A pillangó /BTS ff/

1. Rész: Jinju

~Jungkook~
Reggel mondhatni korán keltünk, mindenki kómás fejjel hagyta el a szobáját. Felvettem egy szakadt farmert, egy fehér pólót és egy farmerdzsekit, majd a sporttáskámmal együtt indultam is ki. Már csak Yoongira vártunk, majd amikor ő is kikecmergett már indultunk is útnak, természetesen gyalog. A város egyik csendesebb környékén laknak, ami mellesleg nincs is olyan messze, ezért nyugodt szívvel gyalogoltunk. Ennek a környéknek az úgymond "határát" átlépve megcsapott minket a virágillat. Tulipánok, muskátlik és rózsabokrok mindenhol. Szívesen laknék itt.

Egy kis idő múlva elértünk egy házhoz. A kerítést egy 2 méter magas sövénysor alkotta, csak a kapu volt vasból. Belépve már 2 hatalmas tuja fogadott, viszont az első kert nyugis volt. A sövény tövében tulipánok, a milliméter pontossággal lenyírt pázsiton pedig szértszórtan százszorszépek díszelegtek.
Felléptünk a pár lépcsőfokon, majd bekopogtam.
Egy 30-40 év körüli asszony nyitott ajtót.
- Jungkook! - szólt Miyeong néni - Hát itt vagytok! Nagyon sietős a dolgunk, de gyertek be, itt bent még megbeszéljük.
Szépen betessékelt minket a házba.
Nagyon csinos kis lakás: az előtér igaz csak egy kis folyosó, viszont egyből a nappaliba vezetett. Velünk szembe közvezlenül a kanapé, előtte üveg dohányzóasztal, pár méterre tőle jobbra egy virágokkal és pillangókkal díszített ajtó, balra egy sima fehér, jobbra hátul egy folyosó vezet a konyhába, előtte a hátsó falnál bal irányba egy lépcső vezetett fel az emeletre.
- Oké, majd Jinju megmondja mi merre van. Szeretném most elmondani a fontos dolgokat...
- Drágám - szakította félbe egy mély hang a konyha felől, majd egy 40 év körüli férfi lépett ki a folyosóról. A többieket meglepte, hogy európai, de én már régebben hozzászoktam.
- Most komolyan tizenéves fiúkat hívtál?! - kiabált rá Miyeongra.
- Ugyan már, mindenki elfoglalt a fesztivál miatt, már csak ők voltak szabadon! - mentegetőzött - Amúgy is jót tenne neki 50 éven aluliak társasága.
- Amúgy - szólt közbe Rapmon - mi már mind elmúltunk 20.
- Na jó, de csak azért, mert ilyen gyorsan nem találunk mást helyette - adta be a derekát az apuka.
- Na szóval - kezdte Miyeong néni - Az emeleten vannak a szobák, majd ott kipakolhattok. Ami nagyon fontos, hogy ne hagyjátok el a házat, maximum a kertig mehettek vele. Maradjatok bent nála amíg elalszik, csak utána gyertek ki. Minden este rosszat álmodik, ilyenkor  átmegy valakihez és vele tölti az éjszakát. Eléggé szófogadó, viszont nagyon játékos. De ami a legeslegfontosabb: sose hagyjátok egyedül. Mindig legyen vele valaki! Világos?
- Igen - válaszoltam.
- Rendben.
Még fordult, majd a lépcső felé kiabálni kezdett.
- Jinju! Gyere, itt vannak Jungkookék!
Halk trappolás hallatszott, de amihez ez társult, nem kicsit lepett meg. Szinte tátva maradt a szánk.
