A pillangó /BTS ff/

3. Rész: Az igazság

~Taehyung~
Reggel Hobi lágy rázogatására keltem.
- Gyere, ezt neked is látnod kell...
A szememet törölgetve kikeltem és követtem egészen Jungkook szobájáig, ahol már ott álltak a többiek.
Lassan benyitott majd bementünk.
Kookie a hátán feküdt. Eddig semmi különös. Jinju viszont úgy rá volt akaszkodva, mint egy pióca, sőt még jobban, csak nem szívta a vérét.
Vagy mégis?
Jinju kezével és lábával is erősen ölelte oldalról a maknaet.
- Mintha testvérek lennének - mondta Hoseok. És igaza volt.

Vártunk, néztük őket, röhögtünk. Turkáltam Kookie orrában, érdekes helyekre tettem Jinju kezét, hangosan kommentáltam. Egyszóval megint rámjött az unalom.
Végre megmozdultak. Legalábbis Jungkook.
Amint magára nézett teljesen zavarba jött. Nem úgy aludt rajta, mint a barátnője, hanem mint a húga. Nem értem ettől hogy lehet így zavarba jönni. Ő még csak egy kislány!
- Segítsetek... - suttogta Kookie.
Én és Nam óvatosan leoperáltuk a parazitát a barátunkról, majd mind lementek reggelizni. Így rám hárult az ébresztés feladata.
- Hahó, Chuchu, jó reggelt - rázogattam óvatosan.
Válszként nyögött egyet majd a nyakamnál fogva berántott az ágyba. Jobban rámakaszkodott mint Kookiera.
Jajj, a lába rossz helyen van...
Most már tudom mitől jött zavarba Kookie.
Le kéne szedni... minnél hamarabb.
- Ébresztő... - simogattam meg az oldalát.
Egy kicsit megrándult. De a lába... jujj.
- Kelj fel - kezdtem el csikizni az oldalát.
Szegény már rendesen rángatózott, aminek én ittam meg a levét. Megrúgott.
Leakaszkodott és nevetve fogta a oldalát. Én meg magzatpózban felismertem, hogy már csak keresztapa lehetek.
Amikor abbahagyta a röhögést, fájdalmasan, de felálltam és a vállamra vettem.
- Most megvagy - mosolyodtam el.
Sikoltva-nevetve vittem le a lépcsőn.
- Ding-dong. Minden potyautast kérünk szálljon le a konyha állomásnál - tettem le az egyik üres székre.
A kijelentésemre Suga is szakadni kezdett így együtt röhögtek. Eltérően, de mégis volt köztük valami furcsa összhang. Amit úgylátom Kookie is észrevett.
- Jó étvágyat - tette le Jin elénk a sok sült bacont. Nyamm.
Szó nélkül betömtük.

