A pillangó /BTS ff/

8. Rész: Érdekes nap

~Jin~
- Jesssssszusoooommmmm, Jiiiiiin ezzzzt lááááátnod keeeeel! - jött le kiakadva Hoseok.
- Mindjárt - mondtam és befejeztem a paradicsom felvágását.
Az ajtó előtt vártunk amíg ki nem hívta Jimint és Namjoont.
Benyitott, mire mindenkit elkapott a hányinger.
Yoongi és Jinju úgy aludtak, mint akik járnak.
- Mondhatom, hogy pedofil? - kérdezte Taehyung.
- Ilyenekkel ne viccelődj - intette le Nam.
- Valaki keltse fel pls - nyafogott Jungkook.
Mivel ma úgy is rajtam van a sor...
Odamentem Sugához és megbökdöstem az oldalát. Bárcsak ne tettem volna.
Yoongi ráfordult Chuchura és igen... összeért a szájuk.
- Én a helyedben nem igazán szeretnék tovább rontani a helyzeten - jegyezte meg Jimin.
- Akkor menjetek enni - küldtem le őket - Csináljatok magatoknak szendvicset.
Miután a többiek elhagyták a szobát, én a fal mellett álva még vártam pár percet, hátaha felébrednek maguktól. Ez valahogy így is lett. Vagyis láttam, hogy Yoongi hirtelen megfeszül, mint amikor rájön mekkora baromságot csinált.
Lassan Jinju szeme is megcsillalt a redőny alól beszűrődő fényben.
Sugán látszott, hogy próbál messzebb kerülni a lánytól, de az szorosan magához ölelte.
- Olyan jó meleg vagy... - suttogta.
A barátom már egy kicsit el is engedte magát, aztán észrevett.
A lélegzete csak úgy abbamaradt.
Óvatosan lefejtettem a lányt róla, majd egyszerűen lehúztam a padlóra.
- E-ez nem az volt, aminek látszott... - mentegetőzött.
- Tudom - segítettem fel.
Kicsit értetlenül nézett rám, majd lassan, gyanakodva kicsoszogott.
A lány tudatos beszédéből arra merek következtetni, hogy már félig-meddig ébren van.
- Gyere - vettem az ölembe.
Levittem a konyhába, ahol már rekord idő alatt elkészültek a szendvicsek.
Letettem a csomagot a helyére, viszont az asztalba beverve fejét aludt tovább.
- Megint felkeltsem? - kérdezte Yoongi.
- Felőlem - ültem le én is.
A fiú odament Jinjuhoz, majd a füléhez hajolt és suttogott valamit. Erre a lány feje, mint egy kelfeljancsi felpattant.
- Megosztod velünk mit mond ilyenkor? - tette fel a kérdést Hoseok.
- Azt - sóhajtott Chuchu - hogy háromig számolok és ha nem kelsz fel, akkor megnyalom a füled.
Jimin és Tae hangos röhögésben törtek ki.
- De most kajak! - fogta a füleit.
- Igaz ez? - fordult Suga felé elfojtott nevetését széles mosolyba fojtva Nam.
- Muszáj volt? - nyávogta a fiú a kislány felé pillantva.
- Bocsi - kapta az ártatlan választ.

Az étel elfogyasztásának befejezése után Jinju, mint minden nap, ma is elszaladt.
- Majd mosogassatok el - indultam utána.
- Chuchu, vissza tudnál jönni? - kiáltott Yoongi.
A lány pár másodperc követleztével már a konyha bejáratánál állt.
- Így nyugodtan mosogathatsz miközben még a fél szemedet rajta is tartod - ment ki az étkezőből Suga gonosz vigyorral az arcán.
Tudtam!
Bármit megtenne, csak ne kelljen dolgoznia!
A többiek együttérzően, de sunyin kiosontak a fiú után.
A másik.
- Segíthetek? - kérdezte Jinju.
- Tudod hogy kell mosogatni?
- Akkor nem kérdeztem volna.
Átvette a helyem és egy pillanat alatt leöblítette az összes koszos tányért.
