A 18 éves Arnold egy balesetben elvesztette a szüleit és ő maga is nagy sérülésekkel, de túl élte. Egy véletlen folytán ismeri meg Simont akit már az első perctől kezdve le vett a lábáról.
Percekig ölelkeztünk megfeledkezve a külvilágról és arról is, hogy elkéstünk az óráról. Nagyon lassan el vállunk egymástól, majd kicsit gondolkodik és kérdőn rám néz.
- Mi van? Miért nézel így? - kérdezem mert nem értettem miért néz így.
- Nem felejtettél el valamit? - szája mosolyra húzódik.
- Hmm.... Nem hiszem miért?
Hirtelen elneveti magát én meg még jobban nem értek semmit.
- Nem fogsz lekésni valamiről? Mondjuk úgy az első órádról a suliban? - felhúzza szemöldökét játékosan. Nekem meg leesik, hogy kurvára elkéstem.
- Picsába... - ütök egyet homlokomra Simon pedig még jobban röhögni kezd.
- Neked amúgy nincs első órád? - kérdezem mivel nem nagyon siet suliba.
- Nincs. Beteg a tanár ezért elmarad. - mondja mosolyogva. - De mindegy is inkább induljunk.
Egyet értettem vele és lassan elindultunk a suli felé. Pár perc múlva már a sulinál voltunk, de akkor már kicsengettek az első óráról így a többiek a suli előtt voltak. Ahogy közeledtünk az iskola felé már láttuk Zack-et és Ricsi-t akik mosolyogva néztek vissza ránk. Mikor oda értünk hozzájuk csak köszönt mindenki mindenkinek, de nem beszélt senki semmiről. Zack érdeklődve méricskélt hol engem hol Simont. Percek múlva inkább szép lassan be indultunk a termünk felé a következő órának megfelelően. Ahogy le ültem Zack egyből mellém ült és faggatni kezdett mindenről. Sok választ nem tudtam adni ugyanis most én sem tudom mi van köztünk, de nagyon remélem sikerült bocsánatot kérnem és Simont vissza szereznem.
***
A nap további része eseménytelen volt, meg kaptam a fejmosást a késés miatt, de nem igazán tudtam vele foglalkozni. Végig azon agyaltam mivel tudnám még jobban ki engesztelni a szerelmem, de semmi nem jutott az eszembe, le blokkoltam teljesen. Az utolsó óráról is ki csengettek miután össze pakoltam a cuccaim egyből Simon osztálya felé vettem az irányt. Azonban az osztály üres volt és sehol senki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És már le is rázott. Hát ez remek azt hiszem még mindig mérges. Szép lassan ki indultam az iskolából ugyanis már nem is volt kedvem semmi máshoz csak haza menni és be zárkózni. Mikor haza értem egy halk köszönés el hagyta a számat amit Chris felé ejtettem majd fejemet le hajtva tovább ballagtam a szobámhoz, el terültem az ágyon és a plafont néztem hátha jobban fogom érezni magam tőle, de nem így lett. Nem tudom mi lesz ebből így, de nagyon félek, hogy nem kapom vissza őt.
