A pillangó /BTS ff/

6.Rész: Veszélyes álmok

~Hoseok~
Már megint milyen szép reggelünk van! Nyújtóztam egy nagyot, majd kimentem a folyosóra.
Tegnap ki is volt a bébiszitter?
Nam.
Nézzük, ma hogyan ébrednek Chuchuék.
Bementem hát hozzájuk.
Jinju rajta felszik Namon.
Ezt a többieknek is látniuk kell.
Felinvitáltam Jint, felkeltettem Jimint, Taet, Kookiet és Sugát. Nem értem hogy tud valaki annyit aludni, mint Yoongi.
Beorientálódtunk a leader alvóhelyiségébe.
- Mintha a barátnője lenne - fintorodott el Kookie.
- Inkább mint egy közeli barát, mondjuk osztálytárs vagy valami hasonló - próbált menteni Jimin.
- És ezért a rákért kell minden reggel felkelni - csoszogott ki Yoongi.
- Gyertek reggelizni - hívta a többieket Jin.
- Leader uraság - kezdtem el bökdösni Nam oldalát, amikor már mindenki lement. Kinyitotta a szemét és sóhajtott egyet.
Lassan láfordult Chuchura, majd egyszerűen leszállt róla.
- Sok szerencsét - ment ki az ajtón.
Óriási lendülettel ugrottam az alvóalkalmatosságra, amitől a lány 10 centit felpattant. Még az érkezésre sem ébredt fel. Yoongi 2.0
- Chuchuchuchuchuchuchu - kezdtem idegesíteni. Válaszként rámfeküdt. Átkaroltam, majd mint egy ötévest az ölembe vettem és elkezdtem forogni.
- Jó reggelt - mondtam amikor már kezdtem szédülni.
- Neked is - kaptam a kucogó választ.
Lecipeltem a konyhába, ahol már ott gőzölgött a rántotta.

