A pillangó /BTS ff/

11. Rész: Hazugság

~Namjoon~
- Oké, van kemény 10 percünk az állítólagos fél órából - mondtam - Hoseok és Taehyung, tegyétek át Jint a kanapéra, aztán vigasztaljátok meg Jimint. Jungkook, te takarítsd fel a vért és Hoseok hányását. Én elintézem Yoongit.
Szinte egyszerre bólintottak, majd neki is kezdtek. Ahogy én is.
- Yoongi...
- Így hívnak - dobálta a kését.
- Tedd azt le...
- Miért?
- Ha megérkeznek Miyeongék és meglátják, hogy kés van nállad, Jinju apja biztos hogy lepuffant.
- Hogyha nincs nálam akkor is.
- Miért?
- Ha neked lenne egy lányod, aki minden nap egy másik nála legalább 10 évvel idősebb fiúval aludna, akkor te mit kezdenél velük?
- Jogoss...
- Amúgy megöltük a lányát.
- De attól még tedd el a kést. Most mi bajod lesz tőle?
- Jó, csak hagyj már békén.
Zsebrevágta a fegyvert, majd elővette a telóját és kockulni kezdett.
Jin már a kanapén feküdt, és a vérfolt se volt már olyan erőteljesen a szőnyegen.
Van még kemény 5 percünk.
Amúgy mi legyen a kifogás arra, hogy a lányuk már nincs az élők sorai között?
Közben letérdeltem Jungkook mellé és segítettem neki a hányással.
Mivel Jimin könnyei már nem ömlenek, már szerintem ők is végeztek. Nagyjából.
Kb 3 perc.
Megfogtuk a fehér mosóport és a két foltot teleszórtuk vele.
Kintről motorzúgád hallattszott. Máris itt vannak?!
- Gyorsan! - mondtam, mire ilyen 5 másodperc alatt sikerült egy nagyjából természetes környezetet kialakítani.
Jin nem tudom hogy tettette vagy nem, de úgy tűnt aludt, Tae felszaladt az emeltre, Yoongi, Hoseok és Jungkook kockultak, Jimin az ujjait nézegette, én meg elővettem a lilomos könyvet és kinyitottam valahol.
A zár kinyílt és ahogy vártuk: Miyeong és a férje bőröndöket cipelve csoszogta be az ajtón.
- Sziasztok - köszönt az asszony.
- Heló - köszöntünk mi is.
- Hol van Jinju? - tette fel a fájdalmas kérdést.
- Alszik - vágta rá Yoongi, ezzel is megmentve minket - Hosszú napja volt.
Egy pillanatra elfogott a sírhatnék, de elnyomtam magamban.
A jelenetet Tae szakította meg, ahogy a poggyászával a kezében lejött az emeltről.
- Kipakoltam a szobájukból - mosolygott.
- Köszönjük - mondták, majd felvitték a csomagokat.
Láttam, hogy a fiúknak kicsordul az az elfolytott könycsepp.
- Mi lesz ha kiderül... - suttogta Hobi elcsukló hangon.
- Nem tudom... - válaszolt Jungkook ugyanolyan hangnemben.
- Félek... - csatlakozott hozzájuk Tae, visszaválta az előbbi heteles mosolyából.
- Mindenki nyugodjon meg - szóltam közbe - Csak játszuk el, hogy minden rendben.
Bólintottak, majd letörölték a könnyeiket.
- Na, meséljetek - jött le Miyeong a lépcsőn - Milyen volt rá vigyázni?
- Kissé fárasztó - mondta mókás hangsúllyal Kookie.
- Miért, mit csinált? - nézett ránk kikerekedett szemekkel.
- Folyton csak lovagolni akart. Mindig felpattant a hátunkra és fel-le szaladgáltunk vele.
- Szereti a testmozgást - kuncogott az anyja - Ezért van neki külön táncterme. Már egész jól táncol.
- Egész jól? Egyszerűen elképesztő ahogy táncol! - engedte le a lábát Jimin.
- Megmutatta neked?
- Igen. Amikor vigyáztam rá.
- És Jimin táncművészetiben végzett, szóval ha azt mondja elképesztő, akkor az tényleg az - helyesltem.
- Jinju a legtehetségesebb az egész környéken - jött le az apja is.
Kezdek félni.
- Elképesztően jól táncol - ismételte el Jimin.
- És rendkívül okos - jegyeztem meg.
- 13 évesen már beszélt angolul, németül és japánul - mosolygott az anyja.
- És ezek mellett nagyon szépen énekel - jegyezte meg Jungkook.
- Igen, gyakran, általában megállás nélkül énekel. Egyszer mondta... Bangtan Boys a kedvence... azt hiszem.
- Az mi vagyunk - lepődött meg Hoseok.
- Tényleg? - nézett szigorúan az apja - Azok a színes hajú ugráló-vinnyogó melegek?
- Full heteró vagyok! - sértődött meg Hobi.
- Akkor a lányom egy full heteró sráccal aludt együtt?
- Hé! Nem vagyok pedofil!
- De Yoongi az - szólt közbe nevetve Tae.
Legszívesebben én szívtam volna vissza helyette. Hirtelen csend lett a nappaliban. Jinju apja olyan erőteljes és dühösen kérdőrevonós tekintettel illette Sugát, hogy az majdnem kettészakadt.
