A pillangó /BTS ff/

9.Rész: Mit miért

~Jungkook~
Arra keltem, hogy folyamatosan rezeg a telefonom.
- Haló? - kérdeztem félálomban.
- Bocsi ha felébresztettelek - szólt bele Miyeong hangja - Viszont sürgősen szólnom kell neked, hogy tegnap éjjel, ilyen fél órával az indulás előtt valami elromlott a géppel, így már csak késő délután érünk vissza. Tudtok figyelni rá még egy napot?
- Természetesen - válaszoltam hirtelen jött életkedvvel. Amúgy is elfelejtettünk összepakolni...
- Örök hálám. Amúgy minden rendben megy?
- Tökéletesen. Jinju egyszerűen egy tündér.
- Tudom. Viszont csak teszi magát. Minnél több időt töltesz vele, annál hisztisebb lesz.
- Rendben, felkészülünk.
- Köszönöm. Mégegyszer is örök hálám!
Letette.
Szóval csak teszi magát.
Viszont az még mindig tény, hogy megálmodta azt, hogy elütnek. Igaz nem haltam meg, de ez attól még ijesztő.
Kinyújtóztam. Lépteket hallok.
Kinéztem a folyosóra, és egy szomszéd szobába beosonni próbáló Hoseok tárult a szemem elé. Amint észrevett lefagyott, majd mint egy tetten ért macska a szemembe nézve lassan benyitott, és még mindig engem bámulva becsusszant a résen. A másik irányba nézve már láttam a Jin ajtaja előtt áldogáló Taehyungot Namjoon társaságában.
Én is csatlakoztam hozzájuk.
Váratlanul kivágódott Suga ajtaja és a már előbb említett személy a földön elterülve zuhant ki a szobából.
Mi csak csendben néztük.
A földön kúszva arrébbmászott és a lábával bezárta az ajtót majd kimerülten visszafeküdt a padlóra.
- Téged mi lelt? - kérdezte Nam.
Válaszként egy kevés ligehés kíséretében az alkarját a szemére tette.
- Hagyjátok - jött ki Hoseok Jiminnel a nyomában - Ilyenkor ne nagyon szóljatok hozzá.
Óvatosan benyitott Jinhez, aki a jobb oldalán feküdt, míg Jinju a hátát ölelte.
- Apuci - viccelődött Tae.
- Kajak - helyeseltem.
- Amúgy Miyeongék mikor jönnek? - tette fel a kérdést Nam.
- Ma este - válaszoltam.
- Nem egy hétről volt szó? - nézett nagyot Jimin.
- De, csak késik a gépük.
- Érthető - jegyezte meg Hobi - Akkor ma együtt vigyázunk rá?
- Ja. De állítólag hisztis lesz.
- Megbirkózunk vele - gügyögte Tae.
- Felkeltsük? - kérdezte Jimin.
-ÁááááÁááÁÁÁáááÁáÁá - jött be Yoongi, majd rávetette magát az alvókra - JOU REGGELT! HASHATOKRA SÜTT A NAPPP!
- Fotoszintetizáljak vagy mi? - ölelte át a derekát a még félig csucsukáló Chuchu.
A hely hiányában a legidősebb barátunk hangos puffanás kíséretében meglátogatta a padlót.
- Amúgy üdv az ágyamban Yoongi - mondta a lány a felé fordult alvógépnek.
- Ez az én ágyam - simogatta a fájó alsóját Jin.
- Ez az enyém - bújt bele arccal Suga mellkasába.
- Mármint én? - kérdezte az áldozat.
- Te is.
- Pe-do-fil - tagolta Tae.
- Hülye pedofil - mondta kissé meleges hangsúllyal Hobi.
- Megyek csinálok kaját - indult le Jin.
- Én megeszem - vette ölbe a lányt Yoongi.
- Go to the Beach - ment ki Jimin.
- Milyen bitch? - ment utána Tae.
Azok a régi szép idők!
Én, Hobi és Nam követtük őket.

Ma gyorasabban ettem a többieknél, kb ilyen Jinju szinten, így hamarabb mentem öltözni. Felvettem a kedvenc farmerem, egy fehér pólót és egy kék kockás inget.
