A pillangó /BTS ff/

Bevezető: Bébibszitter

~Jungkook
Éppen lassan ballagtam hazafele, kiélvezve a gyönyörű színek és díszek látványát. Mindig is szerettem a nyári fesztivált, kár, hogy most nem utazhatok haza a szüleimhez, ahogy azt ilyenkor a többi család teszi. De legalább kárpótolnak az idióta hyungjaim.
Már majdnem elértem a dorm kapuját, amikor is megcsörrent a telefonom. A kijelzőn villogó ismerős név tudatta velem, hogy nem más keres, mint az anyukám nővére, Miyeong.
- Igen? - vettem fel.
- Szia Drágám. Kérhetnék egy szívességet? - vágott a közepébe.
- Persze. Mi lenne az?
- Emlékszel még Jinjura?
- Igaz, hogy régen voltam már ott, de még rémlik valami. Mi van vele?
- Tudod, a férjemmel és a rokonokkal el kell utaznunk a fesztivál idejére, és Jinjut nem vihetjük magunkkal, és nincs ki vigyázzon rá. El tudnád vállalni? Csak egy hétről lenne szó.
- Persze, örömmel. Habár a fesztivált a barátaimmal terveztem tölteni...
- Nem probléma! Hozhatod őket is.
- Tényleg? Van korlát?
- 6 vendégszoba van, és a mienk, de ha kell vannak valahol eltéve pótágyak.
- Nem szükséges. Pont elég szoba lesz.

- Örök hálám. Akkor holnap reggel legkésőbb 7-re legyetek a házunknál, majd akkor elmondom, mik a teendők. Még emlékszel hol lakunk, igaz?
- Igen. Akkor holnap reggel 7.
Letettem a telefont, majd befordultam a sarkon egyenesen a házba.
Legnagyobb szerencsémre mindenki a nappaliban volt.
- Van kedvetek bébiszitterkedni? - tettem fel a kérdést.
- Tessék? - nézett értetlenül Namjoon.
- Egy hétig vigyázni kellene az unokahúgomra. Van kedvetek segíteni?
- Most elvárod, hogy felügyeljünk egy 5 éves kislányra helyetted? - dünnyögött Suga.
- Dehogy! Úgy gondoltam, hogy mindannyian együtt. Amúgy is már sokkal idősebb. Biztos nem lesz olyan nehéz.
- Akkor miért kell a segítségünk? - nyomott be a szájába egy nagy adag fagyit Jin.
- Először is: nem akarok egyedül pesztrálni. Másodszor pedig: egy kis csapatépítőtréning sose árt.
- Rám ne számíts - terült el a fotelban Yoongi.
- Na, ugyan már, jó buli lesz!
- Én benne vagyok! - pattant fel Hoseok.
- Én is - csatlakozott hozzá Tae.
- Talán - mondta Jimin.
- Akkor legfeljebb majd leültetjük a tv elé, mi meg elleszünk.
- Akkor lehet - nézett fel Namjoon.
- Tudjátok mit? - pattant fel Jin - Mindenki jön! Akár akar, akár nem!
Igaz, ezzel most engem is meglepett, viszont nagyon hatásos volt. Mindenki megkukulva ücsörgött "úgy sincs más választásunk már beletörődtünk" nézéssel.
- Én akkor se megyek - törte meg a csendet Suga.
- Hangszigeteltek a falak - füllentettem.
- Csak egy feltétellel: nem fogjátok rám bízni.
- Oké. Holnap reggel 7-re már ott kell lennünk.
- Majd mutatod az utat - indult el Jimin a szobájába, majd a többiek is követték a példáját.
Végül is meggyőztem őket, és velem jönnek. Amúgy most hány éves is Jinju? Régen láttam, ez igaz. Mindegy.
Bementem a szobámba összepakoltam a ruháimat és indultam is aludni.