Victoria Magyarországon él teljesen átlagosan. Érettségizni készül, de egy furcsa idegen teljesen megváltoztatja életét. Majd egy még furcsább világ szülöttje az érzéseit is felkavarja. Szerelem, harag, gyilkosság, igazi királydráma.
!!A sztori csa...
A váratlan vendég nem más volt, mint "Loki" két őr kíséretében. Nem tudtam mire vélni a dolgot, a szemem ide-oda cikázott "Odin" és "Loki" között. Nem szólaltam meg, bízok a csínyek istenében. -Loki!-szólt haragosan "Odin"- Asgard ellensége lettél, elárultad népünket! A Lokiként álló valaki nem értette a dolgot, segítségkérően nézett rám -Ezért bűntetésed halál.-folytatta az "öreg" -De felség én nem...-kezdte a Loki imitátor -Hallgass! Elég bajt okoztál már fecsegéseddel. Vigyétek!-szólt a végén az őrökhöz. A katonák kiráncigálták a hasonmást, aki még kétségbeesetten hátratekintett, majd az ajtó bezárult.
Loki végre újra visszanyerte eredeti alakját, és hangosan nevetni kezdett. -Ez ki volt? Mit csináltál?-néztem rá -Szegény midgárdi! Holnap meghal. -Te átváltoztattál egy földit magaddá és őt végezteted ki, így mindenki azthiszi meghaltál? Ez..ez..gonosz. -Nézd,drágám-simította meg a karomat -Nem nem...ez gonosz, de elképesztően eszes. Büszke vagyok rád Loki Laufeyson!-adtam egy puszit a homlokára- De ha most megbocsájt őfelsége, megyek segítek a halottak azonosításában, és az eltűntek megkeresésében. Nem árt jóban lennem a néppel. Azzal kiviharzodtam a teremből. Tudtam,hogy a kedvenc istenünk nem tudja mire vélni a dolgot, mikor hátranéztem az a tipikus "most ezt nem értem" arckifejezés ült rajta, melyre én csak rámosolyogtam, és végleg kiléptem a teremből.
Asgardban még zajlott a károk felmérése, és a túlélők utáni kutatás. Az utobbiban én is segítettem, mivel erőm segítségével meg tudtam emelni olyan tömböket, amelyeket csak több napnyi darabolás után tudtak volna eltakarítani. A nap végén hulla fáradtan estem be Loki szobájába. Ő ott ült és egy nagy könyvet lapozgatott. Én ledobtam magam mellé és kíváncsian tekintettem a szóban forgó könyvre. Egy igazán impozáns régi darab volt, amely kézzel írt gyönyörű betűket rejtett -Ez milyen könyv?- kérdeztem Lokit. Hirtelen becsapta, majd lerakta az asztalra. -Az nem fontos-válaszolta gyorsan- Inkább azt kérdezd meg milyen volt a napom.-mosolygott öntelten. -Milyen napja volt őfelségének?- forgattam meg a szemeim. Loki arcára elégedett vigyor ült ki, majd felállt és az ablakhoz sétált. Kevéske fény szűrődött be, de pont elég volt ahhoz, hogy megvilágítsa istenünket. -Gondokkal teli, és egyben felemelő-kezdte- Elrendeltem a város teljes rekunstrukcióját, illetve Asgard összes erőforrását megmozgattam az újjáépítéshez és a hadsereg újjászervezéséhez. -Nocsak, nocsak! Úgy látszik mégis kedveled ezt a bolygót-mosolyogtam rá még mindig az ágyon fekve. Ő erre meglepő gyorsasággal fordította fejét felém és nézett élesen a szemembe.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Már szinte éreztem füleimmel, milyen szintű leordítást kapok, de meglepétesemre nyugodtan válaszolt. - Megmutatom ezeknek a barmoknak, hogy sokkal jobb uralkodó vagyok, mint a bátyjám, vagy Odin. Nem érdekel különösebben a lakók sorsa, az érdekel,hogy a végén megtudják kit veszíthetnek velem. És azt garantálom, hogy meg fogják tudni. Ahogy ezek a szavak elhangoztak éreztem rajta a magabiztosságot, minden szava egyre emelkedettebb hangvételben hangzott el. Én felkeltem az ágyból és lassan mögé sétáltam, majd hatulról átöleltem. - Én már tudom kit veszíthettek volna veled. Nagy uralkodó vagy Loki, Laufey fia, de ne feledd, hogy a bosszú elvakíthat. Lassan Loki felém fordult. - Most egy dolog vakít el, úgyhiszem, és az te vagy drága.-majd egy csók kíséretében végigsimította karomat. Én elvörösödve viszonoztam a csókot, mely egyre hevesebb lett és a végén az univerzum összes ereje se lett volna képes a nyelvünket és az ajkunkat szétválasztani. Egy pillanattal késöbb Loki az ágy felé vette az irányt, mely lépésről lépésre közelebb került hozzánk. Mikor lábammal éreztem a puha ágyra terített lepedőt megálltunk, majd lassan az ágyra dőltünk és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Asgard uralkodója tornyosult felettem, aki csóközönnel, halmozta el, hol ajkaim, hol a nyakamat, én pedig néha eleresztettem egy-egy fényesen csengő kacajt. Valamely rejtélyes körülmény között a fekete hajú istenségről lekerült a felső is, melynek következményeképpen rálátásom lett felsőtestére. Nem az a kigyúrt állat volt, mint bátyja, hanem az a pont jó, kockái tökéletesen kirajzolódtak. Ruhában sokkal véznábbnak tűnik az fix. -Te nem akarsz megválni ettől a felesleges darabtól?-nézett sárgás felsőmre Loki perverzen -Az igazság az-haraptam ajkaimba- hogy én most fáradt vagyok. Majd egy mozdulattal, levetettem az istent magamról és felálltam, majd a hajamat kezdtem el igazgatni, miközben a tükörben néztem magamat. De nem is igazán magamra voltam kíváncsi abban a tükörben, ugyanis láttam, ahogy Loki arcán a nem értés és a kívancsiság váltogatja egymást, majd kicsit szégyenkezve bebújt a takaró alá és hangos horkolást színlelt. En is bebújtam mellé, majd egy puszit nyomtam a homlokára. -Azért ki ne végeztess holnap.-nevettem. -Majd meglátjuk-dörmögte. Tényleg nagyon fáradt voltam, így ahogy lecsuktam a szemeimet azonnal álomba merültem.
