óta alig alszol, enni is csak annyit eszel, hogy éhen ne halj. Aggódok érted Loki! -Értem nem aggódik senki-mondta lemondó hangsúlyban. -Loki ne játszd a mártírt! Most gyere ide, és ülj le-parancsoltam rá. Nem szeretem, amikor játsza az emo boyt. Ő sóhajtott egyet, majd feltekintett és szép lassú léptekkel idesétált, majd kicsit vonakodva elhelyezkedett közvetlenül velem szemben egy széken. -Add a kezed!- fogtam meg puha, fehér kezét, majd tenyerünket összérintettük és ujjaimat az övéi közé kulcsoltam, majd ő is ugyanígy cselekedett. -Csak, hogy emlékeztesselek Loki, Laufey fia, a tűz, a csínyek, és a csalás istene, Asgard és Jöttünheim uralkodója, a 9 birodalom védelmezője...Én mindig itt leszek neked, úgy ahogy pár hónapja a cellánkban. Remélem emlékszel.-erre ő az addig lehorgasztott fejét felemelte, majd fejével egyet biccentve jelezte, hogy nem feledte el a történteket. - Hálás vagyok neked, Loki, hogy ott voltál és most is itt vagy nekem, azthiszem kijelenthetem, hogy én vagyok az összes világ összes nője közül a legszerencsésebb, hogy veled lehetek. Sosem leszel egyedül, erre megesküszök neked. Cserébe meg kell ígérned, hogy nem mártírkodsz nekem itt össze-vissza, mert megütlek. Remélem érthető voltam. Szeretlek Loki, és igenis törődök veled, érdekel a sorsod, aggódok érted, nem szeretném ha tönkremennél.-fejeztem be az érzelmi kirohanásom Tudtam, hogy meghatottam ezzel a kis beismerővallomással őt, de persze ezt próbálta leplezni. Csak kikeredett szemekkel meredt rám, köpni-nyelni nem tudott. -Én is...izé..kedvellek-nyőgte ki végül. Azthiszem nem tud ilyeneket lereagálni, bár nem hiszem, hogy az anyján kívül bárki mondott volna neki ilyesmiket. De mégértem. Én sem tudtam ezekre mit mondani, úgyhogy beleejtettem abba a csapdába, amiből én sem tudnék kimászni. Lehet ez köcsögség, de úgyhiszem szüksége van most a lelki támogatásra. Ezután finoman megcsókoltam, majd leültünk vacsorázni, amiután Loki egyből nyugovóra tért. Egy kicsit lenyugodott azthiszem. Legalábbis remélem.
Ez alatt az idő alatt teljesen asgardivá váltam. Már nem akartam visszamenni a világomba, Asgard lett az új otthonom, itt nem vagyok magányos. Bár néhányan még mindig idegenként tekintenek rám, de az emberek többsége elfogadott, főleg, hogy elég magas pozíciót töltöttem be. Nem ronthatta el semmisem ezt a csodás életet. Vagyis azthittem.
Történt ugyanis egy nap, hogy "Odin" hatalmas rendezvényt szervezett össze, ugyanis ezen a napon tesznek ünnepélyes esküt a valkürök; köztük én is. Ott állt, mind a 100 kiválasztott hölgy, hosszú kiképzés után az alkalmi díszegyenruhájukban: Ezüstösen fénylő mellvért, amelyet mindenféle gyönyürű dombormű és motívum díszített, hozzá csatlakozott egy a térdhajlatig érő égkék palást, alatta pedig szintén ezüst színű hosszúujjú egyberuha, és végül kék-ezüst kombós csizma védte a lábat. Én a csapat élén álltam, szemben a királlyal, aki az eskütevést vezette:
Én...-kezdte, mi pedig ismételtük pontosan egyszerre- megesküszöm, hogy az egész életemet Asgard, és az uralkodó védelmére szentelem! Esküszöm, hogy valküri mivoltomat sosem tagadom meg, és életemet ennek rendje szerint élem! Megesküszöm, hogy asgardin kívüli lénnyel, nem létesítek házastársi kapcsolatot! -itt nyeltem egy nagyot - Esküszöm, hogy a harcban Asgard és a király biztonságát előrébbhelyezem sajátomnál! Az istenek úgy segéljenek!
Miután ez elhangzott, "Odin" kettőt koppintott jogarával, mellyel hivatalossá tette az esküt, majd mindegyikünknek egy kék medált adtak, melyeket egyedi azonosítóval láttak el.
A ceremónia után az asgardi szokásokhoz híven, minden polgár egy nyilvános szabadtéri színielőadásra volt hivatalos. A színpad, és a díszletek csodálatosak voltak, mindenki jól érezte magát. Én "Odin" mellett álltam, mint a valkürök parancsnoka, ő pedig egy díványon heverészett. A mű melyet előadtak teljesen új volt, ha fogalmazhatok így premier volt. Odin családjáról szólt, melyben megemlítik Bohr királyt, Odint, és persze Lokit illetve Thort is. Éppen vége lett az utolsó felvonásnak ( 3 óra szenvedés után...őszintén, mintha egy ókori görög színdarabot néztem volna), mely Loki halálával végződött, amikor valaki ráköszönt a királyra a tömegből: -Szervusz apám!-szólt az ismerős hang Láttam "Odinon", hogy majdnem kiköpte a bort, melyet ivott -Picsába-mondta, úgy hogy csak én halljam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ezután én is megpillantottam a hosszú szőke hajú mennydörgés istent. Már csak ő hiányzott. Minden ment prímán nélküle... Lokinak igaza volt megint. Még abban is, hogy ennél butább képet én még életemben nem láttam tőle.
