A pillangó /BTS ff/

4. Rész: A tánc

~Jimin~
Ránéztem az órára. 0:17.
Éhes vagyok.
Lementem a lépcsőn, el egyenesen a konyhába, ahol kivettem a hűtőből egy nagy szelet szalámit és egyben benyomtam. Viszont hallok valamit.
Ez Jungkook hangja. Ez... a Run.
Követtem a hangot a táncteremig, ahonnan halvány fény szűrődött ki. Benéztem. Jinju volt bent.
És táncolt. Nem is rosszul.
És jön a drop... egy pillanat. Ez az én ugrásom?! Amit a N.O koreográfiájában csinálok!
A maradékot azért végignéztem. Egy hiphop-moderntánc-balett keverék, ami mondhatni elég egyenletesen össze van mosva, és a kivitelezés sem rossz. Szívesen kipróbálnám, milyen vele duettben táncolni.
Véletlenül rákönyököltem a kilincsre, amitől beestem.
- Hali - köszönt egy kicsit lihegve.
- Sz-szia - köszöntem vissza kissé habozva.
Egyszerűen csak odasétált a szekrényhez és rávette a 2in1 sportmelltartó-toppjára a fehér hálóingjét, majd levette alóla a fekete rövidnadrágját.
- Miért vagy itt ilyenkor? - kérdeztem.
- Volt egy ki felesleges energiám - törölte meg a homlokát egy rózsaszín törölközővel.
Vajon honnan.
- Nem is mondtad hogy ilyen jól táncolsz.
- Nem kérdezted - engedte ki a haját - De ha szeretnéd, akkor úgyis holnap te vigyázol rám.
Elment mellettem enyhén súrolva.
- Jó éjt - fordult vissza.
- Neked is - válaszoltam kissé habozva.
Lekapcsoltam a villanyt és halkan mentem utánna.
Nem a szobájába megy. Hanem fel az emeletre.
Követtem egészen Taehyung szobájáig.
Én a lépcsőn állva hallgatóztam.
- Minden rendben? - kérdezte belülről egy hang, majd Jinju bezérta az ajtót.
Furcsa.
Ijesztő.
Amúgy ha egyedülhagyjuk, akkor tombol. Akkor a táncteremmel mi van?
Most így az éjszaka kellős közepén nem jó ilyeneken gondolkodni.
Visszaosontam a szobámba egyenesen az ágyamba.
Holnap, vagyis ma én fogok vigyázni rá. Hm.

Reggel Hoseok bökdöste az oldalamat.
- Hagyj már békén - csaptam rá a kezeire.
- De ezt látnod kell.
- Már megint az, hogy Jinju hogy alszik?
- Igen, de ez nem olyan, mint az előző...
- Nem érdekel.
- Akkor addig foglak bökdösni, amíg velem nem jössz.
- Kit érdekel - keltem fel. Habár nem is aludtam semmit este, szóval eléggé fájdalmas volt a hirtelen fényáradat.
Átmentünk hát Taehyunghoz.
V a hátán feküdt, egyik keze lelógott az ágyról, a másik kézfeje a lány arcához simult. Jinju magzatpózba gömbölyödve szorította az alkarját.
- Cute - jegyezte meg RM.
- Aha - helyeselt Jungkook.
- Én éhes vagyok - jelentette ki Jin, majd kiment.
- Én fáradt - csoszogott utánna Yoongi.
A párbeszédekre felfigyelt Tae is. Ránézett a rakománnyal teli karjára majd halkan kuncogni kezdett.
Óvatosan kihúzta a kezét, majd elindult az ajtó felé.
- Jösztök reggelizni?
Már én is indultam volna utánna, de ekkor eszembe jutott, hogy most én vagyok a soros az ébresztésben.
Odamentem hozzá és óvatosan megsimogattam.
- Ébresztő, éjjeli bagoly...
Válaszként megfogta a kezem és ráakaszkodott kézzel lábbal, mint Jungkookra, csak nekem a kezemre mint Vnek, annyi különbséggel, hogy Taenek az arcánál a kézfeje volt és nem a könyöke, így az én kézfejem...
Nos igen.
Óvatosan kihúztam a karom, majd az ölembe vettem Chuchut.
Lassan lecammogtam vele a lépcsőn, egyenesen a konyhába.
- Mikor óhajtod felkelteni? - kérdezte Jin.
- Én nem értek az ilyenekhez.
- Adjad - állt fel Yoongi.
Odahajolt hozzá majd valamit súgott a fülébe. Jinju úgy pattant ki a kezem közül, mint egy kenguru. Sőt, ezt még egy kenguru is megirigyelné.
- Mit mondtál neki? - kérdezte Nam.
- Az az én titkom - ült vissza Suga.
Ez mindenkit meglepett. Viszont valami nagyon furdalja Jungkookot. Csak tudnám mi az.
Jin elénk rakott egy nagy rakat uborkát, paradicsomot, sonkát, sajtot, kenyeret, zsömlét és vajat.
- Make yourself reggeli - mondta.
Mindenki pakolt magának egy fincsi szendvicset. Chuchu úgy megpakolta, majdnem akkora volt, mint a fejem.
- Azt hogy fogod megenni? - kérdezte Jungkook.
- Így - kapta a választ, majd Jinju egy kicsit összenyomta a szedvicsét és egy óriásit harapott bele.
- Hogy nyílhat ki ekkorára az álkapcsa?! - akadt ki Hobi.
- Néha jól jön - mondta Suga perverz hangsúllyal.
- Pedofil - csapta nyakba Namjoon.
Néha már a sírás kerülget, hogy mennyire undorító és idióta barátaim vannak.
Jinju egy szempillantás alatt befalta a szendvicsét, majd elment egyenesen a táncteren irányába.
- Hova megy? - kérdezte Tae.
- Nem tudom - hazudtam és mentem utánna.
Amint beértem már vette is elő a cuccait.
- Telepata vagy - mondtam.
Válaszként mosolygott, mire én a lehető leggyorsabban felszaladtam a szobámba, felvettem egy atlétát és egy rövidnadrágot és már rohantam is vissza.
Mire odaértem már ő is készen volt. Fehér, simulós anyagú, magasnyakú, ujjatlan, haskivan felsőt és fekete rövidnadrágot viselt. Haját kétoldalt parkettába fonta.
- Szeretnél táncolni? - kérdezte.
- Ez nem kérdés.
Odament a sarokban lévő laptophoz, majd indítot egy közepes tempójú számot és nyújtani kezdett.
- Nagyon hajlékony vagy - mondtam látva hogy teljesen ráfekszik a lábára.
- Ugyan már - kaptam választ - Még spárgázni sem tudok.
- Az nem olyan katasztrofális.