- Ügyes - jegyeztem meg.
Megfogott egy rongyot és pár mozdulattal csont szárazra törölte őket, majd betette a szekrénybe.
- Anyukád tanított meg így takarítani? - tettem fel a kérdést.
- Igen - hangzott a tömör válasz.
Hirtelen megragadta a kezem és rángatni kezdett.
- Gyere játszani!
- És a fiúk akkor mit esznek ebédre?
- Rendelünk pizzát. Most az egyszer, légyszii!
Ma úgyis egész nap nekem kellesz figyelnem rá. Időm se lesz semmire.
- Rendben - adtam be a derekam.
Behúzott a szobájába, majd mély gondolkodóba esett.
- Játszunk... ÁLLATOSAT! Én leszek a pillangó.
- Én pedig a pók, aki elkapja a pillangót! - öleltem szorosan magamhoz.
- Jajj ne! - ernyedt el a karjaim között, mint egy levél - Most mi lesz velem?
- Megmentelek, mert én vagyok aaaaa... - toppant be Jungkook de a felénél megakadt, látszólag nem tudta mit mondjon.
- A DARÁZS! - fejezte be helyette a mondatot Chuchu.
- Igen! A darázs! És most rettegj csúnya, gonosz pók, mert nagyon megszúrkállak!
Egy nagy ugrással mellettem termett és erősen bökdösni kezdte az oldalam. Részben a csikis érzéstől, részben a fájdalomtól, de elengedtem a foglyomat.
- Én hősöm! - ugrott a lány a maknae ölébe.
- Bármit megtennék érted, hercegnőm - nyáladzott a barátom.
- De jaj, hercegem - dramatizált Jinju - Nem lehetünk egymáséi! Te darázs vagy, én pedig pillangó! A mi fajtáink nem illenek össze!
Mintha csak a Rómeó és Júlia feldolgozott gyerekmesés változatát látnám.
- Engem ez nem érdekel! - húzta közel magához a fiú - Attól még élhetünk boldogan, nem törődve semmivel!
- Na jó, ne éld túlságosan bele magad - húztam szét őket, amikor már túl közel voltak egymáshoz.
- Látod? Az ilyenek ellen nem tehetünk semmit! - tette Jinju a kézfejét drámaian a homlokára.
- Dehogynem! - kapott fel Kookie egy ceruzát az asztalról - Legyőzöm Gróf Pókot, és örökké együtt leszünk, hercegnőm!
- Mondtam, hogy ne éld túlságosan bele magad...
- Kard ki kard, nyomorult féreg!
Hirtelen a ceruza hegye majdnem belefúródott a hasamba, persze ha csak nem ugrottam volna időben hátra.
- Te megőrültél?! Majdnem belefúrtad a beleimbe!
- Kár... hogy csak majdnem...
Oké, ez már egy csöppet sem vicces.
Már megint megpróbált lecsapni, de megint kikerültem, és az ajtót kitárva kiszaladtam a nappaliba az éppen könyvet olvasó Namjoon mögé a kanapé másik oldalához.
- Elfuthatsz, de el nem bújhatsz - jött utánam az esküdt ellenségem.
- Ti meg mit csináltok? - pillantott fel a könyvéből Nam.
- Gróf Pók az utolsó akadály, hogy végleg elnyerjem Pillangó hercegnő kezét, és velem, a Fullánk Birodalom trónörökösével örökkévaló boldogságban éljen!
- WTF - néztünk össze RMmel.
- És még én vagyok a gyerekes - panaszkodtam.
- Most végezni fogok veled, te alávaló nyolclábú piperkőc, és akkor már nem állhatsz a szerelmünk útjába, Darázs herceg és Pillangó hercegnő között!
- Ömm... Nem szeretnélek elszomorítani, de Pillangó hercegnő... a rokonod - szólt közbe Nam.
- Mit zagyválsz itt össze, te cseléd?!
- Mindketten az ízeltlábúak törzsébe tartoztok, azon belül is a rovarok osztályába. Szóval közeli, ELÉGGÉ KÖZELI ROKONOK VAGYTOK.
