Victoria Magyarországon él teljesen átlagosan. Érettségizni készül, de egy furcsa idegen teljesen megváltoztatja életét. Majd egy még furcsább világ szülöttje az érzéseit is felkavarja. Szerelem, harag, gyilkosság, igazi királydráma.
!!A sztori csa...
Segítséget kér. Ő. Tőlünk. Magamban kinevettem. -Elég nagy bajban lehetsz, ha tőlünk kérsz segítséget!-mosolygott sunyin Loki -Nem segítünk neked-fordultam volna el, de Loki elkapta a kezemet. -Várj!- suttogta- Hallgassuk meg, ez lehet, hogy jó lehetőség nekünk. Beleegyeztem. Thor kérdőn nézett ránk, de Loki egy bólintáss jelezte neki, hogy benne vagyok. -De semmi trükk.-mondza ellentmondást nem tűrően az idősebbik testvér. -Nem bízol bennem, testvér?-mosolyodott el Loki, de Thor csak komoran állt tovább (milyen fapofa)
Már a színarany oszlopokkal teli folyosón mentünk, de még mindig nem tudtam mit csinálunk, és miért kellünk mi. Végre normális ruhában voltunk: Loki természetesen a zöld-fekete-arany kombós bőrszerkójában, de most a sisak nélkül, én pedig egy sárgás-arany árnyalatú toppot, egy ugyanilyen gatyát és egy méregzöld palást szerüséget választottam, az immáron szép hosszú fehér hajamat pedig konytba fogtam pár fonattal díszítve. Loki nagyon elemében volt, egész úton szurkálódtak Thorral, én pedig mögöttük szakadtam a nevetéstől. Hogyan tudnak ezek folyamatosan civakodni? Végül felzárkóztam hozzájuk én is. -Tulajdonképpen miért kellünk mi?- kérdeztem a szőkeségtől -A háborút lezártuk Jottunheimmel, ám sok szövetségesük nem nyugodott ebbe bele.-kezdett bele Thor a magyarázkodásba.- Az egyik ilyen szövetségesük olyan erő birtokában van, ami hatalmas veszélyt jelent nem csak Asgardra, hanem az egész univerzumra nézve. Viszont a harcok alatt a Bifrost megsemmisült, így más átjárólt kellett keresnem, és így jön a képbe Loki, ugyanis ő ismeri ezeket az ismeretlen járatokat, ráadásul ő szövetkezett ezekkel az alakokkal. -És miért kellek én? -Loki kérte, hogy jöhess. Én hátranéztem az időközben lemaradó Lokira, mire ő rámkacsintott. Éreztem, hogy a fejem kezd úgy kinézni, mint egy paradicsom, ezért inkább előrefordultam. Thor tekintete rámszegeződött, de ettől a helyzet csak rosszabb lett. -Akarsz valamit mondani?-szegeztem neki a kérdést -Hát- hebegett Thor, majd a karomnál fogva félrehúzott az egyik oszlop mögé.-Mondd csak, van valami közted és az öcsém között?- suttogta, miközben mélyen a szemembe nézett. -Ja, 882 év korkülönbség- rántottam ki a kezemet Thor szorításából- de amúgy semmi közöd nincs hozzá. A szőke trónörökös gyanakvó tekintettel méregetett, majd inkább annyiba hagyta a dolgot. Loki egy díszes álványzatnak dőlve vizsgálhatta a körmeit, mintha annyira érdekesek lennének. Mikor meglátott minket elvigyorodott. -Nocsak-nocsak! A trónörökösnek segítségre van szüksége a dolga elvégzéséhez- mondta a sajátos cinikus hangnemében. Erre Thor nem tudott mit reagálni, én meg csak röhögtem. Imádom a humorérzékét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Végül egy hatalmas sötét ajtónál álltunk meg. -Pihenjetek, holnap indulunk!-nyitotta ki a már-már kapunak tűnő ajtót. Várakozásaim ellenére egy igen kicsi, ablak nélküli sötét szoba tárult a szemünk elé. -Ez mi?- néztem Thorra döbbenten. -Itt Heimdall nem lát benneteket, de hogyha jobb lennt, akkor nyugodtan visszamehetsz. -Nem a kinézetére gondoltam, Thor-mutattam a falnak tolt franciaágyra. -Gondoltam kedvedre teszek!- kacsintott. -Ezt még megbánod-szorítottam ökölbe a kezemet. -Jó ez így- jött mögém Loki és fogta meg az összeszorított kezemet, majd rácsapta Thorra az ajtót. -Ne rinyálj már folyamatosan, 1 éjszakát kibírunk, vagy ha ennyire undorodsz tőlem felajánlom a padlót.- húzta félmosolyra a száját. -Nagy lelkű vagy.-fintorogtam. -Így a vártnál is könnyebb lesz a szökés- mondta mit sem törődve arckifejezésemm- Remélem képességed akkora, amennyire saccoltam. A terv a következő... - én leültem az ágy szélére, ő pedig lelkesen mutogatva magyarázta ötletét. Érdekes volt és ravasz. Egy idő után nem is figyeltem arra, amit mond, csak a mozgását, végül az arcát bámultam. Az összes mozdulata előkelő és kimért volt, szemében az elszántság mellett alig észevehetően a bánat, a bú és a meg nem értettség is fellelhető volt. Sajnáltam őt. Sajnáltam, hogy egy ilyen intelligens és értékes ember ilyen sorsot kapott. Gondolataimból a vizsgált személy zökkentett ki. -Victoria! Haló! Figyelsz te rám?- integetett a szemem elött. -Jajj bocsáss meg, kicsit elkalandoztam. -Hát persze- mosolyodott el - Tehát sajnálsz engem. -Tessék?- kérdeztem, mintha nem hallottam volna jól, amit mondott. De Loki nem válaszolt, csak egy mosoly jegyében megvillantotta fehér fogsorát. Utálom hogy soha nem mond semmit, ez a titkolódzás és rejtélyesség kezd az agyamra menni. -Akkor én megyek is aludni- ugrott bele a 2 személyes ágyba. Én a fennmaradás mellett döntöttem, amit közöltem is a csínyek istenével, melyre ő csak megrántotta vállát, majd az ágy 3/4 részét elfoglalva álomra hajtotta fejét.