Masnap reggel Loki ébresztett, mégpedig nem éppen finomkodva. Elhúzta a függönyöket, így a felkelő nap sugarai hirtelen vetődtek rám, és ahogy kinyitottam szemeimet, a fény majdhogynem elvakított. -Gyönyörű nap áll elöttünk kedvesem!-szólt derűsen Loki. Én kómásan egy "jóreggelt neked is" félét morogtam vissza neki, melyre ő szabályszerűen kirángatott az ágyból. -Tudod milyen napra ébredtünk? -Nem-dörzsöltem a szememet álmosan -A halálom napjára. Vagyis nem pontosan az enyémre, csak a hivatalosra. Ezután kiteljesíthetem tervemet végre. Szóval csipkedd magad, fél óra múlva találkozunk a palota elött. -azzal kiviharzott Örültem, hogy végre boldognak láttam. Kijárt már neki úgyhiszem. Gyorsan megmosakodtam és felöltöztem. Talán túl gyorsan is, ugyanis maradt még egy kis időm mielött lementem volna. Leültem az ágyra és elkezdtem elemezgetni a szobát. Ahogy a szemem bútorról bútorra haladt megakadt a szemem valamin. Az a valami pedig nem más volt, mint az a régi nagy könyv, amiről Loki olyan rejtélyesen terelte a szót tegnap. Ígyhát felemeltem és olvasgatni kezdtem. Nagyon régies nyelvezete volt, de kitudtam olvasni belőle a lényeget. Viszont megleptek a benne olvasottak. "Lesz miről beszélgetnünk azthiszem"-gondoltam magamban.
Pontban fél óra múlva leértem a palota elé, ahogy megbeszéltük. Hatalmas tömeg állt körbe egy fából készült szerkezetet. Loki immáron Odinként egy díszes tribün tetején ült 2 őrrel és egy szabad székkel. Mikor meglátott intett, így én is felsétáltam, majd kezével mutatta, hogy üljek a mellette lévő üres székre. -Csodálatosan nézel ki ma is kedvesem!- súgta -Te egy kicsit öregedtél, drágam!-mosolyogtam. Fenntről végre rálátásom volt a tér közepére. A fa szerkezet egy négyzetet formált. Semmiféle eszköz nem volt rajta, amellyel ölni lehetne.
-Népem!-állt fel "Odin"- Ez az esemény legyen mindnyájatoknak tanulság. Ma egy olyan személy ítéletét hajtom végre, ki egykoron családomhoz tartozott. Szólítom Lokit, Laufey fiát! Ekkor 2 őr bekísérte a hasonmást. Nem nézett ki jól, nem értette mi van, de azt tudta, hogy ütött az órája. -Loki! Fiam!-szólította meg a rabot az uralkodó- Bűnöd, mellyel népemet fenyegetted, halált érdemel, melyet ma végre is hajtunk. Nem kivételezek senkivel, legyen szó bárkiről, ha Asgard ellensége, bűntetése halál, és ez rád is vonatkozik. Akarsz-e szólni az utolsó szó jogán? -Én, én..felség bárkiről is legyen szó, én nem ő vagyok. Én csak.. -Elég a hazugságokból-rivalt rá. Az őrök a szerkezet elé vitték a kézzel lábbal sikertelenül ellenkező midgárdit. "Odin" jogarával kettőt koppintott, melyre a négyzet alakú favalami hirtelen sisteregni kezdett, majd egy átjáró szerüség nyílt meg. -Ámde, hogy ne legyek oly kőszívű, sorsodat az űrre bizzuk. Vagy túléled vagy nem a zuhanást. Ez a te bűntetésed. Majd az őrök belökték az imitátort amiután a kapu bezárult. Síri csönd uralkodott ezután az összeserglett népen. -Most pedig! Folytassátok a helyreállítási munkákat! Asgard újra visszanyeri régi pompáját! Azzal karonfogott az "öreg" és beindultunk a palotába. Mögöttünk a nép ujjongott, Odint éltette. -Hallod ezt? Szeretnek!-mosolygott.
