Megégetve

21. rész

A kocsiban ülök és ahogy körbe nézek édesanyámat és édesapámat látom meg az autóban. Annyira boldog vagyok, hogy itt lehetek velük.
- Drágám hát fel ébredtél? - anyám hangja édes és puha volt, pont mint Simon hangja. Simon? Hol van? Aggódva körbe nézek és el kezdek nagy levegőket venni.
- Anyu hol van Simon? És miért ülünk a kocsiban? - hangom remeg. Félek és ideges vagyok.
- Kicsim ki az a Simon? Megyünk haza a nyaralásból. Mi van veled? - anyu félig hátra fordul hozzám.
Haza a nyaralásból? Ez egy álom. Nem ez meg történt.... A Baleset.
- Apu kérlek fogd a kormányt és csak az utat nézd.- zihálok és kapaszkodok.
- De hát azt teszem. - mosolyog és végig az útra figyel.
- Nem ti ezt nem értitek mert bale....
Az autóba jöttek ismét. A fülem sípol és zúg a fejem.
- Arnold.... Arnold
Valaki a vállaim rázza és a nevem mondogatja.
- Arnold ébredj kérlek. Ez csak álom kelj fel kérlek. - hangja aggódó.
Nem merem ki nyitni a szemem. Nem akarom ismét látni ahogy a szüleim el veszítem. Majd puha ajkakat érzek a sajátomon amire nagyon lassan ki nyitom a szemem.
Simon a karjai között tart és szorosan át karol. Ajkai elválnak az enyémtől és látja ébren vagyok.
- Na végre, hogy fel ébredtél. - mondja megkönnyebbülve.
- Mi történt? Hol vagyok? - össze vagyok teljesen zavarodva.
- Sátrazunk még mindig. Az erdőben vagyunk és te rosszat álmodtál.
Körbe nézek majd tudatosul bennem tényleg álom volt. Simon ölelésébe bújok még szorosabban. Nem akarom őt is el veszíteni. Nem tudom mióta lehetünk abban a pozícióban viszont már a nap is kezdett fel jönni és kint már világosodott. Simon szinte ülve aludt el de nem akart el engedni. Én nem bírtam vissza aludni, csak néztem ki a fejemből. Féltem ha le csukom a szemem ismét abban az álomban leszek. Az idő nagyon lassan akart telni, még mindenki aludt rajtam kívül.

Nem értettem mi volt ez az álom, miért pont most? Miért akkor mikor boldog vagyok? Sajnos választ erre nem kaptam.

A nap további részében nem volt valami jó kedvem és nem igazán beszéltem a többiekkel, Zack és Ricsi jól szórakoztak viszont Simon végig mellettem volt és aggódó tekintete mindenhova követett. Kicsit idegesítő volt, de inkább nem mondtam semmit, nem szerettem volna vele össze veszni. Gyönyörű helyeken jártunk, de semmit sem élveztem. Minél hamarabb haza szerettem volna érni és egyedül lenni.
Késő este értünk haza, Simon hála az égnek nem jött velünk ugyanis valami fontos családi dolguk volt. Zack is haza ment inkább, úgy tűnt valami igen csak meg viselte az éjjel.
Már éjfél is lehetett mikor én még a konyhában a pulton ülve ettem az epres fagyim és halk lépteket hallottam a lépcsőnél majd Chris jelent meg a konyhában.
                     - Oh mi történt? - a hangja nagyon rekedt volt valószínű aludt.
                     - Semmi sem történt. Miért kérdezed? - igen is aggasztó dolog történt. Ez az álom nagyon valós volt és a frászt hozta rám.
                     - Nos látom elő került a fagyi és azt olyankor eszed ha éppen idegeskedsz valamin.
Végül egy nagy sóhaj után mindent el mondtam neki az álomról.
Chris nagyot sóhajtott majd kezét a vállamra tette.
                      - Nézd kölyök ez csak egy álom volt. Tudom nehéz még mindig fel dolgozni a történteket, de idővel túl leszel rajt.
Rám mosolygott majd mondta hogy próbálják meg aludni és így is tettem.
Fel mentem a szobámba és ahogy voltam úgy dőltem az ágyba. Szemem le hunytam és lassan el sötétedett minden.