Megégetve

Boldog vagyok

Meg ragadtam mindkét kezét és egy hirtelen mozdulattal magamhoz húzom és hagyom, hogy ajkaink össze érjenek. Érzem ahogy a teste megremeg miközben nyelvem bejutást kér nyelvéhez, amit meg kapok egy kis hezitálás után.

Annyira élvezetes ahogy nyelvem az övéhez ér, ezek az érzések egyre lejjebb haladnak a férfiasságom felé. Érzem ahogy neki is kezd tagja nagyobbodni. Nyelvünk egyre hevesebben csatázik a másikéval és csak akkor válunk el egymástól amikor már nem kapunk levegőt.

Szemébe nézek és csak vágyat látok benne, de hezitálni kezdek. Újra meg akar csókolni, de hátra lépek. Először értetlenül néz rám majd az arckifejezése megváltozik. :

               - Úr isten mit tettem. Ne haragudj, én nem tudom mi ütött belém.

Majdnem el sírta magát, így inkább közbe szóltam:

                - Nem a te hibád, én csókoltalak meg. Nem kellet volna, sajnálom.

Könnyes szemeivel rám nézett és egy sóhaj után le ült az ágyra, majd ujjait tördelve megszólalt:

                 - Gondolom most meg van a véleményed rólam. Meg értem ha ezek után nem alszol itt és inkább haza mész.

Ez a srác hihetetlen, mintha a falnak beszélnék... ez bosszantó és felhúz.

                  - Hééé nem hallottad mit mondtam előbb? - ordítottam rá idegesen, a hajamba túrok és el fordítom az arcom. - nincs semmilyen rossz véleményem és mondtam már, hogy nem a te hibád, én csókoltalak meg.

Le huppantam mellé az ágyra, majd felé fordultam de ő nem nézett rám. Még mindig az ujjait nézte mintha valami nagyon érdekes lenne. Arcához nyúlok és magam felé fordítom, hogy végre engem nézzen, majd folytatom:

                    - Nem megyek sehová! Itt alszok veled. Amúgy nem tudom miért parázol ilyen apró dolgon. Ez csak egy csók volt. - gonosz mosolyra húzom ajkam. - lehet ennél több is ma este.

Amikor rá eszmélt, hogy mit is mondtam az arca egyre vörösebb lett és nem bírom ki tovább. Ki röhögöm ma már másodszor. Pár percig néma csendben ültünk, majd végül inkább fel álltam és fel vettem a pólót amit kaptam.

Láttam Simonon, hogy valamin nagyon gondolkodik, de nem szerettem volna rá kérdezni nehogy tolakodásnak vegye, így inkább be vetettem a jól bevált elterelő dumát:

                      - Na akkor mit csináljunk? Tv, alvás vagy dumáljunk?

Rám nézett, pislogott párat majd végre megszólalt:

                       - Szívesen meg néznék most egy filmet. - elmosolyodott végre és gyorsan felkelt a helyéről. A szekrényhez ment, ki vett belőle egy pólót és át vette. A teste nem annyira ki dolgozott, de nagyon tetszett. Amint végzett vissza ült az ágyra úgy, hogy a falnak dőlt.

                       - És mit nézzünk? -néztem rá enyhén értetlenül mert azt már el felejtette közölni, hogy mit szeretne nézni.

                       - Hmm... nem is tudom, nézzünk valami vígjátékot. - hirtelen akkora öröm lett benne, hogy meg ijedtem és lepődtem egybe. - nézzük meg a Dumb és Dumbert.

Bele egyeztem mert én is sokat röhögök azon a filmen. Sim felkelt a helyéről, a Tv-hez ment, be kapcsolta, valamit babrált a DVD lejátszóval, majd pár másodperc múlva el is indult a film.

*Film vége*

Ahogy vége lett a filmnek amit majdnem végig röhögtünk úgy döntöttünk ideje lenne aludni egy ilyen fárasztó nap után. Be bujtunk a takaró alá és pár perc múlva már el is aludtunk.

Reggel a Nap pont a szemembe sütött így hunyorogva nyitottam ki a szemem. Először nem tudtam, hogy hol vagyok aztán le esett, oldalra néztem de Simon em volt mellettem. Fel öltöztem majd ahogy a folyosóra ki léptem beszélgetést hallottam a konyha felől, na meg persze nagyon finom illatokat. Amikor be értem láttam, hogy Simon és az apukája az asztalnál ülnek ahol már szépen megvolt terítve. Az anyukája a tűzhelynél ügyeskedik majd mikor észre vett rám mosolygott és kedves, szeretet teljes hangon hozzám szólt:

                    - Jó reggelt, hogy aludtál?

                    - Köszönöm nagyon jól aludtam. - majd a mondat végén Simonra néztem ő pedig elpirult. " Nem is értem miért hiszen csak úgy aludtunk, hogy össze bujtunk. Szerintem ezzel nincs baj, vagy mégis?

Éppen ezekkel a gondolatokkal voltam elfoglalva amikor meg hallottam az anyukája hangját :

                     - Foglalj helyet. Remélem éhes vagy.

                     - Igen már az vagyok. Köszönöm

Helyet foglaltam, majd az anyukája is és neki láttunk az ételnek. Pár perc múlva be is fejeztük a reggelit majd az apukája meg köszörülte a torkát és megszólalt:

                     - Ha gondolod pár perc múlva el viszlek a kórházba a nagybátyádhoz.

                     - Az nagyon jó lenne. Meg köszönném.

Így is történt, pár perc múlva már úton voltunk a kórház felé. Mikor oda értünk Simon ki szált a kocsiból, én az apja felé fordultam majd újra meg köszöntem mindent. Rám mosolygott utána pedig a fiára nézett és én is követtem a példáját.

Bele néztem a ragyogó szürke szemeibe és rá mosolyogtam.

                     - Találkozunk még? - kérdése olyan hirtelen jött, hogy a döbbenet szerintem még az arcomra is  kiült.

                     - Persze, ha szeretnél. Bármikor rá érek. - rá mosolyogtam majd bele túrtam a hajamba, enyhén zavarba vagyok, pedig ilyen nem szokott elő fordulni.

Gyorsan meg beszéltük, hogy 3 nap múlva át jön hozzám, majd vissza ült az autóba és el hajtottak, én pedig Chris szobája felé indultam. Kb 1 óra múlva már otthon voltunk, fel mentem a szobámba és elkerekedett szemmel néztem körbe.

A szobám gyönyörűen be van rendezve, új ágyam van mert a régi egy nyikorgós kanapé volt. Új szekrények és egy íróasztal amin egy laptop van. Most először éreztem a baleset óta azt, hogy boldog vagyok.