A pillangó /BTS ff/

2. Rész: Szárnyak

~Jungkook~
Felvittük a cuccokat az emeletre. Nekem csak annyira volt időm, hogy ledobjam a táskámat az ágyra, mivel a kis hiperaktív gyöngyszem már szaladt is le a földszintre. Persze rohantam utána. Miért nem hagyhatjuk egyedül? Van valami különösebb oka, vagy csak szimplán fél egyedül? Nem tudom, de Miyeong a lelkünkre kötötte, hogy mindig figyeljünk rá.
Leérve a szobája ajtaja előtt állva találtam. Csak bámulta a pillangós matricákat. Egy kicsit önkívületi állapotban.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Ja igen, csak téged vártalak - mosolyodott el - Meg szeretem a pillangókat.
- A pillangók szépek - mondtam.
- Szeretsz rajzolni?
- Mi az hogy!
A válaszomra kinyitotta az ajtaját és belépett. Én követtem.
A falak rózsaszínűek és lilák. Középen egy nagy baldachinos franciaágy. Nem nagyon érdekeltek. Viszont az íróasztal. Igaz az íróasztal is rózsaszín de most nem az a fontos. Tele van rajzokkal. Vázlatoktól kezdve a rendes portrékig. Az asztal feletti fal tele volt velük, főleg vázlatokkal. Rengeteg anime stílusú, sőt az összes. Lányok, pillangók, és pillangószárnyú lányok. De vannak erdők, tavak, hegyek portréja, vízesések, szivárványok és minden ami szép.
- Ezeket te csináltad? - kérdeztem kábultan.
- Igen. És te, Jungkook-san? Miket szeretsz rajzolni?
- Én inkább kézenfekvő dolgokat, tárgyakat. Viszont ne hívj Jungkook-sannak. Hívj Jungkooknak vagy Kookienak.
- Kookie? Ez olyan becenév?
- Igen. Neked mi a beceneved?
- Nem nagyon szoktak becézni, de régen gyakran hívtak Jinnek, Jujunak vagy Chuchunak.
- Én hívhatlak Chuchunak?
- Nyugodtan!^^
- Na Chuchu, mit csináljunk?
- Rajzverseny!^^
- Oké. Mit kell rajzolni?
- Pijjangóty!^^[pillangót]
Amint ezt kimondta már a kezembe is nyomott egy lapot és egy ceruzát. Letett két rajztáblát az ágyra és leült az egyik elé. Én a másiknál foglaltam helyet.
Láttam, hogy már vázolni is kezdett, ezért belekezdtem. Milyen legyen? Nincs ötletem. Lehetne egyszerű. Egy egyszerű pillangó 3D-ben rajzolt rojtos végű szárnyakkal, amiken van pár fekete folt. Igen, ez jó lesz.
Felvázoltam, átrajzoltam, árnyékoltam és kész is.
Viszont miközben csináltam láttam, hogy gyakran felpillant, mintha másolna rólam valamit. Biztosan csak félreértem a dolgokat.
- Én készen vagyok - jeleztem neki.
- Pillanat... én is - fejezte be a színezést - Előbb mutasd te!
Felmutattam neki, mire kikapta a kezemből a papírt és beszúrta a falra pár másik vázlat közé.
- Most mutasd te!
Visszaült a helyére és felém fordította a lapot.
Egy pár szárny volt csak, az viszont nagyon jó. Ilyen rajzfilmes stílusban rajzolt, vastag fekete körvonalakkal. Kivettem benne hangjegyeket és még egy violinkulcsot is. A többi rész mozaikszerű 3-5 szögekre tagolt, amik feketére vagy pirosra volt színezve vagy fehéren volt hagyva.
- Azta... - mondtam elképedve.
- Ezek a te szárnyaid.
- Tessék?
- Ezek a te szárnyaid.
- Hogy érted?
- Látom. Én mindenkinek látom a szárnyait.
- És ilyen az enyém?
- Igen. Mindenkinek másmilyen. Ez mutatja a személyiségeket.
- És ezek alapján mit gondolsz rólam?
- Kreatív vagy. Értesz a zenéhez és a rajzoláshoz.^^
- Köszönöm. És a többieknek mit látsz?
