Victoria Magyarországon él teljesen átlagosan. Érettségizni készül, de egy furcsa idegen teljesen megváltoztatja életét. Majd egy még furcsább világ szülöttje az érzéseit is felkavarja. Szerelem, harag, gyilkosság, igazi királydráma.
!!A sztori csa...
Miután lement a Nap Thor felállt jóéjt kívánt, és a palota felé vette az irányt. Loki is állt volna fel, hogy elinduljon, de én megfogtam a kezét. -Még maradjunk-néztem rá boci szemekkel-kérlek. Ő csendben bólintott és visszaült mellém. Átkarolta a derekam én pedig fejemet vállára hajtottam. Így ültünk csöndben a csillagokat nézve. Ezt az idilli pillanatot én törtem meg (jó szokásomhoz méltóan) -Vajon visszazárnak minket?-emeltem fel a fejemet. -Kétlem.-felelte -Dehát Odin.... -Odin nem tér vissza egy hamar.-sóhajtott -Honnan tudod?-néztem rá értetlenül -Hát-hajolt egyre közelebb hozzám-Leheet, hogy a csínytevések istenének köze van hozzá.
Ördögi vigyor ült ki az arcára, miközben pár mm választott el minket egymástól Én is elmosolyodtam, ugyanis sejtettem mit tett. -A tűzzel játszol ugye tudod?-súgtam a fülébe -De megéri-fogta át mindkét kezével a derekamat, és még közelebb húzott. Szívem egyre hevesebben vert, és enyhe pír jelent meg az arcomon. Ő ezt észre is vette és kicsit messzebb hajtotta a fejét. -Zavarba hozlak?-kérdezte öntelt vigyorral -Ha így vigyorogsz, mint egy tök, akkor nem.
Lehervadt a mosoly az arcáról, majd felállt és csöndben elindult a palota irányába. Egy ideig csak néztem utánna furán, ráhagytam a dolgot, majd én is felálltam és elindultam. Körülbelül fél úton járhattam, amikor Loki eltűnt előlem. -Ezt nem hiszem el, miért akarsz mindig átverni?-fordultam meg mosolyogva és láss csodát tényleg ott állt mögöttem. -Bocsi!-mosolygott már megint-Ez a hobbim.-majd magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt. Én beletúrtam éjfekete hajába, ő pedig egyik kezével az arcomat, másikkal pedig a derekamat fogta. Néha-néha amikor már levegőhöz se jutottunk pár mp-ig csak mosolyogva néztünk egymás szemébe, majd folytattuk. Nem is tudom mennyi időt tölthettnk így el a hídon állva, de nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy hulla fáradt vagyok, nem érdekeltek a még mindig földön fekvő ellenség rothadásnak induló tetemei, semmi sem érdekelt, csak Ő. Végre valami jó is történik velem ezen a bolygón, végre azt érzem valaki itt van velem. Mikor végeztünk a romantikázással még egy ideig csak egymást néztük, majd véglegesen a palota felé vettük az irányt.
-Ezt ha kérhetem, mások elött inkább ne-szóltam Lokihoz -Mégis mit?-somolyodott el -Tudod te azt nagyon jól. -Szégyelsz?-biggyesztette le a száját tettetett sajnálattal -Nem. Sőt. Legszivesebben a homlokomra iratnám: Megcsókolt a csínyek istene. Ezen jót nevettünk. Elhaladtunk a romokban álló város mellett. Itt-ott még parázslott a tűz, amelyek a harc folyamán gyúltak. Ezután beértünk a szintén teljesen elpusztult palotanegyedbe. Csak a középen álló monumentális arany építmény volt teljesen ép, minden más porig égett. Felmentünk a lakrészünkbe. Itt kellett tudomásul vennem, hogy a szobámat "kiadták" a pornépnek, így Loki lakosztályán kötöttem ki, amit még börtönbe vonulása elött gondosan lezárt egy varázslattal.
-Úgy látszik így vagy úgy de valahogy mindig együtt kell aludnunk-mosolyodott el, miközben próbálta arcáról a csata folyamán felkerült piszkot lemosni. -Inkább azt mondd meg, van-e itt tiszta ruha. Átöltöznék-nyitogattam a szekrényeket. -Balra a második-mondta,közben rám sem nézett. Megtaláltam tényleg pár holmiját. Kiválasztottam a legkényelmesebbet, majd az ágyhoz mentem. Loki közben még mindig nekem háttal, magát a tükörben igazgatva ült. (Hogy tud ez ennyit törődni a külsejével férfi létére?. Jézusom milyen lehet a bátyja e téren, bele se merek gondolni) Én elkezdtem levenni a teljesen összeroncsolódott, véres harci maskarámat. Már a felső résztől megszabadultam, amikor hirtelen hátrafordultam, testemet kezemmel takarva. -Látom ám, hogy a tükrön keresztül kukkolsz!-mosolyogtam bele én is a tükörbe. Loki megfordult, majd miután alaposan végigmért felhúzta a szemöldökét -Miért, nem szabad? -Azt hittem egy hercegnek megtanítják, hogy nem illendő-gúnyolódtam. Ő csak legyintett, majd visszaült nekem háttal újra. Én a lehető leggyorsabban felvettem a talált ruhát. Egy barnás-zöldes hosszúujjú volt. Gatyát nem is vettem fel, ígyis majdnem a combom végéig ért a darab. Befeküdtem az ágyba, majd nemsokára Loki is jött utánnam. Megfordultam és adtam egy puszit a szájára -Jóéjt kedves eljátszomhogymeghalokdemégse -Jóéjt midgárdi-mosolygott Én átfordultam a másik oldalra. -Tudod ki a midgárdi-dünnyögtem Loki hátulról átkarolt, majd a fülembe súgta -Jóéjt hercegnő. Én elmosolyodtam, de véletlenül sem fordultam vissza. Jó volt ez így. Karjai biztonságot adtak nekem, talán most tudok aludni így.
