Lesokkoltam ahogy mindenki más. Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. A csaj elvált ajkaimtól majd hátrébb lépet egyet, várta a reakcióm. Pár másodpercig még ott álltam a döbbenettől.
- Szia Arnold. - köszön nyálas hangon. - Rég láttalak szerelmem.
Simon felpattan a helyéről majd oda jön mellém.
- Arnold ez ki? - a hangja haragos volt és csalódott. Nem tudtam mit mondjak és kire nézzek. Zack és Ricsi is oda jöttek. Körülöttem mindenki elkezdett beszélni, de ebből kb a fele nem jutott el az agyamig
- Arnold drágám ki ez a srác? - faggat a csaj is.
- Drágám? - Simon hangja megugrott. Zack sem tudott mit mondani, ahogy én sem. Túl sok volt az ember körülöttem. Éreztem, hogy egyre nehezebben veszem a levegőt. El kell tűnnöm csak ennyit bírtam magamnak mondogatni. Lassan hátrálni kezdtem majd először lassan mentem a kijárat felé, de követtek így megfordultam és szó szerint kirohantam a kocsmából. Meg sem álltam amíg haza nem értem, az ajtót bezártam és nagy léptekkel a szobámba mentem.
- Arnold minden oké? - jön utánam Chris fel a lépcsőn, de nem válaszolok csak bemegyek a szobámba és bezárom azt az ajtót is. Fel-alá mászkálok a szobába, de nem tudom mit tegyek a történtek után. Simon biztos mérges rám, szakítani fog velem 100%. Lerogytam az ágyra és most érzem mennyire fáradt vagyok. Zsibbadnak a lábaim, ég az összes sebem, borzalmasan érzem magam. Betakarózok majd össze kuporodok alatta és próbálok elaludni.
*** Álom***
- Anya, anya mikor érünk már haza? - kérdezem édesanyámtól az út alatt már sokadjára.
- Hamarosan Arnold, ne légy ennyire türelmetlen. Apád is és én is már fáradtak vagyunk és haza szeretnénk már érni, de sajnos ilyen a forgalom. - Mondja kedves hangon mint mindig. Az eső hirtelen megeredt és apa még lassabban mert menni mert alig látott ki.
- Fenébe az idejének. - morog apa. - Alig látok valamit.
Hirtelen apa fékezni kezd mert előttünk egy autó keresztbe állt az úton. Egyszer csak kamion dudát hallottunk majd ahogy hátra néztem láttam ahogy a kamion is elkezd fékezni, de megcsúszik, hirtelen csapódás majd sötétség. Ki nyitom a szemem és nehezen körbe nézek. A szüleim..... véreznek.... én is és fáj mindenem.
- Anya.... apa jól vagytok? - nincs válasz próbálom az ajtót kinyitni, de nem megy. Fáj a kezem. Nézelődök, ordibálok majd a kocsi hirtelen kigyullad. Meleg van, éget a meleg, sírok, még hangosabban ordítok majd ismét sötétség.
*** Álom vége ***
Kinyitom a szemem és azt sem tudom hol vagyok. Amint megszoktam a sötétséget megkeresem a kislámpa kapcsolót. A földön fekszek, izzadtan és remegek. A telefonon megnéztem mennyi az idő, hajnali 3 múlott. 10 nem fogadott hívás, 4 Zacktől és 6 Simontól. A szívem össze szorult. Pár perc múlva vissza másztam az ágyra és megpróbáltam újra elaludni.
*****
A hétvégét szinte végig a szobámba töltöttem, nem akartam senkivel sem találkozni. A telefonomat kikapcsoltam, elakartam felejteni az egészet. Vasárnap délután 4 lehetett amikor valaki csengetett. Chris látta rajtam, hogy nem fogom kinyitni ezért felkelt a kanapéról ahol éppen közösen néztünk filmet majd kinyitotta az ajtót.
- Szia - köszönt kedvesen. - Gyere be.
Oda néztem, hogy ki lehet az majd a szemem kitágult a döbbenettől. Simon állt az ajtónál, elég rosszul nézett ki ő is. A szemei ki voltak sírva és a szeme alatt végig sötét volt. Látszott nem aludt valami sokat.
- Szia Arnold... - a hangja érdes volt és hallottam benne, hogy mindjárt sír. - Beszélhetnénk?
Nem válaszoltam csak némán felkeltem a helyemről és elindultam felé, megfogtam a kezét majd tovább mentem vele fel a szobába. Amint be értünk becsuktam az ajtót, oda mentem hozzá és szorosan megöleltem. Simon elkezdett sírni és még jobban magához szorított.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Megégetve
FantastikA 18 éves Arnold egy balesetben elvesztette a szüleit és ő maga is nagy sérülésekkel, de túl élte. Egy véletlen folytán ismeri meg Simont akit már az első perctől kezdve le vett a lábáról.