Amint Chuchu befalta az egészet pörögve változtatott helyet a nappali irányába.
- Nem mész utána? - kérdezte Tae.
- Mindjárt - lapátoltam a számba a maradék kaját.
- Addig én figyelek rá - hagyta el a konyhát Suga.
- Ne - suttogta Jungkook.
- Mit ne? - kérdezte Jimin, mire Kookie felém fordult.
- Nem hagyhatod, hogy Yoongi vigyázzon rá, mert tud valamit amit mi nem és közte és Jinju között van valami furcsa kapcsolat - hadarta.
- Te bekattantál - mondtam, majd mentem én is utánuk.
A nappaliba érve hallottam valamit. Ez az a hang, amikor valaki próbál sikoltani, de egy másik valaki befogja a szájat. És ez Jinju szobájából jön. Lehet hogy Jungkooknak mégis igaza volt Yoongit illetően.
Sietve megindultam az ajtó felé. De váratlanul valamin megcsúsztam és hangos puffanás kíséretében elvágódtam. Így a földön ülve már látom, hogy min csúsztam el: egy gumicukros zacskó.
Várjunk csak... ez az én gumicukrom! Ki ette meg?!
De ez most nem is annyira fontos. Be is nyitottam Chuchuhoz. Ő éppen a pólóját igazította meg.
- Mi az? - kérdezte.
- Ja semmi - kerestem a megfelelő kifogást - Nem láttad Yoongit?
Lassan körbenézett.
- Nem - mondta az általam eddig hallott legártatlanabb hangon - Legalábbis itt nincs.
Lassan eltotyogott mellettem egyenesen a fürdőszobához. Nyitva hagyta az ajtót így láttam ahogy fésülködik.
Zörgést hallottam a hátam mögül, mégpedig ahogy valaki rálép a gumicukros zacskóra. Suga volt az, ahogy éppen megpróbált elosonni a mögöttem.
- Nem azt mondtad, hogy figyelsz rá? - vontam kérdőre.
- Korán reggel felkeltesz, hogy megmutasd hogy alszik az a kis taknyos, aztán még én vagyok a hibás, ha elmegy fésülködni - ment fel a lépcsőn. Jajj de nyűgös itt valaki! Amúgy nem nagyon értettem a logikáját.
Amikor megint a lányra pillantottam már az egyik oldal fele már be volt fonva.
- Miért fonod be mindig a hajad?
- Mert így kényelmes és nem zavar. Ja és jól áll - gumizta össze a végét.
- No ego - dőltem le a kanapéra és vártam hogy befejezze a haját.
- Van gumicukrod? - kérdezte megtörve a csendet.
- Miért is?
- Szeretem a gumicukrot.^^
- Még kell lennie két csomagnak. De... te etted meg a harmadikat?
- Nem én voltam. Én előtte mindig megkérdezem.
Milyen szófogadó és rendes kislányra kell felügyelnem!
Hirtelen mögöttem termett és elkezdte fonni a hajam.
- Amúgy Jungkook mesélt valami szárnyas dologról, hogy mindenkinek van de csak te látod. Igaz?
- Igen. Amúgy így zárójelben megjegyzem, hogy neked nagyon szép.
- Azon belül?
- Sárga alapon szivárványszín pöttyös.
- Ééértem. És ebből mit vonsz le?
- Gyerekes vagy.
- Kedves.
Felálltam, mivel már zsibband a lábam.
Váratlanul felpattant a hátamra.
- Gyiá az emeletre! - mutattott a lépcső felé.
- Nyihaha - indultam el.
- J-horse - röhögött a konyhában V.
- De vicces - másztam fel a lépcsőn.
A szobámban Jinjut ledobtam az ágyra, én meg előhúztam a táskámat alóla.
Csak egy van itt.
Csak egy van itt?!
Akkor kettőt ettek meg!
De ki volt?
Visszavettem Chuchut a hátamra és a harmadik csomaggal a kezemben leviharzottam.
- Ki ette meg a gumicukrom? -kérdeztem a nappaliban ülő 5 fiútól.
- Taehyung - mutatott rá Nam.
- Így már érthető. Tessék - nyújtottam oda a kezemben lévő zacskót a hátamon utazó koala-panda hibridnek.
Letettem a srácok közé a kanapéra, majd törökülésben helyetfoglaltam Tae mellett a földön.
- Nem haragszom, de azért még jössz eggyel.
- Mindjárt kirohanok a fesztiválra és veszek neked egy bőröndnyit akciósan.
- Tényleg, a fesztivál ideje alatt szinte minden olcsóbb - helyeselt Nam.
- Akkor miért nem megyünk? - kérdezte Kookie.
- Mert Miyeong a lelkünkre kötötte hogy ne hagyjuk el vele a házat, vagy max a kertig mehetünk vele - biccentett a fejével Jinju felé Jimin.
- Szerintem egy ilyen 1 órába senki se fog belehalni - nyilatkozott Tae.
- Menjünk ki, menjünk ki, menjünk ki, menjünk ki! - kezdett el pattogni Chuchu.
- Valakinek van ellenvetése? - tettem fel a kérdést.
- Annyi kikötni valóm van, hogy előtte esztek - mondta Jin - Mert ha éhesen mentek el, akkor minden szir-szart összevásároltok.
- Akkor ezek szerint egy ilyen fél óra múlva indulhatunk is - állt fel Nam.