Másnap reggel, mikor felébredtem nem találtam Lokit sehol. Egy üzenetet hagyott az éjjeli szekrényemen.
"Fontos elintézni valóm van. Itt leszek Asgardban, ne félj! Addig is reggeli az asztalon, remélem jól aludtál. L.L."
Odaléptem az asztalhoz, kényelmesen megreggeliztem. Már megint nem tudom milyen étel volt; kenyér, de tócsni szerű, nem tudom de finom volt, illetve valami gyümölcs vagy zöldség, vagy Odin tudja mi. Kaja után kipakoltam Loki egész ruhatárát, hogy találjak valami ruhát magamnak. A szekrény mélyén végül találtam egy rám jó gatyát illetve felsőt. Ahogy felöltöztem kopogtattak az ajtón. -SZABAD!-üvöltöttem ki. Egy őr jött be. -Odin látni óhajtja.-mondta szigorúan, majd azzal a lendülettel elviharzott "Odin? Dehát Loki azt mondta, hogy...Most mi a szar van?"-gondolkodtam magamban. Nagy levegőt vettem, majd elindultam a trónterem felé. A folyosókon még takarították a harc utáni törmeléket, a civilek pedig szeretteiket keresték, kicsit káoszos volt a dolog. A trónterem ajtaja azonban ép volt. Kopogtattam is volna rajta, ám mielött hozzáértem az kinyílt. Odin ott ült szokásosan a trónján, ám őröket sehol sem láttam, és ezt furcsáltam is. -Gyere közelebb.-szólt nyájasan hozzám az öreg. Egy kis tétovázás után megindultam a trón felé, majd kb. 2m-re megálltam. -Még közelebb!-szólt ellentmondást nem tűrően.-Még! Még!-szólt tovább, ahogy lépésről lépésre közeledtem felé. Mikor már alig volt tér közöttünk elvigyorodott "Mikor mosolyog ez?...LOKIII"-gondoltam magamban -Mit érdemel az a bűnös, aki A csínyek istenének ruháit hordja?-mosolygott még mindig. -Loki elég, ez így öhm...khm morbid. Ezután egy zöldes fény kíséretében végre visszanyerte eredeti alakját.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Köszönöm.-mondtam megbántódást színlelve. -Azért jól játszottam a szerepem-vigyorgott szűntelenül.-Végre elfoglaltam méltó helyemet, Asgard királya vagyok, te pedig a kirányném-húzott az ölébe. -És mi lesz Thorral? -Vele nem kell törődnünk. Visszament az emberek világába, egy nő után. Félkegyelmű-forgatta meg a szemeit. -Te nem tennéd meg ezt értem? Loki meglepődött a kérdésen, majd mélyen hallgatott. Próbált erre frappáns választ adni, de nem sikerült neki. Ült csöndben. -Nem kell válaszolnod-súgtam a fülébe-Te Loki vagy a csínyek, a csalás és a tűz istene nem is várnám el tőled, hogy feladd saját magad értem. Ennek hallatán mégnagyobb meglepettség ült ki az arcára, majd rámnézett gyönyörű smaragdzöld szemeivel. Egy ideig csak bámult, fürkészte az arcomat kíváncsian, szemei ide-oda cikáztak, ahogy a tekintete az enyémbe fúrodott Majd kaján vigyor ült ki az arcára és szenvedélyesen megcsókolt. Így ültünk a trónon, én az ölében, ajkaink egymást simították szinte eggyé váltak; szívem hevesen vert, és éreztem, hogy az övé is. (Igen van szíve, ez kicsit új)
Elég ironikus: nemrég még egy börtönben töltöttük napjainkat, 5000 évre ítélve, most pedig Loki Asgard és egyben Jötünheim uralkodója én pedig...igen azthiszem kimondhatom a barátnőjeként Asgard királynéja lettem, holott nemrég "csak egy halandó" voltam. Azonban valaki megzavart. Loki lelökött magáról én pedig gyorsan vettem a lapot és a már Odin képében ülő isten mellé álltam, mintha mi sem történt volna.... Ez a valaki pedig nem volt akárki, ki megzavarta a mi kis..hogy is fogalmazzak...szeánszunkat....