Visszamentem a nappaliba, ahol nem értem miért, de Yoongi a kanapén hanyadt feküdt, a hasán Jinjuval.
- Mit csináltok? - kérdeztem.
- Sssssss - tette a szájára az ujját a fiú rák vörös fejjel.
Ezek szerint aludt.
A barátom lassan megpróbált megemelkedni.
- Maradsz - szólt rá Chuchu ellentmondást nem tűrő hangon.
- Én mondtam hogy hisztis lesz.
- Ez még nem hiszti - suttogta Suga.
- Dehogynem - mondta a lány.
- Néha kiégek a mai fiatalságon - ment fel Jin az emeletre.
- Akkor szerintem ellesztek - vettem a konyha felé az irányt.
- Ne menj! - hallottam Yoongi eröltetett suttogását - Segíts!
Válasz helyett mentem a folyosóra.
Leültem Nammal szemben, aki éppen nagyon belemélyedt a gondolataiba.
- Mitől vadul be? - törte meg a csendet.
- Honnan tudjam?
- Nincs kedved egy kicsit kutakodni?
- Ezzel arra célzol hogy túrjuk fel a szobáját?
- Talált.
- Szerintem nem kéne.
- Téged nem érdekel miért tombol?
- Dehogynem, csak ez akkor sem helyes.
- Gyere, ha tudni akarod.
- A nappaliban van, azon belül Yoongin. Nem biztos hogy el tudsz mellette osonni úgy, hogy nem vesz észre.
- Ugyan már - kaptam a flegma választ, majd követtem a fiút a nappali irányába.
Tényleg hang nélkül elosont, én a lehető legcsendesebben követtem.
- Nézd át a rajzokat - utasított suttogva, miután bezártam az ajtót.
Óvatosan húzogattam arréb a műveket, mindegyiket alaposan megfigyelve.
Egyenruhás lányok, felsőjük alól kikandikáló, lehajtott pillangószárnnyakkal.
Különböző élőhelyeken repülő pillangók.
Van itt egy rá kísértetiesen hasonlító lány kép, inkább színes vázlat. A rajta látható lány pontosan azokat a ruhákat viseli, mint amit Jinju az első találkozásunkkor. Már félig levett egy furcsa, inkább szomorú maszkot, ami alól boldogan kukucskált ki. Az ilyen maszklevevős dolgoknál általában fordítva van, hogy a boldogság alatt van a bánat. Fura egy lány.
Hirtelen kivágódott az ajtó, mire mindketten összerezzentünk.
Jinju az ajtóban állva elég dühös arckifejezéssel illetett minket. Úgy látszik, mintha inkább Namjoonra figyelne.
Megfordultam és a barátom kezében egy melltartó díszelgett.
Most már értem mire akadt ki.
- TI MEG MI A JÓ ÉDES RÁKLEKVÁRT CSINÁLTOK A MELLTARTÓIMMAL?! - ordított ránk, mire kintről hangos röhögés hallatszott, névszerint Taehyung és Hobi.
- Mivan? - állt meg mellette Jin.
- És még én vagyok a pedofil! - nézett be Suga.
- Várom a magyarázatot! - paracsolt Jinju, mint egy ideges anyuka a két 7 éves fiára, amikor összefirkálták a falat.
- Ez nem az aminek látszik - tette vissza a fehérneműt RM.
- Ez az én szövegem - mondta lenézően Yoongi.
- Ezt bárki mondhatja - ellenezte Jimin.
- Gyertek ide. Azonnal - utasított minket Chuchu.
Egy kicsit még félve is, de engedelmeskedtünk.
- Milyen jogon nyúlkáltok a cuccaimhoz?! - ültetett le minket a kanapéra.
- Nem csak... - kezdte Nam a kifogást - Csak kerestem a telefonom.
- Ezt? - emelte fel a készüléket - A melltartóim között?
- Miért van nálad? - nézett nagyot a barátom - Nem csoda, hogy nem találtam!
- Az előbb vettem ki a farzsebedből.
- MI?!