Miután nagynehezen együtműködésre bírtuk Yoongit és mindenki megette a szendvicsét, már indulásra készen is álltak. Mivel én még mindig nem találtam a cipőmet. Már Tae és Kookie is beálltak a keresébe.
- Itt van te csicska - vágta a fejemhez Suga az elveszett lábbelit.
- Kösz - vettem fel, és már indultunk is a városba.
Észrevettem, hogy Chuchu émejegni kezd.
Innentől kezdve az ő privát helyén utazott. Vagyis a nyakamban.
Így nézelődtünk út közben is. A házak végig fel voltak díszítve.
Ahogy minnél tovább mentünk, egyre több ember lett körülöttünk.
- Emberek... sok ember... - suttogta a nyakamban ülő lány.
- Mikor láttál utoljára a szüleiden kívűl élőben embereket? - kérdeztem én is suttogva.
- Már egy ilyen... 5 éve kb.
- Miért nem engednek ki a házból?
- Nem tudom.
Nagyjából csendben maradtunk az utca zajai mellett, amíg el nem értük a kirakodóvásárt.
- Szerintem váljunk szét - ajánlotta Jimin.
- Oké. Akkor szerintem Yoongi menjen Jungkookal, Jin Jiminnel, én megyek Taehyunggal, Hoseok pedig szerintem boldogul Jinjuval - készített elosztást Nam - Valakinek van más javaslata?
- Szerintem jó így - nyilatkozott Jin.
- GUMICUKOR!! - mutatott Chuchu az egyik bódé felé, így már el is indultam.
Vettem neki, vagyis inkább nekünk egy nagy rakattal az édességből, majd mentünk tovább nézelődni. Néha egy-egy lassabban-gyorsabban jövő autó az út szélére taszította a tömeget, néha majdnem leejtve Jinjut a nyakamból. Miért nem lehet ilyenkor ezt az útszakaszt lezárni? De most komolyan.
- Kiskacsák! - törte meg a tömeg zaját a nyakamban ülő lány.
Oda is mentem az egyik bódé előtt lévő apró kerítésell elzárt karámhoz, ami tele volt kiskacsákkal és csibékkel.
Levettem hát a nyakamból majd letettem Jinjut, aki egyből le is térdelt és kivett egyet a madarak közül.
- Annyira KAWAII! - ölelte át a törékeny állatot.
- Azért legyél óvatos... - próbáltam figyelmeztetni, de már 2 volt a fején, 3 a tenyerén, 1 a könyökénél és 5 a combján.
Egy sóhajtást követően egyesével óvatosan visszapakoltam őket a helyükre, majd az ölembe vettem Chuchut és indultam is tovább.
A vártnál többen figyeltek. Már előre látom az új címet minden közösségi oldalon: Jung Hoseok egy 18 éves lánnyal az ölében sétálgat a fesztiválon (ami azt illeti Jinju néz ki annyinak távolról).
A többieknek legalább volt annyi eszük hogy elhozták a maszkjukat a dormból. Na jó igaz Jinnél sincs nála, de ez most nem fontos.
Egészen a játékokig elsétáltunk. Céllövölde, almahalászás és sok-sok más, de engem csak ez a kettő érdekelt.
Jól elmulattuk az időt.
Egészen addig, amíg egy sípoló-csikorgó zaj után egy puffanást nem hallottunk.
A tömeg odagyűlt egy kocsi elé, egy kisebb helyet hagyva a lökhárító előtt. Csak nem elütöttek valakit?
Átfurakodtunk a tömegben Taehyung és Nam mellé.
Csak ekkor vettem észre, min akadtak ki. A kocsi előtt ott feküdt.
Jungkook.
- Emlékeztek, amikor még a nappaliban azt mondtam, 1 órába senki se hal bele? - mondta Tae - Most visszaszívom.

- Beverte a fejét az aszfaltba, és még a hirtelen adrenalin is közbejátszott abban, hogy elvesztette az eszméletét - mondta az orvos - Amúgy semmi komolyabb sérülése nincsen, csak egy apróbb repedés a jobb alkarjában, de a biztonság kedvéért gipszbe tettük.
- Hálásan köszönjük - beszélt a mi nevünkben is Nam.
Mi, mármint többiek, Jungkook mellett ültünk és vártuk, hogy felébredjen. Ez alól persze kivétel Suga, aki a sarokban ülve kockult.
Várjunk csak... nem lehet, hogy direkt lökte Kookiet a kocsi elé, hogy megszabaduljon tőle, mert elkezdte kapizsgálni az igazságot? Már csak belegondolni is ijesztő. De sajnos lehet hogy igaz.
- Hogy is történt, Yoongi? - vontam kérdőre.
- A kis Kookie lemaradt, én meg már tovább mentem és ahogy keresett megbotlott és pont jött a kocsi.
- Hova tovább?
- Céllövölde. Miért?
- Az egy icurka-picurkát messze van a helyszíntől. De akkor te honnan tudod hogy megbotlott meg minden?
- Mert B*ZDMEG ELMONDTÁK!
- Kik?
- AKIK LÁTTÁK G*CI!
- Jól van, nyugi. Csak kérdeztem.
- Amúgy most arra akartál kilyukadni, hogy én löktem be elé direkt?
- Nem, csak érdekelt.
Visszadugta a hallójárataiba a fülhallgatóját. Lehet hogy tényleg csak egy baleset volt.
- Végre - hallottam Jimin hangját.
Jungkook kinyitotta a szemét.
- Élek... - suttogta a kezét nézegetve.
Ez egy kicsit mindenkit meglepett, de ÉL és virul, minden szuper happy, szóval indultunk is haza.

Az ajtó nyikorgása felébresztett. Amúgy csak az én ajtóm nyikorog. Jajj de szuper.
Jinju könnyes szemmel állt az éppen távozni akaró általam elhasznált levegő útjába.
- Mi történt? - kérdeztem.
Remélem csak valami álma volt.
- Rosszat álmodtam... - suttogta.
- Gyere ide és meséld el.
- Megvadultál... és mindenkivel végeztél... - feküdt mellém.
- Ez egy kicsit durva. De semmi baj. Nem vagyok vad. Én kedves vagyok. Gyerekes. Te magad mondtad.
Szorosan átölelt. Ami engem is az álomvilágig taszított.