- Nem... az nem lehet... az én Pillangóm... nem...
Ami azt illeti engem már teljesen kikészített ez az elképesztő beleélés.
- Nem, biztosan nem... Pillangó... HAZUDSZ, CSELÉD! - hadonászott a még mindig a kezében lévő íróeszközzel.
- Magadtól teszed le azt a ceruzát vagy megvárod amíg én veszem el? - jött lefelé a lépcsőn Yoongi.
- Milyen ceruza? - dugta lassan a háta mögé Jungkook az előbb említett tárgyat, majd lassan hátrálni kezdett - Nincs nálam semmilyen zöld ceruza! Ugyan már! Aljas rágalom!
- Ki mondta, hogy zöld? - szivatta Namjoon.
- Ne figurázd ki a szavaimat, te cseléd! - hadonászott ismét RM arca előtt az írószerszámmal.
- Upszi - rejtette vissza a háta mögé. Ide hallom, hogy igazi maknae vér csordogál az ereiben. Viszont annyira cukin mondta az előbbi egy szót, hogy az éppen megérkezett Taehyung is zavarba jött tőle.
- Hé... - szólalt meg nagy nehezen - Az nem az én zöld ceruzám?
- Ez a Jinjué - nézegette a maknae.
- Az... tényleg a Tae-é - kukucskált ki az emlegetett kislány szobájának ajtaján.
- Miért van nálad a ceruzám?
- Mert kellett egy zöld színes, de az enyémnek kitört a hegye és Nam eltörte a faragómat.
- Mit rajzoltál vele? - vágott RM mentegetőzését megelőző levegővételbe Jungkook.
- Namjoon szárnyait.
Mindenki lefagyva állt.
- Megnézhetjük? - törtem meg a csendet.
Válaszként bevezetett minket a szobájába. Az íróasztalánál megállt és levett egy erdőt ábrázoló vízfestékkel festett portrét, ami mögött a falon ott díszelegtek sorban a szárnyakról készült vázlatok.
Ott volt mozaikos piros-fekete-fehér, összefolyt sárga-lila, fehér alapon halványlila foltos, és sárga alapon szivárványszín pöttyös. Az asztalró feltűzött egy lila alapon zöld zebracsíkost is. Gondolom az a Namjooné.
- Egy még hiányzik - mondta a lány, majd elővett egy lapot és egy marok ceruzát. Elkezdett vázolni, majd színezni és egy 5 perccel később már kint is díszelgett a többi rajz között.
Ezt a többinél nagyobban alkotta meg. Egy rózsaszín, rendkívül fodros szélű fekete mintás szárny volt.
- Ez különleges - mondta - Nincs benne személyiséget jelző alakzat. Ennek a mintája olyan, mint egy királylepkéjé. És nagyobb is, mint a többieké. Ilyet még nem nagyon láttam, szóval ne vedd zokon, hogy nem tudom megmondani mit jelent.
- Nagyon szépen razjolsz - jegyezte meg Jimin.
- Köszi. De éhes vagyok.
- Tényleg mit fogunk ma enni? - kérdezte Hobi.
- Arra gondoltam rendelhetnénk pizzát...
- Lebetűznéd? - szivatta Tae.
- P-I-Z-Z-A - hadartam - PIZZA, P-A-S-T-A, TÉSZTA!
- Gratulálok, az angol konbinációs nyelvtudásodhoz - röhögött Nam.
- Akkor én rendelek - ment fel a telójáért Yoongi.

- Rosszat álmodtál? - kérdeztem az ajtómban álló lányt.
Nem válaszolt, csak bemászott mellém az ágyba és átkarolt.
- Na mesélj.
- Ott volt... és meg akarta ölni Taehyungot... de te megmentetted... rámarkoltál a késre... de elvágta a tenyered... és elvéreztél...
- Ki akarta megölni Taet?
Nem választolt.
Még jobban átölelt.
Innentől csendben vártam, amíg elalszik, aztán követtem a példáját.