Megégetve

15.rész

Nem akartam hinni a fülemnek, valóban itt lett volna Simon velem? Zack még mondott valamit Ricsiről, de már meg sem hallottam végig Simon járt a fejembe. Kb még egy órát itt volt Zack majd haza ment, közben az orvos is bent volt nálam megvizsgált és közölte, hogy még 3 napig bent kell lennem megfigyelésen. Már tudtam előre, hogy hosszú 3 nap lesz. Valahogy az idő sokkal lassabban telik a kórházban és már nem tudtam mit csinálni. Zack kb 3 órákat töltött a boldogításommal aminek örültem is meg nem is. Mindig azt vártam Simon mikor jön be hozzám, de rá kellett jönnöm, hogy nem fog jönni, gondolom Zach szólt neki, hogy felébredtem. Ma volt a harmadik nap, hogy itt bent szenvedek és csak késő délután mehetek haza. Ma már Zack sem jött be és csak egy SMS-t kaptam Christől, hogy majd jön értem, legalább nem kell haza sétálnom.
Nem is tudom mennyi lehet az idő mikor Chris ide ért. Amíg ő az orvossal beszélt én addig át öltöztem, még írt fel néhány gyógyszert a doki majd elindultunk a kocsihoz. El mentünk egy patikába a gyógyszereket kiváltani majd végre haza mentünk. Az orvos még plusz egy hétre kiírt a suliból és közölte, hogy pihennem kell és sok folyadék meg a gyógyszereket szednem kell. Nem annyira örülök ennek, hogy itthon kell maradnom mert minél hamarabb látni szeretném Simont és szeretnék vele beszélni, hogy tényleg volt bent nálam és hogy most mégis mi van velünk. Nagyon szeretném vissza fordítani a dolgokat és vissza kapni Simont, hiányzik de nagyon.
A napok nagyon lassan teltek, kínomba már nem tudtam mint csinálni, nem is értem néhány ember mit szeret abban, ha otthon maradhat. Szépen a vasárnap is letelt, össze szedtem holnapra a cuccaim úgyhogy most végre megyek aludni. (Gondoltam én naivan) Szemeimet lehunytam és pár perc forgolódás után éreztem, hogy mély álomba zuhanok amikor is telefonom hangos pityegéssel jelezte, hogy valaki írt. Zack még ilyenkor sem bír nyugton maradni. Morogtam mikor láttam, hogy ő írt.
Zack:
- Nagyon remélem, hogy holnap nem csinálsz semmi hülyeséget.
Ez kész. Miért csinálnék? Lehet Simonra ért? Na mindegy leszarom, nem voltam hajlandó válaszolni csak leraktam a telefont és próbáltam elaludni.
6:30 (Hétfő)
Az ébresztőm borzalmas hangjára keltem, pár percig még feküdtem majd nagy nehezen elkezdtem készülődni. Az első órám 7:45 kor kezdődik és már 7:15 van. Esélytelen, hogy időbe beérjek. Kiléptem a házból majd szemeim kikerekedtek mikor megláttam, hogy Simon a kapuba vár. Oda mentem hozzá és köszöntem. Ő is köszönt majd gyönyörű szemeivel engem nézett, végig mért.
- Látsz valami érdekeset? - kérdezem perverz mosolyra húzva ajkaim.
- Ha azt mondom igen akkor az változtatna valamin?
Csillogó szemekkel néz, nem értem most mi történik.
- Voltál bent nálam? - kérdezek rá egyből. Szegény nem erre számított.
- Igen voltam.... - mondja fejét lehajtva mint aki lebukott. - Mikor Zack mondta, hogy kórházban vagy és kómában nagyon aggódtam. Tudom, hogy nem vagyunk együtt és, hogy nem szeretsz már, de nem akarlak elveszíteni, nem akarom, hogy meghalj. - mondja rám se nézve de már sír. Erre a vallomásra nem számítottam.
- Én soha nem mondtam, hogy nem szeretlek. Nagyon is szeretlek és borzalmasan hiányzol.
Mondandóm után rám néz ki sírt és kikerekedett szemeivel. Könnyei végig folytak arcán amit letöröltem, majd szorosan magamhoz öleltem. Annyira hiányzott.

Na hát itt is lenne ez a kis részecske. Remélem tetszik nektek. Sajnálom hogy eddig tartott. Igyekszem 🙏🏻❤️