Egy ideig csak magam elé bámulva gondolkodtam a semmin, aztán a kis szobácskát kezdtem el vizsgálni. Nagyon kevés fény szűrődött be, de sikerült kivennem egy-két dolgot, például a feketére festett sima, egyszerű bútorokat, de ami igazán érdekes volt, az az ággyal szemben, közvetlen felettem lévő freskó. Odint ábrázolta egy csata közben, de még két szemmel és fiatalabb korában. Mellette egy hatalmas farkason egy ismeretlen nő ült teljesen feketében és furcsa többágú szarvkoronával. ( Nincs kétségem, itt Asgardban mindenki szarvas akar lenni) Nem tudom ki lehet ez a nő, de nem volt szimpi. Talán Odin volt felesége? Vagy lánya? Esetleg szövetségese? Fogalmam sincs. A kép kielemzése után a fekete ágyra tekintettem, melyben ott aludt az olaj-fekete hajú herceg. A bútor nagyrészét elfoglalta, miközben az egyik párnát szorosan magához ölelte. "Nem hiszem el, hogy az a vigyor most sem törlődik le a képedről!"- mondtam magamban. Már alig bírtam nyitva tartani a szemem, ezért hang nélkül az ágy mellé sunnyogtam és a lehető legóvatosabban bebújtam a takaró alá. Megfordultam, hogy leellenőriztem a kommandós küldetésem sikerességét, de Loki mély, sötétzöld szempárjával kellett szembesüljek. Ő mégnagyobb mosolyra húzta a száját, melyre én csak ráfintorogtam és sértődöttem visszafordulram, majd szép lassan álomba merültem.
Nem álmodtam semmit, de egy kellemetlen eset szakította félbe pihenésem. Egy éles ütés ébresztett fel, majd egy üvöltést véltem hallani félálmomban. Felültem és alaposan körbenéztem, de Lokin és rajtam kívül nem volt senki a szobában. Ekkor az istenre néztem, és ledöbbenten láttam, hogy a mosolya eltűnt az arcáról, helyét összeszorított ajkak vették át, arcán izzadság gyöngyözött és kétségbeesetten zihált. Így hevert görcsösen, a takarót a lábával szorongatta, a párnát pedig a kezével és egyszer-kétszer nyöszörgött is. Lopakodva visszafeküdtem mellé, és kezemet a homlokára helyeztem. Tűz forró volt, pedig amióta ismerem mindig hideg és nyirkos volt az érintése. Ezután szép lassan a hátára csúsztattam át a tenyeremet és próbáltam óvatosan visszahozni az álomvilágból. Vagy 5 percig ébresztgethettem, mikor hirtelen kipattant az ágyból és üvöltve a szoba másik felébe szaladt, majd fáradt lihegés kíséretében a fekete falnak támaszkodva állt meg, és végül rogyott le a földre. Én csöndben mellé ültem, és bíztatóan ránéztem. -Álmodtál, mi?- kérdeztem. Ő csak bólintott egyet, majd a kezeivel kezdett el babrálni. -Tudod, itt Asgardban nagy jelentőségük van az álmoknak. Sokan a túlvilágból kapnak üzenetet halott szeretteiktől, valakik a jövőt álmodják meg. Emlékszel az első álmodra? -Hogyne!-pirultam el -Azt például én manipuláltam. Így tudat alatt érzéseket hintettem el benned irántam. -Gonosz vagy, ugye tudod?- mosolyodtam el -Mondták már.-mosolygott vissza halványan. Visszamásztunk az ágyba, ahol mindketten a plafont bámultuk. A hosszas csöndet követően végül kiböktem egy kérdést. -Frigga üzent? Loki a falról levéve tekintetét felém fordult -Igen-mondta halványan....