- Nekik még nem tudtam rendesen megfigyelni, de egy dologra felfigyeltem. Yoonginak nincsenek.
- Nincsenek szárnyai?
Válaszul megrázta a fejét.
Mit jelenthet? Lehet ezért nem akart jönni, mert tudott Jinju képességéről? Talán van köztük valami kapcsolat?
Mire észbekaptam Chuchu már hátam mögött ült és a hajamat birizgálta.
- Mit csinálsz?
- Befonom a hajad.
- Ömm...
- Nyugi, majd szétszedem.
Csöndben hagytam hogy dolgozzon. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy dúdol.
- Mit dúdolsz?
- Dúdolok?
- Igen, méghozzá nagyon szépen.
- Akkor mond meg mit dúdoljak.
- Ismered a Butterfly-t?
- Attól függ kitől.
- Bangtan Boys.
- Azt ismerem.
- Nem énekled azt nekem?
- Dehogynem.
Ekkor elkezdett csengő hangon énekelni. Nem tudom hogy az énekléstől vagy a fonástól rázott ki a hideg.
Mivel ha már ilyen szépen énekel, nem lenne baj ha duetteznénk. Így hát énekelni kezdtem én is.
Hirtelen elhallgatott.
- Egy pillanat... Nem ti vagytok a Bangtan Boys?
- Dehogynem - fojtottam vissza a hangos röhögést.
Folytatta a dalt, én pedig csatlakoztam hozzá második szólamnak. Így énekelgettünk amíg ki nem nyílt az ajtó.
- Akkor ti kornyikáltok! - hajolt be J-hope. A csodálkozása viszont hangos röhögésbe torkollott.
- Mi az? - hajolt be V is - Mi olyan vicces?
Őt is ugyanúgy magával ragadta a röhögőgörcs.
Sorban mindenki megnézte az új frizurámat a sírás peremén, amíg Jin a konyhából ki nem kiabált.
- Kész az ebéd!
Mindannyian kiözönlöttünk a konyhába, ahol már várt minket az asztalon a finom, szaftos kimchi.
- KIMCHI!!! - visított Jinju.
- Halkabban Chuchu - fogtam be a fülem.
- Chuchu? - nézett Rapmon.
- Ez a becenevem. Neked mi, Namjoon-san?
- Tetszik, hogy japán utótagokat használsz, viszont most nincs szükség rájuk. Amúgy Nam vagy Rapmon.
- Vagy a Pusztítás Istene - kuncogott bele Hoseok.
Namjoon reflexből megpróbálta tarkón vágni, de Hobi időben elhajolt.
- Gyerekek! - kiáltott Jin - Az evés egy szent tevékenység! Ne gyalázzátok meg!
Amint ezt kimondta Jinju már fel is állt. A tányérja üres volt.
- Ezt hogy csináltad? - kérdeztem.
- Mit? Hogy ettem? Csak... ettem.
- Jin 2.0 - kuncogott Tae.
- Úgy látom ma sem ehetek - mentem Jinju után a nappaliba. Meglepetésemre felment az emeletre, egyenesen a szobámba.
- Akarsz játszani? - kérdezte.
- Mit?
Elővett az íróasztal alól egy dobozt, abból pedig előkapott egy lemezlejátszót és két konzolt.

Egy jópár órával később lekísértem, és ott ültem az ágya mellett amíg el nem aludt.
Én viszont már túl fáradt voltam és még a cuccom se volt kipakolva.
Felszaladtam a szobába, ledobtam az ágyról a táskát majd úgy ahogy voltam ledőltem az ágyba. Nyomban be is aludtam.

Furcsa érzésem volt.
Felébredtem.
Majdnem szívrohamot kaptam.
Jinju ott állt az ajtó melletti sarokban. Fehér hálóingben. Kiengedett, hosszú, egyenes hajjal. Nagyon ijesztő volt.
- Rosszat... álmodtam... - suttogta.
- Gyere ide - suttogtam én is, mire bemászott mellém az ágyba.
- Mit álmodtál? - kérdeztem, hátha meg tudom nyugtatni valahogy.
- A-azt álmodtam... h-hogy kimentünk a f-fesztiválra... aztán téged elütöttek... és... meghaltál...
- Semmi baj. Itt vagyok. Élek. És vigyázom rád.
Szorosan magamhoz öleltem, amit rögtön viszonzott. Egyből elaludt. Ahogy én is.