A pillangó /BTS ff/

7. Rész: Ígéret

~Yoongi~
Valaki már megint bökdösi az oldalamat. Átfordultam a másik oldalamra és azzal a lendülettel csaptam pofon.
- Aú - mondta egy a Hoseokénál mélyebb hang.
- Tae?
- Így hívnak.
- Egyszer lenne nyugtom J-hopetól, erre te?!
- Csigalom, nyugavér. Minden reggel megszivat minket, szóval most rajta a sor.
Megszivatni. Hmmm...
Mentem hát vele a folyosóra.
Egyből be is nyitott, ahol már Jungkook és Jimin már bent folytották el a röhögésüket. Igaz, én se nagyon bírtam ki.
Hobi a hátán feküdve elterült mint nagyalföld, a kis taknyos meg kereszbefeküdt a hasán.
A röhögésre Hoseok is kinyitotta a szemét.
Odamentem a lányhoz, bocsánat, lányokhoz és a fiatalabbik oldalát óvatosan megbökdöstem, amitől közelebb húzta magához a kezét, J-hopenak igen, pontosan oda.
Hobi befogta a saját száját, nehogy káromkodjon. Vagy ne nyögjön, nem tudom.
A többiek, azért hogy ne keltsék fel a szomszédokat a röhögésükkel. Jin úgy néz ki mint aki mingyárt, mint egy túlmelegedett atomreaktor felrobban.
Namjoon óvatosan leemelte Jinjut a drága barátunkról, és már indultunk is kajolni.
- Hé - állított meg Hoseok a lépcsőn - Menj vissza és keltsd fel!
- Most mi van ha hagyom egy kicsit még szunyálni? Én is örülnék ha legalább csak egyszer hagynátok max egy 5 perccel tovább aludni.
- Nem értelek - mondta RM - Ha már neked fel kellett kelned, akkor ő is szenvedjen. Általában ez a logikád. Akkor most miért vagy ilyen kedves?
- Az alvás szent dolog - fordultam vissza. A szemem sarkában láttam hogy Kookie a kézfejébe harap, mint amikor izgul. Ennyi erővel beletörhetné azokat a nyuszifogait a gipszébe.
A szobába visszaérve egy mondhatni ijesztő dolog fogadott. A kis pisis csak ült az ágyon és tágra nyílt szemekkel bámult rám, mint kb őz a vadászra.
- Minden oké?
- Megijesztettél - mondta horrorisztikusan lassan.
- Te is engem - poénkodtam.
- Leviszel? - kérdezte.
- Két lábad van, tudsz járni - indultam ki, de hátulról rám ugrott. Szívesen lekapartam volna, de...
A meleg karjai átfonták a nyakam, a lábai pedig a hasam. Ami azt illeti, nem is olyan rossz érzés.
Lecammogtam vele a konyhába, és simán leültem a helyemre.
- Nem akarod levenni a hátadról? - kérdezte Nam.
- Ő nem akar leszállni - haraptam bele a pirítósomba.

A reggelit befejezve Jinju eléggé furcsa módon hagyta el a kajáldát. Egy ilyen lassú sétálás, ugrálás és forgás keveréke. Nem tudom ez hogy jött össze neki. De nagyon furán néz ki.
- Majd én figyelek rá amíg eszel, Yoongi - indult el kissé idegesen Jungkook.
- Most mi bajod van? - kérdeztem vissza - Neked nem fáj a karod? Ha? Na tünci az utamból.
Leelenőriztem Jinjut és mentem felöltözni.
Amúgy Jungkook témában nem az én hibám volt, ami a fesztiválon történt. Az egész nem lett volna ha a kis taknyos nem akar gumicukrot.
"De te etted meg a másik zacskóval baromarc" szólt a belső hangom. Tévedsz. Én az egyiket ettem meg, így maradt kettő, és Tae ette meg a másikat. Fuck logik.
Amúgy is nemes cél érdekében tettem.
"Rátettél egyet Jinju fejére és azt mondtad hogy pók van a hajában... milyen nemes céljaid vannak"
De még időben befogtam a száját! Senki se hallotta hogy sikít miatta! Meg amikor Hoseok jött akkor is simán elbújtam az ajtó mögé. És nem vett észre. Vágod?
"Gratulálok Min Yoongi, kikezdhetetlen a logikád"
Tudom.
Lementem az emlegetett taknyoshoz, még mielőtt bevadul.
- Van gumicukrod? - pattant bele az aurámba.
- Nincs, de hozok, csak maradj már nyugton - indultam a konyhába.
Megfogtam a zacskót a pultról és már indultam is vissza.
- Minek az neked? - kérdezte gyanakodva Hoseok.
- Megyek viszem a kertbe pizzafát ültetni - gúnyolódtam.
Kajak! Ennek a háznak van egy kertje. Lehet kiviszem Jinjut, ellesz ott a bogarakkal.
- Van kedved kimenni? - tettem fel a kérdést az ágyon fetrengő lánynak.
- Mi az hogy!
Biztos, ami biztos, szép a kert. A gyep miliméter pontossággal levágva, a virágok pontos sorban álltak, a tulyák is mintha műanyagok lennének, annyira pontosra vannak formálva.
Ahogy vártam, a kis pisis elnézegette a bogarak, én meg ültem a fűben és zabáltam a gumicukrot.
- Gyertek már enni - hajolt ki Jin az ajtón.