Ledobta a telefont a lépcső eltőtt lévő másfél méter magas párnázott komódra, majd a fal felé fordult, a körmét a tapétába mélyesztette, majd lassan végigkarmolta azt.
- Nyugalom, bocsánat... - indultam el felé, de megkarmolt.
Aú!
- Semmi baj - ölelte szorosan magához Suga. A lány fejét szorosan a melkasába nyomta, belefolytva a szót, és a marást.
Úgy tűnik lenyugodott.
Yoongi tényleg tud valamit.
- Bocsánatot kértek. Nem akartak rosszat. És nem pedofilok.
- Oké - ölelte meg szorosabban Chuchu - De kiengesztelnek.
- Mivel? - lelkesedett aggódva Nam.
- Nos...

- Most Nam jön - vettem le a hátamról a lányt.
- Ne már, alig 5 perce voltam! - lihegett még mindig.
- Nem baj - pattant a nyakába Chuchu.
- Már egy órája szaladgálunk - panaszkodott RM.
- Gyiá az emeltre!
- Megérdemled - nevetett Hoseok.
- Kuss - szóltam rá lihegve.
- Most megint fel! - hallottam Jinju hangját.
- Nagyon fáj... - válaszolt a barátom szenvedő hangsúllyal.
- Így már megtanulod, hogy nem szabad mások cucaihoz nyúlkálni!
- Őrült vagy...
- Nem mondod!
- Jinju, most már tényleg elég lesz... - szólt közbe Jimin.
- Nem! Tanuljom egy kis illemet!
- Na jó, elég - dobta le a hátáról Namjoon.
- Hogy képzeled?
- Ne csinálj úgy mint egy felsőbbrendűbb!
- Nem vagy a főnököm!
- De a bébiszittered és azt csinálod amit mondok, nem azt amit te mondasz!
- Én lakom itt nem te, csicska!
Látom a fiún, hogy mindjárt odamegy és megfojtja.
Ehelyett sarkonfordult és elhagyta a házat.
- Nam! - szalad utána Jin.
- Várjatok meg! - szaladt Tae.
Én is követtem Hobit és Yoongit, magam mögött hagyva Jimint. Még láttam, ahogy Chuchu arckifejezése dühösből bánatosba torkollik.
Rohantunk Nam után egészen a közeli parkba. Ott megbotlott, de szerencséjére egy padra hasalt. Nagyon kimerült. Ahogy én is.
- Pihenned kell - fogta meg a fekvő fiú homlokát Jin.
- Nagyon felhúztad magad - dünnyögött Hobi.
- Jogos volt a haragja - álltam ki mellette - Lecsicskázta.
- Ez még nem ok arra, hogy elrohanjon - helyeselte Hoseokot Jimin.
- Ti is ezt tettétek volna! - folytattam.
- Én addig könyörögtem volna, amíg meg nem kímél - vallotta be Tae.
- Nem baj! Már megtörtént. Nem tudunk ellene mit tenni.
- Ki van Jinjuval? - motyogta Nam.
Basszus!
Egyedül hagytuk.
- Azt hittem Jimin - mondtam.
- Én azt hittem Hobi! - mentegetőzött a táncoslábú.
- Én is azt, hogy Jimin - válaszolt J-hope.
- Sietnünk kell - állt fel Nam.
- Inkább pihenj - nyomta vissza Jin.
- Ebből nem lesz jó - indult futásnak, inkább botorkáló kocogásnak RM.
Mi követtük.
A házba érve kísérteties csend fogadott.
- Ahol Jinju van ott mindig nyitva van résnyire az ajtó - jegyezte meg Nam. És ami azt illeti, igaza volt.
Szétszóródva nyitott ajtókat kerestünk. Én a három művész szobát ellenőriztem. A tanuló ajtaja nyitva van. De nincs bent senki.
- S-s... srá-ácok... - hallottam Jimin hangját.
Egyből a nappali felé vettem az irányt.
Jimin Jinju szobájanak kitárt ajtaja előtt állt, keze még mindig a kilincsen pihent.
Mi is odagyűltünk megnézni mit talált.
A szoba ép volt. De nem üres.
Éreztem, ahogy egy könycsepp végigfolyik az arcomon.