Victoria Magyarországon él teljesen átlagosan. Érettségizni készül, de egy furcsa idegen teljesen megváltoztatja életét. Majd egy még furcsább világ szülöttje az érzéseit is felkavarja. Szerelem, harag, gyilkosság, igazi királydráma.
!!A sztori csa...
A palotába érve egy hatalmas terembe kísértek minket. A falakat szobrok és faragott díszek illetve oszlopok ékesítették, ám ez a semleges szürke szín, amely egyébként itt mindent jellemzett teljesen nyomasztóvá tette a helységet. Ahogy kinnt is, úgy a falak között is köd zavarta a tisztánlátást. Lokira néztem kíváncsian, de ő még mindig ugyanolyan poker arccal meredt előre. -Ki ez a nő?- kérdeztem, miután végre kettesben maradhattunk. -A mostohanővérem, Hela. A halál istennője, Odin első szülötte. -Akkor miért nem Asgardban lakik ő is? -Azt nem tudom milyen okból, de Odin bezárta őt ebbe a világba, így Hela uralja a nem harcban elesett halottak világát. -Nem szimpi.-fintorogtam. -Nekem sem, de erős szövetséges. Talán túl erős is. Jogosan követeli Asgard trónját, ám nem biztos, hogy jó dolog lenne, ha ő uralná a 9 birodalmat. Kegyetlen egy nőszemély. Pont miután kiejtette az utolsó szavakat a herceg, kinyílt az egyik hatalmas ajtó és 2 őr lépett ki rajta. Csontvázak voltak, ám belsejük zölden világított. Hát nem a kedvenc lényeim, mintha valami z kategóriás horrorfilmből jöttek volna elő. -Uralkodónk, Hela szólít titeket!-szólt az egyik.
A terem, melybe bekísértek minket, tökéletesen beleillett a palota dizájnjába, de mégis különbözött a többi helytől. Hatalmas nagy volt, mind alapját, mind a belmagasságot nézve. Minden fekete színű volt, kivéve azt a díszes aranyból készült trónt, melyen keresztbe tett lábakkal Hela ült.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mellette a hatalmas farkas feküdt nyugodtan, elötte egy tálban tej fehérlett. -Lépjetek közelebb!-intett Hela- mi szél hozott a halottak földjére kisöcsém? És ki ez a halandó?-mutatott rám. Mielött kiléphettem volna, és kinyithattam volna a számat Loki megfogta a kezemet -Még ne!-suttogta Én bólintottam egyet és visszaereszkedtem nyugalmi helyzetbe. Csak tudja mit csinál végülis az ő családja, az ő játéka. -Asgard ügyéről szeretnék tárgyalni veled, mint szövetséges. -Kár a fáradtságért-állt fel kecsesen ülőhelyéről a halál istennője-Jötünheim a hátunk mögött egyezett meg Asgarddal. De igazából nem bánom, csak gyengített minket az az óriáshorda, kiknek agya helyett is jég van. -Csak hogy beleszóljak-szólt közbe nyájasan Loki- úrnőm, az én tudtom nélkül köttetett az egyesség. "Loki kussolj már el"-gondoltam közben-"Nem lesz jó vége ne húzd fel, nem szeretnék itt lakni". Azthiszem eljutott hozzá az üzenet, mert végül csöndben maradt. -A békeszerződés akkor is békszerződés. De nem baj, -folytatta Hela- nagyobb terveim vannak új szövetségeseimmel. Nem csak Asgard, hanem az egész univerzum felett hatalmam lesz. Nem a gyermeki álmaim hajtanak, mint téged, a csínyek istenét, és nem megbántottság vagy bosszú. Ez egy életcél. -Értem- mosolygott Loki- és kik ezek a te hatalmas szövetségeseid, ha meg nem sértelek kérdésemmel. -Oh kedvesem- lépett mostmár egyre közelebb hozzánk. Szabályosan éreztem a halál közelségét. - Fel sem tudod fogni milyen erő birtokában vagyunk. - itt már Lokitól kb. 2 centi választotta el. Megsimogatta az arcát,majd folytatta- nálunk van az egyik végtelen kő, mellyel lehetőségünk van eljutni bárhova egy szempillantás alatt. Ezután tekintete rámszegeződött, majd elém állt. -Mondd csak földi!-kezdte hozzám intézett beszédét lenéző hangsúlyban...komolyan rosszabb mint Loki- hallottál már a tér kőről. Nálatok tesseractként említik. -Olvastam róla egy legendát régebben. -Legenda, legenda...mi is csak legendák vagyunk a ti tudatotokban. De ez a valóság, édes. Holnap végre megkapjuk és elkezdődhet a mindenség leghatalmasabb hódítása!-tárta szét diadalittasan a kezeit. Mi csak álltunk ott fapofával,amit a halál istennője észre is vett. -Addig is-tért vissza normális hangnembe-legyetek a vendégeim.-mosolygott