- Mit csináltál a lányommal?! - kérdezte idegesen nyugodt hangsúllyal.
- É-é-én s-semmit, cs-csa-ak, a-az úgy v-vol-lt h-ho-hogy... - próbált mentegetőzni a nagyon dadogó barátom.
- Meghalsz - indult el felé a férfi, mire Yoongin láttam, hogy lefagy, rendesen lesokkol.
- Az úgy volt,- álltam kettőjük közé - hogy kimentek az udvarra, Jinju megbotlott és ráesett, de pont akkor ment ki Taehyung és azóta ezzel szivatja.
- Akkor most már hagyja abba - változtatott irányt a férfi.
Halkan kifújtam a levegőt, majd visszaültem.
- Holnap van valami programotok? - törte meg a csendet Miyeong.
- Azt hiszem nem. Miért? - nézett Jungkook.
- Maradhatnátok holnap is. Szivesen megnézném Jinju viselkedését, amikor vendégek vannak.
- Szerintem nem lenne érdemes... - suttogtam maga elé.
- Rendben - vágta rá Jungkook gondolkodás nélkül.
- De akkor én hol alszom? - nézett duzzogva Tae.
- Te majd alszol Jinjuval - válaszolt Kookie.
- Még mit nem - így az apja.
- Akkor majd velem.
Sosem hittem volna hogy ezt mondom, de Vkook is real.
- Ennétek valamit? - ült fel Jin a szemét törölve.
- Mi történt a kezeddel? - nézett aggódóan a kötésre Miyeong. Mivel Jungkook közben elújságolta a kezét, így azon nem lepődött meg, viszont a rangidős barátunk sérülését nem juttattuk el hozzá.
- Csak megvágtam magam - mutatott az igazi sebtől egy teljesen másik helyre eső pontra, ahol tényleg még én is meg tudnám vágni magam főzés közben. Habár én hol nem.
- Csináljak valamit vacsorára? - kérdezte legidősebb barátunk.
- Nem nagyon gondoltam, hogy a mai fiatal fiúk tudnak főzni - mosolyodott el Miyeong.
- Minek örülnétek legjobban? - tette fel a kérdést Jin.
Ha Jinju élne. Szólt a belső hangom.
- Kalguksu - mondta ki a testem.
- Akkor irány a konyha!
De amint ezt kimondta, mindenki lefagyott.
Kinyílt Jinju ajtaja.
És kilépett rajta. Maga Jinju.
Ijedten meredtünk rá.
- Jó reggelt, hétalvó - mosolygott rá Yoongi, majd összekócolta a haját.
Senki sem tudta, mit higgyen.
- Csakhogy felébredtél - nyomott puszit a homlokára az anyja.
- Éhes vagyok - szólalt meg fáradt hangon a lány.
- Mindjárt csinálunk neked finom kis kalguksut - gügyögte az asszony, majd Jinnel és a lány apjával együtt kimentek a konyhába.
Jungkook könnyes szemmel vetette rá magát a lányra.
- Soha... de soha többé ne csinálj ilyet!
- Rendben - vigyorgott Chuchu gyerekes mosollyal az arcán.
Szinte egyszerre ugrottunk oda hozzá. Senki sem merte megkérdezni, miért és hogyan, csak örültünk, hogy az egyetlen ránkbízott feladatot nem szúrtuk el. Vigyáztunk Chuchura. Habár menet közben meghalt, de az most nem számít.
- Ömm... Okkkk - reagált az élőhalott, majd körbenézett a helyiségben helyet keresve magának, majd a túlzsúfolt kanapé elöl átsétált a szobája ajtaja melletti párnázott komódra, és felült Yoongi mellé. A fiú átkarolta a lány vállát.
- Én megmondtam! - dicsekedett.
Még mindig senki sem mert semmit se kérdezni. Még én sem.
Láttam. Ott lógott a nyakánál fogva. A tekintetében sem volt már semmi. Ilyet nem lehet túlélni. De mégis hogyan?
Nem merem feltenni a kérdéseket. Vagy lehet igaz volt, amit az aktában olvatam?
- Kaja! - törte meg egy idő után a csendet Jin hangja.
- Vigyél a hátadon - kapta az utasítást Suga.
- Pattanj - mondta olyan gyerekesen, ahogy még sosem hallottam.
Én voltam az utolsó aki beérkezett az étkezőbe.
Chuchu apja elég rosszallóan figyelte a Yoongi-Jinju párost.

HOGY TUD JIN ILYEN FINOM KALGUKSUT CSINÁLNI?
Miután megettük az ételt (és Jin volt olyan jófej, hogy adott repetát) elkezdtünk tanakodni a nappaliban.
- Na Chuchu, ma ki altasson? - tettem fel a kérdést.
- Ne vedd zokon Yoongi, de én Jungkookot választom.
- Oké - színlelt sírást Suga - Oké. Megértem. Rendben.
- De attól szeretlek - karolta át a nyakát.
- Pe-do-fil - jött Tae megnyílvánulása.
- Barátilag! - szidta le a lány.
- Akkor gyere csucsukálni - invitálta a szobájába Kookie.
Mindenki felment a szobájába és lefeküdt aludni.
Én csak álmatlanul feküdtem az ágymaban és gondolkodtam.
Most már majdnem mindent tudok Jinjuról.
Viszont még érdekel, hogy hogyan alakultak ki ezek.
Ezek a gondolatok ringattak álomba.