Amint befejezte Jinju felpattant és elszaladt. Én persze mentem utána, egy kicsit lassabban.
Hova mehetett?
A szobája ajtaja résnyire nyitva van.
Bekukucskáltam.
Ott állt egy fekete rövidnadrágban és... melltartóban.
Hátrafoldult.
Olyan gyorsan kaptam ki a fejem ahogy csak tudtam.
Nyugi nyugi nyugi. Ő még csak gyerek! Én amúgy is csak vigyázom rá.
Hirtelen elmozdult mögülem a fal, én pedig a padlón kötöttem ki. Vagyis inkább csak kinyílt az ajtó.
Jinju ott állt pontosan fölöttem fekete rövidnadrágban és piros alapon fekete pöttyös bő rövidujjúban.
- Olyan vagy így, mint egy katica - mondtam még mindig a hátamon feküdve.
- A pillangókat jobban szeretem - vette fel a kicsi, fekete, szőtt oldaltáskáját.
- Meghiszem - álltam fel.
Kiment mellettem, majd felpattant a kanapé egyik karfájára, onnan a kezére érkezve a másikra, majd egyszerűen lefordul és bement a másik ajtón a fürdőszobába.
Nem is gondoltam, hogy ilyen jó tornász. És a legjobb hogy így közlekedik a lakásban.
Pár perc múlva ki is jött kétoldalt parkettába font hajjal.
- Magadnak fontad?
- Nem, ott bent van a lámám, ő csinálta a rotációs kapájával.
Nem bírtam ki hogy ne kuncogjak.
- Vigyázz jövök! - pattant fel megint a kanapéra, végigszalad rajta majd egyenesen az ölembe ugrott.
A kezével szorosan átkarolta a nyakam a lábával pedig a felsőtestem.
Reflexből elkaptam de... a fartájékán. Miért keveredem mindig ilyen kínos szituációkba?
Gyorsan átkaroltam, adtam neki egy ölelést.
- Ti meg mit csináltok? - jött ki a folyosóról Nam.
- Én szeretem az ölelést^^ - mondta Chuchu.
- Jimin 2.0 - nevetett Hobi.
Jinju lassan eltávolította magát rólam.
- Felöltözöl vagy így fogsz játszani velem? - kérdezte.
- Mindjár jövök, addig figyeljetek már rá - szóltam Namnak és Hobinak.
- Oké - mondta RM, majd felszaladtam az emeletre.
Gyosan felkaptam egy barnás szürkés pulcsit egy fekete farmerrel majd szaladtam is le.
Lent J-hope robottáncolt Chuchunak, aki egy kisebb késéssel, de mozdulatról mozdulatra leutánozta.
- Gyere játszani! - kiáltotta, amikor meglátott.
Megfogta a kezem és páros lábon ugrálva elkezdett húzni. Én pattogtam utánna.
Jungkook látva ezt a folyosóról hangos kuncogásba folytotta nevetését.
Bepattogtunk Jinju szobájába, ahol egyből bevetette magát az ágyba.
- Nuszi hopp, nyuszi hopp - ugrált be az ajtón J-hope.
- Hobi hopp, Hobi hopp - szaltózott egyet Jinju - Oké, most én vagyok a hercegnő, ti pedig döntsétek el ki lesz a herceg és ki a sárkány!
- Vááá! - kiáltotta J-horse, akarom mondani J-hope, majd a kezét raptortartásba emelve csattogtatta a fogát.
- Jajja ne! - tette a kézfejét a homlokára Chuchu - Ki fog megvédeni a csúnya rossz sárkánytól?
Hoseok váratlanul ölbekapta és az íróasztala elé szökkent vele.
- Majd én! - kiálltottam.
Átbukfenceztem az ágyon.
- Állj - mondtam majd megálltam, mint aki lefagyott. Hobi követte a példámat.
Kivettem a kezéből a hercegnőt, letettem a földre és megálltam vele szemben.
- Most már mehet.
Hirtelen rámpattant és bírkózni kezdtünk. Ráült a hasamra, megfogta a kezem és próbálta lenyomni a földre, mire én az ellentartás érdekében rákulcsoltama kezére és minden erőmmel nyomni kezdtem.
- Ti meg mi az istent csináltok? - nézett be Nam.
- Mi csak... - kezdtem volna, de helyette Chuchura néztem, aki az ágy szélén ülve minket nézett és egy zacskó chipset zabált.
- Vááááá! - kiáltotta megint a sárkány majd ráugrott Rapmonra, aki Hoseokkal a hátán az ajtót bezárva elhagyta a helyiséget.
- Én hősöm! - fogta meg a kezem Jinju majd ledőlt, szinte ugrott az ágyába engem is magával rántva.
Nos hát igen. Ráestem.
Az érzés amikor megpróbálsz vigyázni egy 15 éves lányra, de ehelyett véletlenül letapizod, benyitsz rá öltözés közben és ráfekszel. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen!
Szorosan magához ölelt.
- Szépek a szárnyaid.
- Tessék?
- Szépek a szárnyaid.
- Milyen szárnyiam?
Válasz helyett felállt, és leült a hátam mögé. És elkezdte fonni a hajam.
- Tudod, én látom a szárnyaitokat. Olyan mint a pillangóknak. Neked ilyen lila-sárga összefolyva fekete körvonallal, és nagyon fényes. Azt jelenti hogy kedves vagy és örök gyerek, mégis érett.
- Mint te.
Mivel nem válaszolt semmit hátrahajtottam a fejem.
Felfújt kipirult arccal durcizott. Nagyon aranyos így.
De csak most vettem észre hogy a fejem a... mellénél van.
HOGY LEHETEK ENNYIRE SZERENCSÉTLEN?!
Rámosolyogtam, majd visszahajtottam a fejemet eredeti pozíciójába, mire folytatni kezdte a fonást.
- Most állj fel - emelt meg a vállamnál fogva, amint befejezte a hajam.
Amint felegyenesedtem már fel is pattant a hátamra.
- Indulás! - mutatott az ajtó felé.
Kitrappoltam a nappaliba, el a konyhába és vissza, 7 kört a kanapé körül (ahol mellesleg a fiúk ültek és röhögtek), aztán fel az emeletre.
Nagyon nagyon kifáradtam.
Leültettem az ágyamra, majd ledőltem mellé.
- Játszunk még!
- Nagyon elfáradtam.
- Játszunk még!
- Mit szólnál a bujócskához?
- Benne vagyok!^^
- Oké, elszámolok 30-ig utána megyek megkereslek. 1. 2 - kezdtem el számolni, mire kirtappolt a szobából.
Végre van egy kis nyugtom!
Óvatosan kinéztem az ajtón. Sehol senki.
Halkan leosontam a többiekhez majd leültem Jimin és Jin közé a kanapéra.
Halkan kuncogni kezdtek.
- Nagyon vicces - mondtam majd kibontottam a hajam.
- Srácok - jött le Jungkook az emeletről - Véletlenül bementem Miyeong néni dolgozószobájába és elképesztő amit találtam!
Megkerülte a kanapét és leült a dohányzóasztal elé egy képpel a kezében.
- Ezt nézzétek.
A képen a szoba teljesen szét volt. A bútorok felborítva tele karmolásokkal, a tapéta felkaparva és széttépett papírok hevertek mindenütt.
És ennek a közepén ott aludt.
Jinju.

