Megégetve

Furcsa Találkozás

Kora reggel van, olyan 5 óra lehet. Nem igazan tudom, nem is érdekel hisz egy bénult embert miért érdekelne.

A nevem Arnold King, 18 éves vagyok, 178 cm magas vagyok és a magasságomhoz vékonynak tűnök, de igazából izmosnak mondhatom magam, a nagybátyámmal lakok mert a szüleim meghaltak.

Én is majdnem meghaltam autó balesetben. Egy teherautó bele szaladt a kocsink oldalába és a korlátnak szorított minket. Kigyulladt az autónk és én megégtem, de túl éltem.

Vissza tértem a gondolataimból a valóságba, csak feküdtem és a plafont néztem. Fájtak az égések még mindig pedig már több mint fél éve történt a baleset.

Lassan felülök az ágyban és egy nagy sóhajt halatok ami szinte cseng az üres szobában. Még csak 3 napja vagyok itt, mert sokáig kórházban voltam. Kb 2 hónapja ébredtem fel a kómából, de nem volt valami kellemes hiszen végül is meghaltam és úgy jöttem vissza.

Ki keltem az ágyból és a konyhába indultam, hogy igyak egy pohár narancslevet és egyek valamit, mert stresszevő lettem. Persze nem azt mondom, hogy dagadt vagyok, mert a baleset előtt majdnem mindennap edzettem. Csak így, hogy meg van égve a testem 40%- a nem szívesen megyek emberek közé, hiszen mindenki úgy néz rám mintha én szerettem volna így kinézni.

A barátaimat sem láttam mostanában, elvileg míg kómában voltam voltak bent nálam.

Amint beértem a konyhába le vettem a szekrényből egy poharat és a hűtőből kivettem a narancslevet. Tele töltöttem a poharat és ki ittam minden cseppjét. Neki dőltem a pultnak és a hideg kőre ültem, majd újra a gondolataimba merültem.

Nem tudtam mennyi ideje ülhettem ott amikor a vállamon egy kezet éreztem. Fel néztem és a nagybátyám nézett rám, leguggolt elém, sóhajtott egy nagyot és még kómás hangon hozzám szólt:

       -Jól vagy öcsi? -néz rám aggódó arccal amitől a szívem össze szorul és édesapám jut eszembe amitől majdnem sírva fakadok.

       - Igen jól vagyok, csak fáj a testem és nem nagyon tudok aludni, még eléggé szokatlan itt lenni.

       - Hát azt el hiszem, de majd megszokod. -mosolyog rám, majd felhúz a földről és újra  megszólal: - Na menj próbálj még aludni.

Ezzel tettem is amit mond és a szobába mentem, befeküdtem az ágyba, majd pár perc múlva elnyomott az álom.

Ki nyitottam a szemem és a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. <10:43> sietve kikeltem az ágyból és a fürdőbe indultam, hogy rendbe tegyem magam. Az égéseimet bekentem egy kenőcsel amitől elvileg nem érzek égő érzést, de én nem vettem észre, hogy hatna.

Pár perc múlva kész is lettem hiszen ma végre veszünk néhány dolgot a szobámba, hogy azért kicsit otthonosabb legyen. Már a bevásárló központban vagyunk és a sorok között sétálok, nézelődök amikor egy kb velem egyidős srác nekem rohan. Fel szisszenek mivel fájdalmat érzek a sok égés miatt. Hirtelen felém fordul és bocsánatot kér amiért  nem figyelt. Még mindig fájt a testem és ezt látta is rajtam ezért aggódva megszólalt:

        - Jól vagy? Hívjak orvost vagy tudok valamiben segíteni? -nagyon kapkodta a fejét, hogy most mégis mit tegyen. Amire én csak elmosolyodtam majd nyugtató hangon hozzá szólok miközben gyönyörű szemeibe nézek:

        - Ne aggódj jól vagyok, mondjuk. -kacér mosolyra húztam ajkam amitől ő elpirult. Büszke vagyok magamra, hogy még mindig elérem, hogy zavarba jöjjenek tőlem. -Csak volt egy balesetem és még mindig fáj közben. Nem kell orvos, pihenek egy picit és már meg is leszek.