A várt 7-8 éves kislány helyett egy 15-16 éves gimnazista ugrált le a lépcsőn. Rózsaszín buggyos pulóvert, lila miniszoknyát és kék combzoknit viselt egy kicsi fekete oldaltáskával. Hosszú, egyenes, világosbarna haját egy lófarokba fogva hordta, szájából egy nyalóka kandikált ki.
- Jinju, ők fognak ezen a héten vigyázni rád - mutatott felénk Miyeong - Legyél szófogadó, és alkalmazkodj hozzájuk. Rendben?
- Rendben, mama - válaszolt csengő hangon.
- Na erről nem volt szó - szólalt meg Jimin - Mármint, hogy ilyen idős.
- Jinju 15 éves. Rendkívül tehetséges, szóval nem szeretném, ha egy ujjal is hozzáérnétek - dörmögött az apja.
- Parancsára, uram! - tisztelgett Hobi.
A kemény apuka rosszallóan figyelte őt, de attól látszottak rajta az elfojtott mosolygás apró jelei.
- Oké, most már indulnunk kell - pillantott az órájára Miyoeng - Viselkedj rendesen!
- Rendben - válaszolt Jinju egy kicsit már érettebb hangnemben.
- Vigyázz magadra! - adott puszit a homlokára az apja.
- Úgy lesz.
- Viszlát! - köszöntem el én is mielőtt becsukódott az ajtó.
A srácokkal segélykérően pillantottunk egymásra.
- Sziasztok. Jinju vagyok - törte meg a csendet - És ti?
- Én Jungkook, és ők itt a barátaim: Namjoon, Seokjin, Hoseok, Yoongi, Jimin és Taehyung.
- Szeretnétek, ha körbejárnánk?
- Jó lenne.
Intett, hogy menjünk utána.
- Ez itt az én szobám - mutatott a rózsaszín pillangós ajtóra.
Továbbment egyenesen a folyosón.
- Ez itt a konyha.
Még tovább a folytatólagos folyosón, aminek a végén volt 3 ajtó.
- Ez a tanulószobám - nyitott be a baloldaliba.
A fal mellett végig könyvek sorakoztak a plafonig. Voltak angol, német, francia, sőt, még orosz és japán könyvek is.
- Ezt mind el tudod olvasni? - kérdezte Rapmon.
- Igen.
- És érted is?
- Igen. Tudod, volt egy kis szabadidőm.
Egy kicsit döbbenten mentünk
a következő ajtóhoz.
- Itt van a zenetermem.
A helyiségben mindenféle hangszer volt: zongorától kezdve hárfáig minden.
Suga berontott, majd leült a zongorához és lenyomott pár billentyűt.
- Nagyon szép hangja van - jegyezte meg.
- Tudom - tudta le a lány.
Megvárta, amíg kijön, aztán nyitotta csak ki a harmadik ajtót.
- Ez pedig a tánctermem.
Mind beözönlöttünk. Nagy tér. Pipa. Öltözős szekrények. Pipa. Óriási tükör. Pipa. Hangfalak. Pipa.
Minden megvan benne ami egy normális táncteremben van. Ezt a helyet egy táncstúdió megirigyelhetné.
- Elképesztő - jegyezte meg Jimin.
- Ez mind ebben a házban? - csodálkozott Jin.
- Az összes a sajátod? - kérdezte V.
- Igen, Taehyung-san.
- Hívj csak Taenek.
- Rendben. Viszont akkor ma hogy lesz? Mind a heten egyszerre fogtok vigyázni rám?
- Nem értem miért kellene rád vigyázni. Hiszen már nagy vagy.
- Anyu szava szent. Azt mondta sose hagyjatok egyedül. Nem akarjátok megtudni milyen, amikor dühös.
- Oké, akkor kő papír olló - javasoltam.
- Szerintem legyen idősségi sorrendben - ajánlotta Namjoon.
- Nem rossz ötlet.
- Te kezded Jungkook.
- Visszavonom, amit az előbb mondtam.
- De igaza van - szólt közbe Suga - Amíg te vigyázol rá, addig mi kipakolunk.
Ez sajnos egy logikus megállapítás.
- Rendben.