- Hol van most?! - nézett rám Kookie pánikolva.
És ekkor esett le.
- Bújócskázunk - pattantam át a kanapé háttámpáján szaladva egyenesen az emeletre.
- Halljátok ezt? - kérdezte Yoongi.
Én hallottam. Kaparászás.
- Ez a dolgozószobából jön! - szaladt a folyosó végére Jungkook.
Benyitott és tényleg.
Pont mint a képen: minden bútor, még a szekrény is felborítva, a papírok széttépve és egy részről teljesen hiányzott a tapéta.
És Jinju ott aludt a szoba kellős közepén. Hogy borított fel egy szekrényt úgy, hogy nem is hallottuk? Hogy tud egyik másodpercben kaparászni, a másikban az ajtótól 3 méterre aludni?
Jimin már indult volna hozzá, de Rapmon megállította.
- Nem tudhatjuk mi lesz, ha most felébresztjük - mondta.
- Mindjárt jövök - szólt Kookie majd kiment.
Követtem.
Éppen telefonált, de annyira fel volt hangosítva, hogy még én is hallottam a nő hangját.
- Valami baj van Kookie?
- Nem, csak azt szeretném kérdezni, hogy pontosan mi is történne ha egyedül hagynánk?
- Egyedül hagytátok?!
- Nem csak szeretném tudni, hogy mi lesz akkor. Már a srácokat is érdekli.
- Általában tönkreteszi a szobát és elalszik.
- Ennyi?
- Nagyjából. De ha mégis, ne adj Isten egyedül hagyjátok, akkor semmikép se ébresszétek fel!
- Miért?
- Még mi sem mertük megtenni.
Ennél a résznél még engem is kirázott a hideg.
- Oké. Rendben. Akkor mindkét szemünk sőt még a tyúkszemünk is rajta lesz - poénkodott enyhén remegő hanggal Kookie.
- Oké. Szia.
Letette a telefont.
- Ijesztő.
Visszamentünk az emeletre, ahol a fiúk már a szoba belsejében nézelődtek.
- Hogy tud ennyi pusztítást végezni kevesebb, mint 1 perc alatt? - kérdezte Nam.
- Ez még téged is túlszárnyal - mondta Hobi - Habár téged nehéz lekörözni.
Odamentem Jinjuhoz és az ölembe vettem.
- Mit csinálsz? - kérdezte kórusban Jin és Jimin.
- Leviszem.
Mivel senkinek semmilyen további kérdése nem volt, így nyugodtan vittem le a szobájába, majd takartam be az ágyában.
Amikor bezártam az ajtót, a fiúk mind a nappaliban voltak.
- Szóval, most már biztosan nem hagyhatjuk magára - mondta Suga valami furcsa és megmagyarázhatatlan hangsúllyal a hangjában. Valamit tud amit mi nem.

Felébredtem.
Ott állt Jinju az ajtónál. Biztos rosszat állmodott.
Felültem.
- Minden rendben? - kérdeztem.
Nem válaszolt.
- Gyere ide.
Első szóra mellém kucorodott és átölelt. Meleg és izzadt. Biztos nagyon rossz volt az az álom.
Az ölelése még engem is megnyugtat. Simán elaludtam.